A HÉDERVÁRY-LORÁNTFFY PER.
A HÉDERVÁRY-LORÁNTFFY PER.
Midőn 1351-ben az ősiség megszüntette a nemesek azon jogát, hogy birtokaikkal szabadon rendelkezhessenek s az egyes kihaló nemzetségek gazdátlanná való birtokait a koronának rendelte, – a nemesség részben a királyi hatalom tulhatalmasodása ellen, másrészt elvesztett rendelkezési jogának pótlására utakat-módokat keresett, miképen érhesse el, hogy birtokai ne a koronára szálljanak, hanem inkább azt gazdagitsák, kihez rokoni vagy baráti kapocs füzi, avagy hálát érdemlő szivesség. A vagyonszerzésnek ily módja volt, a kölcsönös örökösödési szerződés is. Érdekes példája, amelyet Héderváry Lőrincz nádor és fia Imre macsói bán kötött Tamásy János vajda fiával, Henrikkel, előbb királyi főajtónállómesterrel 1443 jan. 25-ikén a budai káptalan előtt.
Minthogy szüleik közös őstől, – még Géza fejedelem Szent István atyja idejében – származtak – beszéli az oklevél, s mindig kölcsönös testvéri szeretet füzte őket össze s azt ők még növelni akarják, összes birtokaikra nézve oly testvéri egyezségre lépnek, hogyha bármelyik fél magtalanul halna el, összes javait a másik örökölje, feleségeik jogainak sérelme nélkül.
Szép megnyilvánulása a testvéri szeretetnek. Valóban mindkét család a II. Géza korabeli Héder nemzetségből eredt – s nem mint Kézaival a felek vallák – a Tamásyak Volfer, a Héderváryak pedig Héder ágából. Csak talán az ejthetne kissé gondolkodóba, miért érzett Tamásy Henrik oly nagy szeretetet épen Héderváry Lőrincz nádor és fia Imre iránt, hiszen neki közelebbi rokonai voltak a szekcsei Herczegek, – ha nem tudnánk, hogy Tamásy, mivel Albert özvegyéhez, Erzsébet királynéhoz pártolt, hütlensége miatt birtokait veszté s azokat 62Csapi Ákos és István kapta. A királyi adományt azonban nem érvényesithették a Csapiak, mert a beiktatásnak Héderváry Lőrincz nádor és fiai, István és Imre, Tamásy László, Szekcsei Herczeg Ráfael, Pál és Philpes ellenmondták s az ebből keletkezett pert I. Ulászló király 1441. szept. 9-én az országnagyok határozatából elhalasztotta.*
Zichy Okmánytár IX. k. 32. sz. és báró Radvánszky Béla és Závodszky Levente: A Héderváry-család oklevéltára. I. kötet. Bpest. (M. Tud. Akadémia) 1909. 206. 1.
Nem telik el másfél év s Tamásy Henrik birtokainak ismét teljes jogu ura. Azt hiszem, nem tévedek, ha Héderváry Lőrincz nádor kezét látom e dologban. Valószinüleg ő egyengette Tamásy Henrik atyját a királyhüséghez, ő eszközölte ki birtokai visszaadását s igy ő érdemelte ki leginkább a testvéri szeretetet a beiktatásnak ellenmondók közül.
Tekintélyes volt a két fél vagyona. Héderváry Lőrincz nádor és fia Imre leköti Győrmegyében fekvő Hédervár várát és mezővárosát, Olcsva, Gyülvész, Zseli, Darnó, Remete, Bodak, Szolnok, Lipoltfalva, Gomboldos, a győrmegyei Ásvány, Ráró, Selketö, Faisz, Szentpál, Pante, Csanád, Dunaszeg, Ladomér, Hedreh, Zámoly, Ujfalu, Radvány, Medve és Kendermedve, Szabadi, Sziget, Győr (azt hiszem, e kettő a mai Győrsziget), Öttevény, Kisbaráti birtokokban való részeiket, a gönyői kastélyt és mezővárost, Táp, Őrs és Ság birtokokat, a komárommegyei W˙gmant (ma Nagy- és Kis-Igmánd), Csicsót, Kocsot, Kethelyt, Császárt, Kendertót, a mosonyi Arakot, a vasmegyei Szecsődöt, Szentmiklóst és Strémet, a fejérmegyei Gárdonyt, Veszprémmegyében Igart és Tótfalut, továbbá az aborgatai, dobronyai és szentmiklósi birtokrészeket, Somogyban Somodart és Temerkényt, Tolnában pedig Ozora várát és mezővárosát, Szolcol, Bozzás, Nyilas, Márton, Döbrente, Dalmad, Alsó- és Felső-Majsa, Gerenás, Tald birtokokat, a szentmiklósi, kurdi, zsidfői és székelyi részeket, a pestmegyei Tétényt és a pozsonymegyei vöröskői várat mezővárosaival, birtokaival, vámjaival és minden tartozékaival, bár Vöröskőt nem is birta.*
Midőn Hédervári Imre és Miklós pert inditanak érte, Mátyás király azt beszünteti 1468. ápr. 11-én. U. ott. 258. sz. – 337. 1.
De Tamásy Henrik birtoka sem volt kisebb. Az egyezségben szerepel Tamási vára és mezővárosa vámjával, Ujfalu, a két Tengelicz, Szemcse, Kospa, Ireg és Meggyesireg, Gonozd, Kis- és Nagycseh, Sárfalva, Mén, Ősi, Tengeld, Olasz- és Magyarkánya, Hévkut, Inoka, Bak, Jánok és Csecsök Tolnamegyében, a somogyi Remete, Iszgir˙b (Véptalán) Veszprémmegyében, a somogymegyei Ujvár (Kaposujvár) vára és a hozzátartozó birtokrészek, Omakon vámmal, Nebáncson, Miszáron, Keczelen vámmal, Rengősáron, Szarkaberkin, Déshidán vámmal, Egresen, Aszalón, Szanán, Ivánfalván, Szentpálon, Peleskén, Magyarfalun, Békástón, Görliczén, Szerdahelyen, Várason, Rupolon vámmal, Malinán, Rupolfőn, Báron, Márczadón, Várvizén, Szilváson, Szenden és Dadán, hozzá Hedrehely mezővárosa és vámja, három Visnye (V., Kápolnás- és Daásvisnye), Hencse vámjával, Gyöngyös, Kenéz, Kadarkut vámmal, Gege és Szentkirály, a baranyamegyei Majsa, a tolnamegyei Debregeszt vára és mezővárosa vámmal, szintúgy Mindszentfalva, Kozmád, Tajta (máskép Tál), Szarvasd, Ujfalu, Szák, Bánbalyája, Birolt és a vajadi puszta, Pozsegában pedig a podversi vár, Szentistván, Szelnatácz, Laholcz, Desölcz, Kovacsócz, Szelna és Kupancz, továbbá Pozsegavár vára és mezővárosa vámmal, szintúgy Sztremenik, Dreskolcz, Szelcze, Hajmóvcz, Lipje, Lipancz és Pribinye – (Lorántffy György birtokai l. 175. sz.) Valkómegyében Németi mezőváros vámmal, továbbá Tárnok, Verbanya és Breg, Zablatya, a beletinczi kastély révvel és vámmal, a pozsegamegyei rudinai apátság kegyurasága, Aradmegyében a szárazérmelléki kerület, Biharban Ábrány, (Lorántffyé 1. 175. sz.) és még Hódvásárhely is (ma Hódmezővásárhely) Csanádban, pedig ezek máséi voltak. *
U. ott. 2 . sz. és 220. 1. – 175. sz.
Több mint másfélszáz birtok (68+94 = 162) nyolcz várral (3+5). Az igaz, hogy nem egyről tudjuk, hogy másé volt, de ez nem változtatott a dolgon, s I. Ulászló király ugyanazon év márczius 12-én megerősitette az egyességet és a birtokokban rejlő mindennemü királyi jogról a szerződő felek javára lemond.*
U. ott. 211. l. – 170. sz.
A sors a Héderváryaknak kedvez. Tamásy 63Henrik elhal, de a király is az 1444. nov. 10-iki várnai ütközetben. Nevében azonban decz. 21-én parancs megy a budai káptalanhoz, hogy a magtalanul elhalt Tamásy Henrik birtokaiba vezesse be Héderváry Lőrincz nádort és fiát, Imrét. A beiktatást Péczeli Benedek királyi és Jakab kanonok, káptalani ember végzi, deczember 29-én Tamásin, 31-én Ujvárott, 1445 jan. 6-án Hedrehelyen, 4-ikén Döbröközön, 6-ikán Majsán 10-én Podversán, 12-én Pozsegavárott és 16-ikán Németin és Beletinczen számos szomszédos és határos jelenlétében minden ellenmondás nélkül.*
U. ott. 173. sz. – 215. 1.
Ez azonban nem késett sokáig, hisz idegen birtokok is szerepeltek az egyezségben. Már 1445. év márcz. 12-én az egri káptalan előtt György várkonyi plébános Nemptii (Németi) Loránt fia (Lorántffy) György (rendesen a Serkei előnevet használja) és felesége Anna asszony és gyermekei János, Tamás, György és Katalin nevében tiltakozik az ellen, hogy osztályos atya fia Tamásy Henrik, Héderváry Lőrincz nádor és Ujlaki Miklós erdélyi vajda az ő birtokait, Nemptit, Tárnokot, Zablatyát, Breget, Kamaront, Sekelfalvát (Valkómegyében) és Molnosábránt (Középszolnokm.) I. Ulászló királytól adománykép felkérték és ma is használják.*
Regestája u. ott. 175. sz. – 200. l. – Kiadva Hazai Okmánytár VII. k. 414. sz.
De ezzel nem elégszik meg Lorántffy György. Megjelenik a pesti országgyülésen, hisz különben is tagja az országos tanácsnak.* Ott van Héderváry Lőrincz nádor is Imre fiával s bevádolja Ujlaki Miklós erdélyi vajdát, hogy a zavaros időben várait, Tamásit és Ujvárt, Hedrehely mezővárosát, továbbá Dalmadot és Somodart elfoglalta. Az ismert oklevelekkel bizonyitják, hogy azok a Tamásy Henrikkel kötött egyezség alapján őket illetik, sőt beiktatást is nyertek azokba. Kérik az országos tanácsot, hogy az országgyülés uj végzései alapján adattassa vissza Ujlakival jogtalanul elfoglalt birtokaikat.
Knauz Nándor: Az országos tanács és országgyülések története 1445–1452. – Pest. 1859. – 11. és 35. 1.
Ujlaki sem rest és azzal védekezik, hogy Tamásy Henrik magvaszakadtával királyi parancsra foglalta el és a király részére tartogatja a két várat, Tamásit és Ujvárt – szegény Ulászlóról mint gondoskodott hü alattvalója; – Dalmadot és Somodart pedig azért vette birtokába, mert ezekhez jogot formál, mit oklevelekkel is bizonyithat.
Az országos tanács tagjai megegyeztetni próbálják a két országnagyot, hisz Hédervárynak sem állott érdekében, hogy a Tamásy örökségért koczkára tegye már birt jószágait is, mint Dalmadot és Somodart. Addig-addig késett azonban az egyezség, mig Serkei Lorántffy György is beleszól a vitába és most már nem elfoglalt birtokait követeli vissza, hanem Tamásy Henrik egész örökségére jogot formál, mivel Zsigmond király 1423. nov. 5-iki engedélyével Tamásy László és Henrik birtokaikat magtalan haláluk esetére neki adományozták.*
U. ott. 142. sz. – 168. I.
Kié legyenek most a Tamásy Henrik birtokai, – vajjon örökségi jogon Lorántffyé, az országos tanács tagjáé, vagy a szerződés alapján Héderváryé, a nádoré, avagy talán a fegyver és erőszak czimén Ujlakié, az erdélyi vajdájé – tanakodhattak az országos tanács tagjai. Hogy Ujlakit nem illeti, azzal tisztában voltak, el is utasitották keresetével, de hogy tőle miként szerezhetők vissza, az majd a nyertes fél dolga lesz.
Marad a két fél és hozzá mindkettő igényének erős az alapja. Ha azonban összehasonlitjuk a két fél jogát, határozottan Lorántffyé régibb és erősebb, hisz tulajdonképen már részben hagyományozott birtokokat kötött le Tamásy Henrik 1443-ban a Héderváryaknak. Ezen az alapon úgy itél az országos tanács, hogy 1423. nov. 5-ig, vagyis a hagyományozás napjáig birt Tamásy javak – mint Tamási, Ujvár, Podversa és Hedrehely – Lorántffy Györgyöt illetik, Héderváry Lőrinczet pedig és fiát, Imrét csak az ezután szerzettek, mint Pozsegavár, Beletincz, a két Kecsőd, továbbá néhai Tahi birtokrészei. Mivel pedig Héderváry Lőrincz azt erősitgette, hogy Zsigmond 1423-iki oklevele óta több birtokot is szereztek a Tamásyak, biztositották őt, hogy azokat is megkapja, csak mutassa be Szent Iván napján (jun. 24-ikén) a reájuk vonatkozó okleveleket az országos tanácsnak és Rozgonyi György országbirónak, 61avagy Péter váczi püspök kanczellárnak s a tanácsi pecsét őrének és az országbiró itélőmesterének, Haraszti Thapan Kelemen mesternek; Ujlakit pedig jogalap hiján elutasitották Dalmad és Somodarra nézve.*
U. ott. 176. sz. – 220. l.
Az itélettel azonban egyik fél sem volt megelégedve. Már május 12-én Lorántffy György tiltakozik az ellen, hogy Héderváry Lőrincz nádor a neki itélt Pozsegavárat és Beletinczet elfoglalja.* De ő sem boldogul. Ugyanis, midőn jul. 29-én Pozsegai Péter királyi és Kilián mester és kanonok káptalani ember a budai várban felszólitja Héderváry Lőrinczet és fiát, Imrét, hogy bocsássák Lorántffy kezéhez a podversai kastélyt, az átadást megtagadták, sőt a hivatalos embereket is megfenyegették, ha oda menni merészelnek. Ujlaki Miklós vajdával még különösebben jártak. Aug. 2-án Székesfehérvárott felszólitották Tamási, Ujvár és Hedrehely átadására. Ujlaki azonban azt felelte, hogy most nem adhatja vissza, mivel az ország közjavát czélzó tevékenysége teljesen lefoglalja és alkalmasabb időben, majd ha ráér, megegyezik Lorántffy Györgygyel; a királyi és káptalani embert megfenyegette és nem engedte, hogy a beiktatásra menjenek, mire ezek vissza is fordultak s a káptalannak sikertelen utjukról jelentést tettek.*
U. ott. 177. sz. – 229. 1.
U. ott. 179. sz. – 231. l. – Iregbe meg az országos tanács nov. 3-iki rendelete alapján a szegzárdi konvent 25-ikén beiktatja Tamásy László özvegyét, Ilona asszonyt. – U. o. 181. sz. 233. 1.
Hiába ujitja meg Pásztói István decz. 29-én az egri káptalan előtt Lorántffy György és fiai, János, Tamás és Gergely nevében a tiltakozást* Hunyadi János, mint kormányzó 1446. jul. 1-én megerősiti a Héderváry-Tamásy egyezséget – Hód és Vásárhely kivételével, mert azok őt illetik – mert Héderváry Lőrincz nádor a korábbi belzavarok idején fenkölt gondolkozásával, éles elméjével választott királyunk jogai érdekében, a haza javára s a béke megszerzésében, mint békeszerető ember mindenkinél kiválóbban, a maga nemében páratlanul mindenféle üdvös úton-módon annyit fáradozott, hogy a béke, mely most a magasságbeli engedelméből már virul az országban, végre jórészben bekövetkezett.*
U. ott. 182. sz. 233. 1.
U. ott. 187. sz. – 236. 1.
Elcsendesül lassan a harcz is a felek között. Lorántffy panaszára decz. 21. körül az országos tanács megparancsolja a macsói bánnak és Valkó vármegye hatóságának, hogy a boszniai káptalan bizonysága és az országtanács embere jelenlétében tartson vizsgálatot az iránt, vajjon jogosan birja Szekcsei Herczeg Ráfael, Philpes és Pál Serkei Loránt fiának Gyögynek valkómegyei birtokait, melyeket előbb hatalmasul foglalt el Héderváry Lőrincz és fia Imre; ha jogtalannak találja, adja vissza Loránt fiának, Györgynek.*
U. ott. 185. sz. – 239. 1.
Biz az jogtalan volt. Ugyanis, midőn Héderváry Lőrincz Hunyadi János megerősitése után megnyerte Loránt fia Györgygyel szemben a pert, az örökségre ujabb igénylők jelentkeztek, a szekcsei Herczegek a Tamásyakkal még 1405-ben kötött és Zsigmond királytól 1411-ben jóváhagyott örökösödési szerződés alapján. Egyezségre lépnek 1446-ban s a Herczegeknek jut Loránt fia valkómegyei birtokai, továbbá Hód és Vásárhely is. Kisült azonban később, hogy Zsigmond király ezen oklevelét – melyre a Herczegek jogaikat alapitották – Zemléni Gábor deák hamisitotta s ezért Hunyadi János is visszakapja Hód és Vásárhelyt,* a melyet ő korább sem engedett át sem a Tamásyaknak, sem a Héderváryaknak és igy téved, midőn azt állitja, hogy az egyezséget azért erősitette meg, mivel a deáki tudományban járatlan.*
Beiktatása megtörtént 1450. ápr. 16-ikán.
U. ott. 205. sz. – 270. I. – Knauz: Az ország tanács 94 és 95. 1. és gr. Teleki J. Hunyadiak kora X. k. CXVIII. sz. a.
Héderváry Lőrincz azonban ezt meg nem éri, mert 1447 jun. 23. és aug. 7-ike között elhal. Midőn halála után özvegye és gyermekei osztozkodnak, ott találjuk Tamásy Henrik örökségének jórészét Ujvár, Hedrehely és Lorántffy György valkómegyei birtokai kivételével.*
U. ott. 1450. nov. 18. – 211. sz. – 275. 1. – Ujvár Ujlakié maradt, mig Hedrehelyt Hunyadi János eladományozta 1446. és 1448-ban. (Csánki: Magyarország földrajza a Hunyadiak korában III. 573–577. 11.)
Dr: ZÁVODSZKY LEVENTI
