II. Egy ismeretlen Laber-féle házassági összeköttetés.
II. Egy ismeretlen Laber-féle házassági összeköttetés.
A bajorországi Laber-folyócskán, a hemaui járásban fekvő Laber nevü mezőváros valamikor egy terjedelmes uradalom főhelyét képezte, melynek tulajdonosai az előkelő Laber urak, kik némelykor grófi czimen is szerepelnek, voltak. Ezen főuri család kezdetét a kutatók véleményének homálya boritja; a mit pedig a család okirati multjából tudunk, azt Plasz József 1863-ban regesta-alakban, Neudegger M. J. 1902-ben összefoglaló rövidséggel tette közzé.
A család laberi főágában a Werner és a Hadmar név annyira kedvelt volt, hogy a legtöbb férfi tagjai használták, sőt IV. Hadmar annyira ment, hogy két fiát is Hadmarnak nevezte. Ezeknek egyike VI. vagy ifjabb Hadmar magyar nővel kötött házasságot.
Róla és feleségéről azonban csak a következő szükszavú regesztákat ismerjük.
311410 szept. 19-én. Laberi IV. Hadmar saját úgy mint fiai (V.) Hadmar, Gáspár és ifj. (VI.) Hadmar nevében kijelenti, hogy az uradalmuk területén fekvő breitenbrunni templom beleegyezésükkel a bergeni klastromnak be lett kebelezve és hogy a nevezett klastromnak egy lelkész-helyettes tartására a breitenbrunni egyházi kerületből befolyó tizedek egy harmadát átengedik.*
Reg. Boic. 12, 76.
1413. Ifj. Hadmar tanuként szerepel.*
Ugyanott 12, 134.
1416. jun. 12-én. A bajor tartomány 20-ik szabadságlevelében ifj. Hadmar és fivérei is emlittetnek.*
Bayrische Freih. 44.
1420 jan. 16-án. Ifj. Hadmar és fivére Gáspár Aichach-on a tartomány 28-ik szabadságlevelét pecsételik.*
Ugyanott 49.
1422 jan. 19-én. Ehrenfelsi Staufer Detre ifj. Hadmart az ehrenfelsi hübér dolgában bepörli, mire a lengenfeldi gondnok és tartományi biró kimondja, hogy Hadmar a vitás jószág háboritatlan birtokában mindaddig maradjon, mig a legközelebbi római király a tartományi biróságban ez ügyben itélkezni fog. Ugyanezen időben ifj. Hadmar a közpályán is forog, a menynyiben a Hemaui járást mint herczegi gondnok kormányozta.*
Reg. Boic. 12, 380, 389.
1423 ápr. 19-én. A pülenhofeni zárda főnöknője azzal vádolja ifj. Hadmart, hogy a szegény embereknek kis pöreire vonatkozó birói jogait megtámadta, mire a lengenfeldi tartományi biró a zárdának erre vonatkozó engedélyi leveleit megujitja.*
Ugyanott 9.
1425 febr. 3-án. Ifj. Hadmar és fivére Gáspár kötelezik magukat arra, hogy unokafivérüket, Abensbergi Jobszt-ot, ki értük 500 forint erejéig kezeskedett, a kezeskedés alól felmentik.*
Ugyanott 53.
1425 decz. 10-én. Ifj. Hadmar és fivérei Hadmar és Gáspár a Laber nevü várt és mezővárost maguk között felosztják.*
Ugyanott 66.
1426 aug. 19-én. Ifj. Hadmar kijelenti, hogy nejének Borbálának, a magyarországi öregebb Szentgyörgyi Péter gróf leányának hitbéri és hozományi követeléseinek fedezésére Laber vára és mezővárosa felét, továbbá Brun, Reut, Perkstetten, Schakkenhof, Schermreut, Dürrnstetten, egy Knewting-en lévő birtokot és három szőlőt («Laberer», »Kärpff» és «auf dem Aichäch» nevüeket) akként átadja, hogy mindezekből évenkénti 260 forint hasznot huzzon.*
Ugyanott 77.
1430 szept. 11-én. Ifj. Hadmar kezesként szerepel a Wolfsteiniak .*
Ugyanott 184.
1431 febr. 24-én. Ifj. Hadmar unokafivérének, Abensbergi Henriknek egy reverzális levelet állit ki.*
Ugyanott 13, 195.
1432 ápr. 19-én. Ifj. Hadmar a következő birtokait adja el: Berathshausen, Neusass, Rechperk, Oberdorf, Rufenreut, Ellenpühel, Hard, Selach, Burgstall stb.*
Ugyanott 13, 233.
1432 máj. 23-án. Öregebb Hadmar és fia Ulrik kijelentik, hogy néhai ifj. Hadmar végrendeletét, melynek végrehajtásával Wolfsteini Vilmost, Parsbergi Kristófot és Indmann Gebhárdot megbizta, hüven tisztelni fogják.*
Ugyanott 13, 235.
1432. Ifj. Hadmar özvegye kijelenti férje végrendelete végrehajtóinak, hogy őket semmiben sem fogja akadályozni* és ebből kifolyólag találjuk, hogy öregebb Hadmar és fia Ulriktól 1300 forint helyett csak 800-at kapott, a mit egy 1434 febr. 12-én kiállitott okiratból tudunk.*
Bajor országos levéltár, Gerichtsurkunden, Herrschaft Laber fasc. 2.
Reg Boic. 13, 284.
1434 jun. 11-én. Ifj. Hadmar végrendeletének már fentebb nevezett végrehajtói mint ezen Hadmar örököseinek gyámjai a Kemnathen nevü falut eladják.*
Ugyanott 13, 298.
1435 jan. 7-én. Ugyanezek mint a jelzett örökösök gyámjai eladják az Oberviehausen nevü kastélyt és tartozékait.*
Ugyanott 325, 326.
* * *
Ezekből tehát kitünik, hogy Laberi VI. (vagy ifj.) Hadmar, ki 1410-ben felmerül és 1432-ben meghalt, a magyarországi Szentgyörgyi 32öregebb Péter leányát, Borbálát, nőül vette. Az egybekelés idejét nem ismerjük. 1426 aug. 19-én legelőször szerepel e nő mint Hadmar hitvese. Miután e házasságból csak leányok származtak (kiknek későbbi sorsát nem ismerjük) és Borbála férje halála után birtokok helyett csak készpénzben kapott végkielégitést, biztosnak vehető, hogy nem sokkal 1432 után Magyarországba visszatért. A házasság keletkezésére nézve határozott támaszpontjaink nincsenek. Annyit tudunk, hogy bizonyos Gumppenbergi György, ősrégi előkelő bajor család sarja, 1427-ben Magyarországban meghalt, mire ifj. Hadmar fivére Gáspár 1428-ban az elhunytnak özvegyét, Schmicheni Erzsébetet nőül vette. Feltételezhető tehát, hogy Gumppenbergi György halála előtt talán hoszszabb időig Magyarországon tartózkodott, Szentgyörgyi Péter családjával megismerkedett és a talán vele Magyarországban tartózkodó Hadmar és Péter leánya között a házassági frigyet közvetitette, a mi annál is inkább valószinü, a mennyiben Hadmar anyja szintén Gumppenberg leány volt!
Tudjuk továbbá még a következőket is:
Szakállos (VII.) Lajos, Ingolstadt herczege, rokonai ellen, München és Landshut herczegei ellen háborut viselt, mely vereségével végződött, mire Zsigmond császár és király mindazon városait, melyeket a háboru alatt vesztett, zár alá helyezte s a végleges döntést egy fogott biróságra bizta. Erre nézve tárgyalási napokat 1423 és 1424-ben Bécsben és Pozsonyban tartottak, Lajos bajor berczeg különben 1422-től 1425-ig állandóan tartózkodott a magyar királynál és igy valószinü, hogy VI. Hadmar a bajor herczeg megbizottja vagy kisérője lehetett. Miután azonban a Laber-család tagjai nem álltak az ingolstadti berczegek közvetlen szolgálatában, valószinübb az, hogy VI. Hadmar 1425–1429 között Bécsben és Pozsonyban tartózkodott, midőn a bajor Straubing-Hollandi herczegek kihaltával a Straubingi tartomány az ingolstadti, landshuti s müncheni herczegek között felosztatott; ez pedig már annál is inkább valószinübb, a menynyiben ezen felosztás szintén Zsigmond király itélkezése alapján különösen Bécsben és Pozsonyban történt, mely alkalomra alsó-Bajorországból 25 nemes mint a bajor herczegek megbizottjai megjelentek. Ezek közül tehát VI. Hadmar is lehetett és miután a Szentgyörgyi-Bazini grófok Pozsony tőszomszédságában törzsökösök voltak és Pozsony városával mindennapi érintkezésben álltak, könnyen beláthatjuk, hogy a Borbála és Hadmar közötti házassági frigy Pozsonyban jöhetett létre. Hogy Zsigmond király a fent idézett években többször tartózkodott Pozsonyban, azt okiratainkból minden kétséget kizárólag megállapithatjuk.
Még 1435-ben találjuk, hogy fj. Hadmar unokaöcscse, Ulrik, egy Rómába és Magyarországba tett utazása után járó költségeit Henrik bajor herczegtől visszaköveteli.
Hogy ki lett légyen ifj. Hadmar apósa? biztosan mondhatjuk meg. A Hontpázmán nb. Szentgyörgyi-Bazini grófok családja volt az egyedüli, mely már korán a szomszédos osztrák és német családokkal házassági frigyeket kötött, mig ezt a Magyarországban található Szentgyörgyi nevü egyéb családok egyikéről sem állithatjuk; igy tehát minden kétséget kizárólag Borbála atyjában, Péterben is a Szentgyörgyi-Bazini grófok sarjára kell ráismernünk; csak az a kérdés, hogy melyik Pétert kell alatta értenünk, de erre is van határozott válaszunk.
Az öregebb Szentgyörgyi-ágban van négy Péter, atya, fiu, unoka és dédunoka. I. Péter, az ág alapitója (1308–1365, † 1367 előtt), kinek nejét nem ismerjük, többiek közül egy Borbála nevü leányt hagyott, ki 1356 és 1364-ben mint az osztrák Polheimi Farkas neje szerepel; lehetetlen tehát feltenni, hogy ugyanezen Borbála 76 évvel később mint Laberi Hadmar neje, illetve özvegye szerepeljen, I. Péter fia, II. Péter, kit 1368-tól 1386-ig ismerünk, III. Péter nevü fiut hagyott, kinek neje, Erzsébet, 1407-től 1436-ig ismeretes. Már most azt találjuk, hogy ezen Péter – ellentétben számos más okirattal, melyben úgy ő, mint családjának Péter nevü egyéb tagjai csak a puszta Péter nevet viselik – egy 1407. évi okiratban az «öregebb» jelzőt használja,* a mit Laber Hadmar neje, Borbála, atyjára szintén alkalmaztat. Igy tehát, miután a chronologiai adatok is megerősitik, határozottan kimondhatjuk, hogy Borbála atyja: Szentgyörgyi-Bazini III. Péter.
Posonyi városi levéltár, Lad. 15. Nr. 19.
* * *
33Szükséges, hogy későbbi kutatók érdekében a Laber-család nemzedékrendjének következő részét e helyen rajzoljuk:
Laberi IV. Verner 1209–1234 ~ Ágnes; Laberi ág; Breitenecki ág; I. Hadmar 1247–1281; V. Verner 1247–1289 ~ Kunigund; II.Hadmar 1287–1337 ~ 1. Abensberg Kunigund 2. Abensberg Ágnes; VI. Verner 1285–1310 ~ Haidan-leány; Kunigund ~ Stein Ulrik; III. Hadmar 1317–1361 ~ Faimingeni Erzsébet; II. Ulrik 1317–1374 ~ Faimingeni Orsolya; I. Albert eichstadti kanonok 1318-ban; Frigyes 1347; IV Hadmar 1364–1420 ~ Gumppenberg Erzsébet; János 1283; II. Albert 1367; Ferencz 1383; öreg V. Hadmar 1410, † 1434 ~ I. erbachi Schenk Valburga 2. Berni Oria; Gáspár 1410, † 1439 ~ Schmierheni Erzsébet 1428 (Gumppenberg György özvegye); ifj. VI. Hadmár 1410, † 1432 ~ Hontpázmán nb. Szentgyörgyi III. Péter leánya Borbála; Borbála ~ Gundelfingeni Schweikker; Leányok; III. Ulrik 1425, † 1463 ~ Helfenstein Klára; Sebestyén † 1436 nov. 24.; VII. Hadmar 1434 † 1475 jul. 30. salzburgi esperes-kanonok; Dorottya ~ Pappenheimi (Marschall) Konrád † 1482; 2 gyermek † 1463 előtt
A Laber-család czimere: háromszor fehérrel és háromszor kékkel vágott pajzs. Sisakdisz: két szamárfül.
Ezzel ellentétben a berlini «Herold» czimü heraldikai-genealogiai egylet birtokában lévő egyik czimer-kódex a következőket mondja: «Graft von Laber (Bajorországban): Arany mezőben fehér farkas két vörös rézsutos csikkal; zárt sisak; sisaktakarók: vörös és fehér.»
Erre megjegyzendő, hogy az előbbi czimer a családtagok pecsétjein látható, tehát teljesen megbizható; a második leirás pedig nagy tévedésen alapul.
Laber helység 1442 szept. 7-én Henrik bajor herczegtől a következő czimert kapta: «fekete paizs, rajta vörösnyelvü arany oroszlánfő; ezen oroszlánfőn vörös korona, melyre két fehér hosszukás rúta van illesztve; a korona mindkét végén egy-egy (fehér) és a korona közepén egy kék hosszukás rúta, úgy a mint a bajor fejedelmi család pajzsának rútája, melylyel úgy alakjára, mint szinére nézve egyezik.» Ebből tehát látható, hogy a fentebbi kódex szerzője a helység czimerét a családéval nemcsak hogy összetévesztette, de még nagyon hibásan le is irta, a mennyiben nemcsak a szineket, hanem a pajzsalakot is nem ismerte, lévén ez nála oroszlán helyett farkas.
Végezetül még azt akarom kiemelni, hogy a Laber-családra vonatkozó, de – úgy látszik – még kiadatlan okiratok a gróf Seinsheim-család sünchingi (Regensburg melletti) és a gróf Pappenheim-család müncheni levéltárában találhatók.*
Neudegger M. J. bajor országos levéltári tanácsos szives közlése, ki ezt azonban csak hallomásból tudja.
