III.
III.
Forrásainkból megközelitő pontossággal állapitottuk meg a nyolcz magyar törzs honfoglaláskori szálláshelyét s itt önkénytelenül felvetődik a kérdés, hogy hazai forrásaink – Anonymus és a Krónika – miért térnek el egymástól és a történelmi tényektől a letelepedés elbeszélése folyamán és tudva ezt az eltérést, miképen engedhetjük meg magunknak az egymásnak ellentmondó krónikák forrásként való felhasználását?
Tudósaink, kik a honfoglalás és vezérek korának történetével foglalkoztak, bár igekeztek, mégsem tudnak teljesen szabdulni attól a téves felfogástól, mely Anonymust, Kézait s a többi krónikást a mai történetirókkal egy szemüvegen nézi. Ennek következménye, hogy vagy elfogadják azoknak sokszor téves értesitéseit is, vagy felismerve az elbeszélés tévedéseit s ellentmondásait, tudatos ferditőknek, sőt érdekből hazudozóknak tartják őket.
Sebestyén Gyuláé az érdem, hogy nemcsak felismerte a hazai krónikások elbeszélésében a mondai elemek tulnyomóságát, hanem összefüggő képet is adott a magyar honfoglalás mondáinak keletkezéséről, tartalmáról és feldolgozásairól.* Művében nagy szerepe jutott a mondakeletkezés leirásánál saját avar-kabar-székely elméletének, – melyet főkép az ujabb kutatások után* – nagyon megrendültnek kell tartanunk, mégis egészben igen nagy szolgálatot tett a honfoglaláskor kutatóinak. Sebestyén ismerte fel hazai krónikáinknak azt a sajátságát, hogy a bennük fenntartott mondai elemekben nem az egységes magyar mondaköltészet maradványait kell keresnünk, hanem bizonyos, kisebb körzetekben létrejött mondák irodalmi feldolgozását.*
A magyar honfoglalá mondái. l. II. Budapest, 1904–05.
Karácsonyi. A székelyek eredete. Bpest, 1905.
A körzeteket, hol e mondák létrejöttek, főkép három helyen keresi: az országhatár őrvonalain letelepedett székelyek közt, kik – szerinte – a nyugati határon avar, az északkeletin (utóbb Erdélyben) kozár-kabar eredetüek lettek volna, továbbá a királyi család hagyományaiban. A mondáknak a krónikásoknál fenntartott összefüggőbb formája Sebestyén szerint az avar-székely és kabar-székely mondaköltészetnek az Árpád-család hagyományaival összekapcsolt egysége.
Anonymusnál ezenkivül bizonyos helyi kapcsolatokat vél felfedezni az erdélyi püspökség területével, a mit Anonymus elméletének köszönhetünk. Sebestyén Adorján erdélyi püspököt tartja Anonymusnak, de – megvalljuk az igazat – nem látjuk «Erdély történetét, földrajzát és néprajzi viszonyait olyan mértékben ismertetve (Anonymus művében) hogy azt csakis az erdélyi püspöki széken ülő Adorján irhatta» volna. Sőt ki merjük mondani, hogy Névtelenünk Erdélyt kevéssé, annak csak igen kicsi, a Meszes-kapu és Szamosvölgy közt elterülő részét, Kolost és Dobokát, ismerte. Ezt Mika Sándor is kiemeli Anonymus magyar kiadásához (Budapest, 1898. 5. l. Magyar Könyvtár) irt bevezetésében. Általában Sebestyént kiváló művének irásánál, korábbi értekezéseiben (Ki volt Anonymus?; A székelyek eredete) felállitott elméletei korlátozták és zavarták.
A Krónikák és Anonymus elbeszélésének összevetéséből az tünik ki, hogy a XII. században voltak ugyan az egész nemzet tudatában élő mondák az őshazáról, a honfoglalásról, a hét vezérről és a vezérek korában véghezvitt hadi tettekről, de ezek különböző vidékek helyi és családi hagyományaival keveredve, más-más alakban kerültek Anonymus művébe és a krónikákba. 105Ezek a helyi kapcsolatok téritették el a krónikások elbeszélését egymástól és a történelmi valóságtól.
A Krónika határozottan dunántuli hagyományokon alapszik.* A hét vezér közül részletesebben háromról szól, kik közül Árpád és Szabolcs dunántuli telepedők, Gyula Kézai szerint előbb Dunántulra (Pannoniába) költözött s csak később lakott az erdélyi részeken, a többi krónika (Képes Kr., Budai Kr. stb.) pedig a baranyamegyei Kánokkal, az «öreg Gyula nemzetségével» hozza őt kapcsolatba. Két vezérnek csak szálláshelyét és leszármazóit, kettőnek csak szállását emliti. E négy körül Lél ivadéka – a Zoárd-nemzetség – ősi birtokos volt Komárom- és Esztergommegyék dunántuli vidékein s Vérbulcsu a Balaton mellett szállt meg. Az öt dunántuli vezérrel szemben a Dunától keletre eső hatalmas területre csak két törzset helyez el. Pár szóval emliti, hogy Kund, kitől Kusid és Kupian – a Kaplyon-nemzetség őse – származtak, a Nyirségben és Ursur a Sajó mentén ütött tanyát. A honfoglalás Dunántul fejeződik be Szvatopluk legyőzésével. A vezérek-korabeli kalandozások leirásánál a két nyugati törzs főnökének, Lélnek, Bulcsunak és a drávavidéki Botondnak tetteivel foglalkozik. Legfényesebb bizonyiték azonban erre az indigenák névsora a Képes Krónikában, melyben csupán dunántuli nemzetségek ősei vannak felsorolva. A Héderek, Hahót-Buzádok, Jákok, győrök, Becse-Gergelyek, Gut-Keledek, Rátótok és Hermányok ősi birtokai egytől-egyig a Dunántul terültek el.* Egyedüli köztük a Hont-Pázmány-nem, kik Hontmegyében birtokosok, de az ő őseik – mint a somogyi Koppány legyőzői – éltek a dunántuli nép emlékében.
A hun krónika dunántuli eredetét Sebestyén is kiemeli, id. m. I. 519. l.
Karácsonyi. Magyar nemzetségek. I–III. köt. vonatk. helyei és III. 226–27. l.
A Krónika naiv módon, néphagyományokon nyugvó elbeszélésével szemben Anonymus műve öntudatos, komoly történetirói munka, melynek szerzője «a királyok és nemesek származásrendit» igéri bevezető beszédében barátjának. A fejedelmi család hagyományai Árpád személye nála jobban előtérbe lépnek. Az első hét fejezet, a melyekben az őshazát, Álmos választását, a kivándorlást irja le, a fejedelem csepelszigeti megszállásáról szóló fejezet s általában az egész művön végigvonuló hang elárulják, hogy irója udvari ember volt, a királyi család házi hagyományait ismerte és ezeket műve irásánál felhasználta. Emlitettükmár, hogy a hét magyar törzs közül négyet a fejedelem törzsének szállásföldjére, egyet a Felső-Duna, egyet a Közép-Tisza vidékére helyez el, viszont a Dunántul többi részére s – az Erdélybe helyezett Tuhutumon kivül – az egész tiszántuli vidékre egy törzsfőt sem telepit. Tévednénk azonban, ha Anonymust csupán a királyi család hagyományai alapján dolgozó krónikásnak tartanánk. Művének csak keretét adja meg Álmos és Árpád s az ő családjukkal törzsi kapcsolatban élő többi szereplő vitézek története. A munka gerinczét más, felső-tiszavidéki hagyományokon alapuló elbeszélés alkotja. Anonymus a honfoglalás történetét akarta megirni, de csak a Felső-Tiszavidék meghóditását irja le részletesen. A Gesta Hungarorum 57 fejezete közül 30 evvel foglalkozik. A bevezető hét fejezet után – nem számitva a 33–37. fejezeteket – a 8–40-ig terjedő rész az egri egyházmegye területének és az avval szomszédos részeknek meghóditását adja elő. Anonymus felhasználta a Krónika ősforrását,* de kibővitette azt helyi hagyományokból meritett értesüléseivel. A kunoknak nevezett kozár-kabarok letelepedésének részletes leirása, az Ungtól Alpárig terjedő vidék pontos ismerete, a kozár név fenntartása, az ország eredeti határának a Meszesig terjedése, Erdélynek a Szamos-völgyön át történt s eredetileg csak Kolozs és Doboka vidékére kiterjedő meghóditása mind-mind csak azt bizonyitják, hogy Anonymus felső-tiszamenti hagyományok alapján dolgozott, Több etymologia (Hungár-Hungvár, Szabolcs. Tasvásárhely, Bors-Borsod, Zerelmu-Szerencs stb.) helyi keletkezésünek tünik fel és a vidék pontos ismeretére mutat. A Tiszántul, Erdélyen kivül, csupán Velek zarándmegyei megszállását emliti. Nem feltünő-e, hogy Zaránd vármegye egyházközigazgatásilag 106az egri egyházmegyéhez tartozott, Velek dux pedig, – ki a honfoglaló ivadékának tartotta magát – 1225-ben a borsodmegyei Miskolcznembeli Borsnak volt apósa?* Alpár, hol a honfoglalás döntő ütközete folyt le, eredetileg nem Csongrádhoz, hanem Szolnokmegyéhez* tartozott, Szolnokmegye joghatósága felett pedig a váczi és egri püspökök osztoztak. A Krónikából ismert és ott a dunántuli Szvatoplukkal kapcsolatos fehér ló mondát kiszinezve és kibővitve a Tisza vidékére helyezi át. Az Alpár várában lakó bolgár Szalán veszi át nála Szvatopluk szerepét s a XIII. század végén élt dunántuli hun-krónikásnál Szvatopluk apjaként szereplő és Veszprémben lakó Marótot az egri püspökséggel határos Biharország kozár fejedelmévé teszi s ennek unokájává a honfoglaláskori Mén-Marótot.
V. ö. Domanovszky S. id. tanulmányait és (Arpád és az Árpádok. Budapest, 1908. cz. műben): A kutfők. 4–8. l. cz. összefoglaló értekezését. – Pauler id. m. II 600–615. l. – Marczali id. m. 38–85. és 90. l. – Kaindl id. m. VII. 8–50. l., VIII. különösen 101–109. l. IX–XII. 1–34. l.
Karácsonyi id. m. II. 365. l.
Csánki. Id. m. I. 667. l.
A névtelen jegyző krónikájának törzse felsőtiszavidéki, egri egyházmegyei hagyományokon alapszik s így nagyon indokoltnak látszik az a régi vélemény, mely őt egri papnak vagy innen származónak tartja.*
Századok. 1871. 547. l.
Az uralkodó környezetében élő királyi jegyző elbeszélését az Árpádház családi hagyományaiból alkotott keretbe illesztette. Betoldotta a 41–43. és 53–56. fejezetekben a szájhagyományból és a Krónika ősforrásából az ő korában már közismert dunántuli Bulcsu-, Lél-, Botond-mondakört. A (Baár-)Kalán-nemzetség ősének, Oundnak Alpár körüli birtoklása, az egri egyházmegye területének szomszédsága által a munka gerinczét alkotó felsőtiszai mondakörhöz tartozik.
A 33–37. fejezetben Anonymus a Felső-Duna balpartján Nyitráig elterülő föld meghóditását adja elő Huba, Zoárd és Kadocsa által. A hóditásban a főszerep Hubáé, a kitől a Szemere-nemzetség származtatja magát. Ez a részletesebb leirás, – mely Huba vezérről szól, kit más forrásaink egyáltalán nem ismernek – kétségtelenül bizonyitja, hogy Anonymu a Szemere-nemzetség családi hagyományait jól ismerte, tehát a nemzetséggel valamiféle összeköttetésben volt. Ez a tény önkénytelenül is eszünkbe juttatja III. Béla egyik hires kanczellárját, a kit Anonymussal azonosnak tarthatunk. Nem kivánok e kérdés taglalásába bocsátkozni s az amúgy is egész könyvtárt tevő Anonymus-irodalmat gyarapitani, csak röviden felsorolom az okokat, miért tarthatjuk inkább Katapánt vagy egy az ő környezetéhez tartozó papot a Névtelennek, mint Adorjánt.
Eldöntöttnek tekinthető ma már Anonymus kora. Mátyás Flórián végleg megállapitotta, hogy irónk III. Béla jegyzője volt. Az érveket Sebestyén ujakkal megszerezve, döntőleg csoportositotta s még az irás idejét is – az 1202–1204. évekre – igyekezett megállapitani.* A személyre nézve Sebestyén megállapitotta, hogy pap és magyar volt. III. Béla kanczellistái közül – szerinte – három jöhet tekintetbe, Kalán pécsi, Adorján erdélyi és Katapán egri püspök.* Dares Phrygius hatása franczia főiskola végzésére mutat s erre vall a magar nevek francziás irása is Anonymusnál. Adorján mellett azért dönt Sebestyén, mert ennek párisi tanulásáról bizonyos adata van, továbbá az állitólagos erdélyi vonatkozások miatt. Ezzel szemben Katapán szerzőségét elveti, mert ő az első igaz kanczellár, a magyar királyi kanczellária tulajdonképeni megalapitója, szervezője, nem nevezné magát egyszerüen néhai Béla király nótáriusának.
Ki volt Anonymus? Bpest, 1898. II. 1–58. l.
U. o. 71. l.
Az érvek éppen nem döntők. Adorjánról biztosan tudjuk, hogy külföldön tanult, de ez nem czáfolja azt, hogy Katapán is járhatott a párisi vagy más külföldi iskolába. Sőt sok valószinüség szól a mellett, hogy ily kiváló egyéniség, a milyennek a kanczellária szervezőjének kellett lennie, külföldön szerezte magasabb kiképeztetését. A francziás ortográfia nem föltétlenül bizonyitja a párisi iskolázást, csak a franczia kultura hatását. III. Béla udvara élénk összeköttetésben volt Francziaországgal. Gondoljunk csak arra, hogy Béla mindkétszer franczia herczegnőt vett feleségül, kik franczia lovagokat, papokat is hoztak magukkal az udvarba. A franczia cistercitákat is III. Béla telepitette hazánkba,* többek közt 1190-ben Pásztóra az egri egyházmegye 107központját alkotó Ujvármegyébe. Ezek társaságában a franczia kultura hatása érezhető volt a királyi udvarban, de egyuttal azt is valószinüvé teszi, s erre történeti adataink is vannak, hogy a magyar papok ez időben a párisi főiskolát keresték fel, nem az olaszországiakat. Ha tehát, mint valószinü, Katapán is külföldön képezte ki magát, ez jóformán teljes bizonyossággal Párisban történt. Viszont Adorján erdélyi püspöksége nemhogy támogatná, de inkább czáfolja szerzőségét. Bizony, mint erdélyi püspök, jobban ismerhette Erdélyt, a Gesta Hungarorum szerzőjénél, ki csak Erdély északi részéről tesz emlitést.
V. ö. Békefi Remig. A pásztói apátság története. I. Bp., 1898. 28–33. l.
Ezzel szemben határozottan Katapánra forditja figyelmünket az egri egyházmegye területének a minuciozus pontosságig való ismerete, a helyi vonatkozások tömege s az odavaló családok hagyományainak nagy mértékben való felhasználása s az a körülmény, hogy a munka zöme éppen e vidék meghóditásának története. Feltünő, hogy Névtelenünk csupán egy oly nemzetséget emlit fel, a Szemerét, mely a fejedelmi törzszsel vagy az egri egyházmegyei, felsőtiszai mondakörrel kapcsolatban nem áll.* Éppen a Szemere-nemzetség hagyományainak ismerete ad ujabb támpontot a szerzőség bizonyitására. Katapán püspök a Katapán- vagy Koppán-nemzetség sarja volt, melynek ősi birtokai Komárom vármegyében terültek el és a Szemerékkel szomszédos birtokosok voltak.*
Az Erdélyt megszálló Maglót-nem és a (Baár-) Kalánok birtoklása – mint emlitettük, – szomszédos helyzetük révén a felső-tiszai hagyományokhoz tartozik.
1247-ben két Szemere-nembeli tanuskodott Koppán-nembeli Bályán javára négy kávai szabados ügyében. Karácsonyi III. 59. l.
Az is feltünő, hogy mig a felsorolt nemzetségek máshol fekvő birtokaival nem igen foglalkozik, addig felemliti, hogy Komáromot Ketel kun vezér kapta. Mindenesetre komáromi hagyományokon alapszik ez, mert a Ketel-pataknál fekvő ősi birtokot, Anonymus szerint, csak I. András idejéig birták ennek ivadékai. S ime 1244-ben Komárom megyében szerepel Katapán – (Koppán) – nembeli Kethel,* a mi arra mutat, hogy éppen Katapán családja származtatja magát Keteltől. A mi Sebestyénnek azt az érvét illeti, hogy Katapán nem nevezte volna magát nótáriusnak, arra áll ugyanaz, a mit Sebestyén Adorjánról mond, ki szintén kanczellár volt.* Végül, hogy semmit el ne felejtsünk, Katapán éppúgy Imre hive volt, mint Adorján,* hiszen III. Béla halála után még két évig állt Imre kanczelláriája élén,* a mikor egri püspökké lett s 1216-ig viselte e méltóságot.
Wenzel. Árpádkori uj okmtár. VII. 180. l. – Karácsonyi Keczelnek irja id. m. II. 332. lapján. Érthető, hogy Katapán az egyházmegyéjében folyó Ketel-patakot a családjában divatos Ketel névvel hozza kapcsolatba.
Id. mű. II. 81–82. l.
Erről id. mű. II. 49–51. és 80–81. l. 6. 136. lapon.
Fejérpataky. A kir. kanczellária. 93. l.
Mindezekből azonban figyelembe véve az iró nótárius s nem kanczellár czimét, valamint azt az ujabban ismét hangoztatott véleményt, hogy az Anonymus Pdictusa egy P kezdőbetüs névvel egyértékü siglát rejt,* csak azt a következtetést vonjuk le, hogy a Névtelen jegyző Katapán egri püspök környezetében keresendő s ha nem ő maga volt, egyike lehetett az ő kanczellársága alatt működött notáriusoknak.*
Erdélyi László. Szent István király czime. Turul, 1907. 150–151.
V. ö. Fejérpataky id. m. 33. l.
Krónikásaink a különböző vidékek helyi hagyományai alapján átformálódott mondákat irták le, a mi szükségessé teszi a szigoru kritika alkalmazását, viszont ez teszi lehetővé, hogy a néha egymással ellentmondásba kerülő krónikákat forrásul felhasználhatjuk. Éppúgy, mint a csanádmegyei hagyományokon alapuló Gellért-legenda elsőrendü forrás Ajtony marosvári birtoklására nézve, a Krónika irója és Anonymus ősi hagyományokon nyugvó elbeszélését tartották fenn azon vidékek történetének, melyeknek mondáit ismerték, a hol éltek s a melynek családaival összeköttetésben voltak.*
Az Anonymus-irodalom idézését és a polemiákat szükségtelennek véltem, csak utalok Sebestyén id. művére, mint a legalaposabb ily irányu munkára.
