«Redniczer.»
«Redniczer.»
Az 1474-ig ismert német Beheim Mihály, kinek történelmi énekeiben számos oly részleteket találunk, melyeket a legnagyobb összefoglaló történelmi művekben hiába keresnénk, azt mondja, hogy a Zlaticzaszorosnál (1443. decz. 24-én) vivott csatában a magyarok a törököket megverték, hogy a magyar hátsó rendet (Újlaki) Miklós vajda, az ellenséget üldözőket pedig bizonyos Redniczer vezette.
Beheim Mihálylyal a legújabb időben két alapos kutató behatóan foglalkozott. Az egyik a magyar Bleyer Jakab,* a másik a német Hans Gille*, Redniczert azonban egyikök sem határozta meg. Én sem vagyok abban a helyzetben hogy meghatározására czáfolhatatlan bizonyítékokat hozzak, de mindamellett a következő kísérletet mégis a kutatók beható figyelmébe ajánlom.
Századok 1902. évf. 21 skk.
Die historischen und politischen Gedichte Michel Beheimis. Berlin 1910.
Mielőtt a dolog lényegére áttérnék, fontolóra kell vennünk, hogy középkori, illetve régibb forrásokban szereplő tulajdonneveknél az esetek túlnyomó részében az esetleges ferdítésekkel számolnunk kell. A ferdítések keletkezése rendesen két lehetőségre vezethető vissza. Az egyik esetben az első közlő (krónikás vagy valamely okirat szerkesztője) az illető nevet rosszul hallotta, helytelenül olvasta vagy irta, a másodikban a ferdítést valamely későbbi alkalommal (átirás, másolás, nyomtatás) helytelen olvasás és irás, szóval későbbi közzététel alkalmával eszközölték. Az esetleges ferdités kiküszöbölésének kisérletezése nem mindig végleges meghatározás, de sok esetben a kielégítőbb eszközökkel dolgozó későbbi kutatónak a helyes eredményhez vezető utat mutathatja.
***
Hogy Redniczer német hangzású név, annyira világos, hogy felesleges érte sikra szállni. A német nyelv szellemével egyetértőleg annyit jelent, hogy viselője, illetőleg egyik őse valamely Rednicz nevű földrajzi tárgy után vette föl e nevet, mely magyarul Redniczinek hangzana. Ha ez irányban keressük, nem boldogulunk. Gille egyszerűen kijelenti: Den Rednitzer vermag ich nicht nachzuweizen (a Rednitzert nem tudom kimutatni). Bleyer mondja: «Ki volt az a Redniczer, nem tudom megállapítani; nevére nem akadtam azon magyar és lengyel urak közt, kiknek czimerét Ulászló (király) lefestette s a b. szűz budavári templomának falain elhelyeztette. Azt hiszem hogy a keresztesek vezére lehetett.» Rednitz nevű folyó van Bajorországban, Rednitz nevű helység van Csehországban. Ha ferdítésre gondolunk, eszünkbe jut, hogy Németországban egy Recknitz nevű folyó van és hogy Stájerországban egy Recknitz nevű család is volt.* Bajorországban van két Redwitz nevű helység és a frank nemesi családok sorában szerepelt egy Red(t)witz-család is*; porosz Sziléziában van egy Regnitz nevű helység stb. stb. de mindezek a találgatások alig vezetnek czélhoz, mert véleményem szerint e rejtélyes férfiú hovatartozandósága Magyarországban keresendő, a mi annál is elfogadhatóbb, a mennyiben a várnai csatában (1444-ben) szereplő parancsnokok az oláh vajda s a pápai követ kivételével tudtunkkal csak magyarok voltak.
Czimere: vörös mezőn fél fehér szamár; sisakdisz: ugyanez; sisaktakarok: vörös, fehér.
Czimere: nyolczszor fehérrel és kékkel osztva; e felett vörös folyam; sisakdisz: vörös egyszarvú nyaka fehér füllel; sisaktakarók: vörös, fehér.
Első pillanatra úgy látszik, hogy a Redniczer 174név tiszta német hangzása azon véleménynyel, hogy tulajdonosa magyar ember lett légyen, merő ellentétben áll, de mindjárt meglátjuk, hogy ez nagyon is lehetséges.
A Vasmegyében levő Rohoncz nevü mezőváros, mely valamikor vár volt, németül még most is a Rechnitz nevet viseli, mi arra vezetendő vissza, hogy 1374-ben a város egyik része a «civitas Rohonch teutonicalis» (= Német Rohoncz nevet viselte)* 1318 óta Rohoncz várát s városát a Héder nb. Güszszingi-család kezén találjuk. Güsztingi Miklós nádor (1273–1297) egy Miklós nevű fiút hagyott maga után (1314– 1332) ki a «Kakas» melléknevet felvette. Fiai közül László (1336) a ludbregi Kakas-családot alapítá, mig Henrik (1336–1374) és utódai a Rohonczi névvel éltek. Henrik fia András 1390-tól 1409-ig ismeretes. Ennek fia István, 1433-ban mint a Stephanus Henrici de Rohoncz Zsigmond király kiséretében és mint az udvarbelső tisztje a királylyal együtt Rómában tartózkodik.* 1438 aug. 6-án még mint Rohonczi szerepel és akkor Ostfi János az érdektársa)* mi kétségkivül arra vezetendő vissza, hogy István anyja is Ostfi-leány volt. 1443 jun. 5-én ezen István már más nevet visel.
Zalamegyei oklevéltár II. 116. old.
Turul 1893. évf. 6.
Sopronmegyei oklevéltár; II, 289.
E napon jelenti t. i. Jakab kalocsai kanonok bátmonostori Tőttös Lászlónak, hogy Stephanus Rehnicher, Osth János és a (szántói) Botka-fiak birtokain az adót szedi, de miután ezt csak nagy nehézséggel teheti, kéri Lászlótól az utasítást.* Miután Rohonczot egy magyar okirat* 1403-ban Rechnicznek nevezi, kézzel fogható, hogy az 1438. évi oklevéllel egyetértőleg Re(c)h-niczer alatt csak a vasmegyei Rohonczi István értendő. Ujabb bizonyitékot kapunk erre nézve a következő korábbi okirati adatban is.
Zichy-oklevéltár IX. 59.
Teleki, Hunyadiak kora XI. 72.
I. Ulászló király tanúsítja 1441 márcz. 10-én, hogy ludbregi Kakas János és fratere: egregius Stephanus Rechnitzer a Zalamegyében lévő Kéménd nevü várt Gersei Lászlótól és Petőtől elvették, hogy ő a várt most átveszi s a vitás tulajdonjoga felett Budán fog dönteni.* Világos, hogy Kakas János nem István fivére, hanem csak nemzetségbeli rokona s hogy Rechnitzer alatt megint csak Héder nb. Rohonczi István értendő.
Zalamegyei oklevéltár II. 56. o.
Látjuk tehát, hogy két hazai okirat a magyar nemzetségből való s Magyarországban birtokolt Rohonczi Istvánt a német Rechnitzer-névvel jelöli meg, mi annak a bizonyitéka, hogy annyira elnémetesedett, hogy még hivatalból sem nevezték őt már Rohonczinak: mennyire hihetőbb már most, hogy a mindennapi érintkezésben sem nevezték másképen és hogy Beheim Mihály, midőn az 1443. évi hadjárat vezéreiről irt, a Rechnitzer helyett Redniczert hallott. Ha külföldi illetve német emberről lett volna szó, akkor valószínűleg a «de Rohoncz»-czal egyetértőleg (Stefan) von Rechnitz-nek nevezte volna; de éppen az, hogy Beheim is a polgáriasán hangzó «Redniczer»-t használja támogatja azon feltételezésemet, hogy Redniczer alatt a magyar okiratban is kétszer használt Reehnitzer név lappang.
Teljesség kedvéért legyen azonban még a következő adat is felemlítve: 1481-ben Septhei (= Söptei) Péter mester királyi udvari jegyző (valószinűleg vasmegyei ember) a pálosok budaelővárosi, sz. István első vértanúról nevezett templomának bizonyos adományozást tett, melyért a rendtagok kötelezték magukat, hogy bizonyos miséket olvassanak; ezt Rohonczi István, a magyar tartomány helynöke jóváhagyta)* Vájjon már most ezen helynök alatt a Héder nb. Rohonczi-család egyik tagja vagy talán maga az 1443. évi Rechnitzer István értendő-e? meg nem állapithatom.
Turul 1888. évf. 79.
Dr. Wertner Mór.
