I. A «beg» czim jelentősége.
I. A «beg» czim jelentősége.
A beg-bej czim nem jelent európai értelemben vett nemességet. A beg a vezért, a kormányzót (ajan) és általában véve előkelőt jelent. A nemesség fogalma (nobilis) török nyelven nem fejezhető ki, mert e fogalom hiányzik az oszmán társadalmi tagozatból. Döntő bizonyiték erre vonatkozólag az 1608-iki zsitvatoroki béke XVII. czikkelye (eredetije latinul és törökül a bécsi cs. és kir. állami levéltárban). A nevezett czikkely azon magyar nemesek (nobilis) adómentességére vonatkozik, a kiknek török területen vannak házaik. A nobilis szó a török szövegben 
nemeslernek van forditva, azért mert más kifejezést erre nem tudtak és ezt a 3fogalmat csak Magyarországon tanulták megismerni.*
nemeslernek van forditva, azért mert más kifejezést erre nem tudtak és ezt a 3fogalmat csak Magyarországon tanulták megismerni.*
A XVIII. században a portánál a nemes bujdosók fiait beyzáde, bej-fiuknak nevezték. (Lásd .Karácson Imre: A Rákóczi-féle török emigráczió oklevéltára. Budapest 1911. 100. l.)
A beg czimzés, ismételjük, ugyan nem jelent európai értelemben vett nemességet, de azért tény, hogy Bosznia és Herczegovinában:
a) 1463–1839-ig a beg czim, illetőleg a beg-méltóság Boszniában (különben Albániában is) a török államkormányzattól per consuetudinem örökletesnek ismertetett el;
b) hogy ugyancsak Boszniában és Herczegovinában 1839-től 1878-ig, tehát a régi középkori bosnyák közigazgatás átalakitása után az okkupáczióig, a beg czim ismeretes volt, használtatott és a régi beg családok utódai, úgy hivatalosan, mint társadalmilag begeknek neveztettek;
c) 1878 óta az osztrák-magyar kormányzat a beg rendet (a mely az 1910. tartományi önkormányzati szabályzatban mint a nagybirtokosság jele közvetve elismertetett) czimében is tekintetbe vette.
Nagyjából tehát helyesen jegyzi meg Krcsmárik János, hogy a bosnyák herczegovinai beg-rendben egy bizonyos történetileg szerveződött, sui generis rendet lehet megállapitani. Ugyanez, ismételjük, áll a dél- és közép-albán bej családokra nézve is. A czim tehát örökletesnek ismertetett el és azoktól, a kik ezt jogosan viselik, el nem vitatható. Csak arról lehet szó, hogy ez a czim Bosznia és Herczegovina még nem tisztázott belső közjogi viszonylatai között miféle tartalmat képvisel? Az európai államok nemességi fokozatai a szóban forgó kérdésre nézve analogiákat nem szolgáltatnak. Némi utmutatást nyújt az osztrák kormány eljárása, mikor Velencze megszerzése után a velenczei contek rangbeli viszonyait szabályozta. E részben azt állapitja meg az illető szabályrendelet (Hofdekret 39,569–1816), hogy velenczei conte csak akkor tekinthető nemesnek illetőleg grófnak, hogy ha az illető, vagy elődei a conte czimet a velenczei köztársaságtól hübérbirtok adományozásával kapcsolatban nyerte. A többi velenczei conte czimére nézve az határoztatott, hogy az osztrák monarchiában nemcsak hogy grófi, de még nemesi fokozatnak sem tekinthető. (Hofdekrete: 35,829–1824, 17,525–1827, 7039–1828). Határozott különbséget tettek a más nyelvekbe leforditható Gróf: Graf és a nem definiálható conte czim között, (Hofdekret 27,809–1830) általános szabályul felállitván, (Hofdekret 4781–1837), hogy a volt velenczei köztársaság conteja vagy marcheseje nem álla pit meg nemességet. A ki a conte czimet grófnak forditja, büntető határozmányok alá esik. (Hofdekret 13,432–1837).
A puszta conte czim nemesi előjogok nélkül természetesen csak abban az esetben engedélyeztetett, hogy ha az annak idején Velenczében a Libro d'oro dei titolati-ban bevezettetett. (Hofdekret 22,154–1841.)
Végezetül szabályként állitották fel, hogy a conte czim csak fiágban örökölhető, (Hofdekret 28,567–1834) és hogy azt Ő felsége ex novo nem adományozhatja, minthogy ez az osztrák nemesi rendnek bizonyos anomáliájára vezetne. (Hofdekret 3894–1851).
Ugyanilyen határozmányok keltek a pármai conte czimet (Hofdekret 7762–1845), valamint az egyházi államokat illetőleg (Hofdekret 28,847–1838), melyre nézve kimondja a rendelet, hogy a pápai conte németre le nem forditható és csak a «conte romano» elnevezés használható.
A mi a ragusai conte czimet illeti, egy felmerült eset alkalmából használata eltiltatott, minthogy a hajdani ragusai köztársaság «nemessége» semmiféle nemesi jogosultságot nem állapit meg. (Hofdekret 12,855–1848).
Ezzel ellentétben a milanói és mantovai herczegek adományozta conte és marchese czimek ilyenekül elismertettek, minthogy souverainjeik a német birodalomhoz tartozván, mint birodalmi vikáriusok elnyerték a plenitudo potestatist, miként azt a császár maga gyakorolta. (Hofdekrete 40,411–1819 és 3825–1833).
Összefoglalván mindezeket, megállapitható, hogy a velenczei conte czim nem jelképez grófi rangot, de még nemességet sem involvál, csak azon esetben, hogy ha a conte czim hübérrel együtt adományoztatott és hogy azt csak fiágbeli leszármázottak örökölhetik.
Felfogásom szerint tehát a beg czim csakis azon, e czim viselésére jogosult családoknak, illetőleg azoknak, a kik ellentmondás nélkül viselik 4ezt a czimet, meg tiszteleti czimképen; az ilyeneket anyakönyvi kivonatokban és egyéb hivatalos kimutatásokban begeknek kell nevezni. A megszólitás beg ur, de a nemesi megkülönböztetés, a de nem illeti meg a beget. Kivétel számba mennek a Mehmed Beg Kapetanović utódai, a kik kivételesen «sine prćiudicio» még az okkupáczió első éveiben mint vaskoronások az osztrák lovagi rendbe emeltettek.
