II. Kiket illet meg a «beg» czim?
II. Kiket illet meg a «beg» czim?
Elsősorban azokat, a kiknek családjában 1839 előtt a kapitányi méltóság örökletes volt E családok utódai vagy a) okleveles leszármazással, vagy b) hiteles tanukkal igazolhatják leszármazásukat. Ezek föltétlenül begek.
Bosznia és Herczegovina 1839 előtt tulajdonképen régi szultáni kiváltságok alapján benszülöttek vagy belföldiekké lett családok által katonailag kormányoztatott.
A tartomány élén állott a szultán kinevezte walissi, a kormányzó, Bosznia vezire és 3 lófarku pasája; székhelye Travnik. Külön udvartartása volt és külön közigazgatási személyzete, melyet a valik rendesen magukkal vittek, hogy ha más állomásra nevezték ki őket. Igy történt aztán, hogy minden valinak saját külön irattára volt, melyet elmozdittatása után magával vivén, utódja előtt ujra kellett a feleknek ügyeiket megkezdeni. Irattári kezelésről szó sem volt és igy irásos kutfője a török történelemnek vajmi kevés van. A vali alatt állott 2, későbben 3–4 kétlófarku pasa (Travnik, Klissa, Zvornik, Szrebreicza), a janicsár-aga és a muselin Szarajevoban.
A főtisztviselők: a mufti, a kadi effendi, a rendőrfőnök és a helyőrségi parancsnokok kivételével, a beg czimet viselték.
Az ország 49 kadilukra: törvényszéki kerületre oszlott, ezekben 72 vár volt. A kadilukok élén – később kaza a nevök, – 24 örökös kapitány, 23 ajan, (helytartó; parancsnok) egy ajan (helytartó) és kapitány egy személyben, egy kapitány mint pasa, összesen 49 főember állott.
A kapitány az illető kerületnek katonai és polgári kormányzója. A kapitány magasabb rangot képvisel, mig az ajan tulajdonképpen csak a helytartó volt és körülbelül helyettes kerületi kormányzónak (vicebanus per analogiam) mondható. Mindamellett valamennyi kapitány és ajan a heg czimet használta, azzal a különbséggel azonban, hogy a határszéli kapitányok megannyian örökletesek voltak. Természetesen valami lényeges különbség a kettő között nincs.
Ezektől az örökös kapitányoktól megkülönböztetendő a mozgósítás esetén kiállított felkelők, jelesül a szpahik vézére. A hűbéres lovassági kapitányok rendszerint begek voltak. Egy-egy ilyen szpahi-kompánia 100–100 lóból állott. Vezette a begkapitány; egy bajraktar, mint zászlótartó, két oda-basa mint őrmester. Az öszszes szpahi kontingens élén állott az alajbég, mint vezérőrnagy. Igy aztán a spahik kapitányai is beg-számba mentek, és e kapitányokat,. a kik később a rendes török seregben ezredesi vagy alezredesi rangot nyertek, begeknek hívták Boszniában is. Ebből látható, hogy Boszniában is kétféle a begek rendje, t. i. a föltétlenül örökletes határőrvidéki kapitány-családok utódai 1839-ig és 1839-től 78-ig azok a czimzetes begek, a kik a mushirtól vagy vezirtől a beg czimet állásuknál fogva nyerték. Ha ezt a czimet az illetőnek fia per usum használta, és ezt a család folytonos gyakorlat alapján kimutathatja, ez ellen sem lehet kifogást emelni. Minthogy azonban a beg czim nem jelenti az európai értelemben vett nemességet, a kérdés megállapításánál arra a szempontra kell helyezkednünk, hogy viselhedését miképpen lehetne szabályozni.
