A BOSNYÁK-HERCZEGOVINAI „BEG” CZIMRŐL.
1A BOSNYÁK-HERCZEGOVINAI „BEG” CZIMRŐL.
A cs. és kir. közös hadügyminiszterium 1911-ben felvetette a kérdést:
a) hogy mely bosnyák tartományi illetőségü egyének viselhetik jogosan a beg czimet,
b) miképpen bizonyitható ennek a jogosultsága,
c) micsoda jelentősége van e czimnek, esetleg jár-e vele nemesség.
Minthogy a délszlávok lakta országok közül Bosznia és Herczegovina az egyetlen, a hol a beg czim az örökletességnek bizonyos jellegével dicsekszik, ennek a kérdésnek annyi érdekes szála van, hogy azokról e helyen értekeznünk nem fölösleges.
A beg czim tartalmával Dr. Krcsmárik János, neves orientálistánk, Sax Károly, osztályfőnök és főkonzul, a ki a bosnyák és általában véve a balkáni viszonyoknak alapos ismerője, valamint Dr. Truhelka Cyrill, a szarajevoi múzeum ismert nevü igazgatója, foglalkoztak tüzetesen. Mi részint a jeleztük tudósok közleményei, részint a magunk kutatásai alapján összefoglaljuk mindazt, a mit e kérdésben történelmi és közjogi szempontból nézetünk szerint megállapitani lehet.
Boszniában a királyság (1374–1463.) még a szó középkori értelmében sem tudott a teljesen szuverén államiság kifejezője lenni. A bosnyák bánság 1377-ig és azután mint királyság többé-kevésbbé idegen kettős néha hármas: magyar-török és szerb befolyás alatt állott.
E külső befolyások mellett a királyság sohasem tudta az egyes oligarcha családok nagy hatalmát megtörni. A délszláv törzsek, melyek közül horvátok, szerbek és bosnyákok külön történelmi fejlődésre jutottak, a törzsrokonság ellenére történelmileg teljesen szétváltak. A horvát királyság a Szent-István koronája birodalmához csatlakozott, az egykori szerb királyság török hódoltsággá lett és csak 1815-ben tudott bizonyos önállóságra vergődni. Teljes szuverenitását 1878-ban ismerte el legelsőnek az osztrák-magyar monarchia. Mig azonban a szerbség külsőleg majdnem radikálisan demokrata irányban fejlődött, a középkori bosnyák arisztokráczia nagy részében áttérvén az iszlámra, a török uralom alatt megtartotta önállóságát és sulyát. Már a középkorban is föltetszik ennek a bosnyák arisztokrácziának törzsbeli önnállósága, a mit sem a magyar Anjouk, sem a pápaság nem tudtak megtörni, de az iszlám sem. Mohamedánokká lettek ugyan, de megmaradtak bosnyák uraknak sőt a Kis-Ázsiából és egyebünnen beszármazott tiszta török birtokosok csakhamar bosnyákokká lettek.
A bosnyák történelem bizonyitja, hogy magyar fennhatóság idejében is a bosnyák előkelők az odavaló bán hatalma (potestas) és hatósága (iurisdictiója) alá tartoztak.
1357-ben Horvátinics Pál fiai Gergely és László greben-vári nemesek, valamint Stepanics Gergely fia glamócsi* nemes ember a magyar király pártjára állottak, a miért azután Lajos király megigérte nekik, hogy váraikat és javaikat «confirmabimus irrevocabiliter possidendas et in vestris conservabimus libertatibus consuetis». Egyuttal fölmentette őket a bosnyák bán 2joghatósága alól.* E bosnyák nemesek tehát csakis a magyar király külön kiváltsága alapján szerezték meg a magyar nemességet. A bosnyák bán és később a király mint országának feje kifelé ugyan a szent korona hübérese és ennek védelme alatt áll, de befelé ő a feje az összes bosnyák birtokosságnak, a vajdák és knézek felett, a mennyiben t. i. kellő hatalmat tud velök szemben kifejteni. A nemesség azonban a középkorban rendkivül megszoritja a királyi hatalmat, a mennyiben Tamás fia István király 1461-ben «Bosznia összes urainak és mágnásainak hozzájárulásával» koronáztatott meg. Ez a régi bosnyák nemesség tehát csakis a bánnal, a későbbi király közvetitésével áll összeköttetésben a magyar koronával. Annak közvetett tagja. Ez a viszony a bosnyák királyság megdőltével gyökeresen megváltozik.
Glamócs rendezett városi község, glamócsi járás, travniki kerület. 1984. lakosa van, a legközelebbi vasuti állomás, Bugojno, 109 km., Jajcétől 68 kmnyi távolságban van. 040 m. magasan fekszik a tenger szintje felett. Erdős vidék, különben elég termékeny.
Anjoukori diplomácziai emlékek II. 487.
Az előkelő bosnyákok a tengerhez közelfekvő vidékeken velenczei területre menekülnek Dalmátiába; egyrészük a dalmát városokban a patricziusok között talál menedéket és azok között olvad fel. Sokan közülük a régi Szlavonia, a mai Horvátország területére menekülnek, nagy részük azonban otthon marad és az idők folytán vallást változtatva megtartják birtokaikat.
II. Mehmed szultán, a «hóditó», ugyanis nemcsak megerősitette a bosnyák nemességet birtokaiban, hanem még uj jószágokat is adott nekik részben szabad birtokul, részben hűbérül. Nagyrészt patarénusokból állván a bosnyák főnemesség, az áttérés nem ment nehezen. II. Mehmed ideje óta majdnem minden szultán kiváltságokat osztogatott Boszniában és pedig 1. részint a török foglalás idejében török rendre áttért utódok számára olyan hübéreket, a melyek tulajdonosaik kihalása következtében gazdátlanok maradtak; 2. érdemes katonáknak, tekintet nélkül származásukra ugyancsak efféle birtokokat, a miből magyarázható, hogy számos beg-család anatoliai vagy legalább is nem bosnyák eredetü.
Ezek a nemes családok kivétel nélkül viselik a beg czimet. A beg czim a hübérrel egyetemben testvérére, fiára stb. szállt át. Egy ilyen timár (hübér) birtokbavétele a szultán hozzájárulásától függött. A kisebb timárnak neve, beg czim, csak a spahi vagy aga czim. Boszniában is érvényre jutott a keleti hübérjognak az az elve, hogy nem a hübér tárgya, hanem a jövedelem az irányadó.
Ujabb időben a török birodalomban személyes nemesség keletkezett, a mennyiben a beg (bej, bey) czimet bizonyos magasabb katonai vagy polgári hivatalnoki ranggal szerezhette meg az illető. Az ezredesi (miraláj) rangban álló katonai tisztviselők, valamint a kajmakámok, alezredesek viselhetik a beg czimet, a nélkül, hogy ez külön adományozás tárgyát alkossa. Ez a szokás 1827-ben a janicsár-testület feloszlatása után jött divatba.
A timár (bármi nagyságu lett légyen, mint emlitők) elsősorban a birtokos testvérére, azután fiára, unokájára és végre unokaöcscsére szállt át. (Bosnyákul: brat, sin, unuk, bratić). A távolabbi atyafiság és az asszonyok nem örökölhettek. Törvényes örökös hiányában a timár a szultánra szállott vissza.
Minden timáradomány és minden egyes timárörökség birtokbavételéhez a szultánnak külön bizonyságlevele (berat) volt szükséges. Minden szultán trónralépése alkalmával uj beratot állitott ki és az elődök kiállitotta beratokat bevonatta. A beratoknak ez a kicserélése II. Mehmedtől kezdve Abdul Hamid szultánig szakadatlanul érvényben marad.
Ezen általánosságok után a föltett kérdést a következőkben foglalhatjuk össze:
