LOVAGRENDKERESZTEK A MAGYAR HERALDIKÁBAN.
LOVAGRENDKERESZTEK A MAGYAR HERALDIKÁBAN.
Pár évtizeddel ezelőtt, a középkori magyar pecsétek tanulmánya, rávezette a szakférfiakat ama feltevésre, hogy az azokban gyakran előforduló pólyák, osztások és patriarcha-keresztek, nem az illető pecséttulajdonos: nádor, országbiró vagy főispán családjának czimerrészletei, hanem az ország czimeréből átvett czimeralakok, melyeket az illető országnagy, vagy annak leszármazói hatalmi jelvény gyanánt viseltek czimerpaizsaikban.
Ezen nézetet a heraldikával foglalkozó szakférfiak általánosságban elfogadták
18De később egyesek még tovább mentek. – Nemcsak a pólyakat és osztásokat, hanem a czölöpöket és hasitásokat is hatalmi jelvényeknek vették,* kivált ha azok szinei, miként az ország czimerében, vörös és ezüstben váltakoztak. A heroldalakok ilyen összekeverése már épen olyan tévedés volt, mint a midőn minden középkori magánczimerben előforduló keresztet, legyen az akár egyszerü, akár kettős kereszt, mások szintén hatalmi jelvényeknek tartottak.*
Turul XXII. 94. l. Héder nemzetségnél.
Turul XXV. 65.
A patriarcha-kereszt mellett, mely tényleg hatalmi jelvénynek tekintendő, – többször előfordul középkori pecséteinken és egy sirkövünkön is – már nagyon korai időkben, a keresztnek egy más alakja az u. n. egyenszáru talpas kereszt. (Tatzenkreuz.) Ezen talpas kereszt sem tartozott a pecsét tulajdonos családi czimeréhez, hatalmi jelvény sem volt, ez a középkorban virágzó lovagrendek, különösen a Johannita-rend jelvénye volt.
Nálunk, lovagrendjelvények viselésének nyoma már nagyon korán mutatkozik pecséteinken. Nagyon korai példának felhozhatjuk legrégibb pecséteink egyikét: Buzád bán fiainak pecsétjét az 1235. évből,* a hol paizs nélkül, a pecsét köralaku mezejére vésett bölényfej szarvai közé van a lovagrend keresztje illesztve. Az utódok is közvetlen leszármazók egyike, másika, ezen lovagrendjelvényt felvette vagyis inkább bennhagyta czimerében, mi engemet is azon tévedésre vezetett, hogy azt a nemzetségi czimerekről irott müvemben a Buzád nemzetség ősi czimerébe, mint annak egy tartozékát én is felvessem.
Nyáry Albert: A Heraldika alapvonalai 139. l.
Nyugaton a középkorban bizonyos szabályok határozták meg, hogy a lovagrendjelvények miként alkalmaztassanak családi czimereknél? Ezen szabályok az évszázadokkal változtak. – A legrégibb elrendezés az volt, a melyet Buzád bán fiainak pecsétjénél bemutattunk, ehhez társul az, a hol a pecsét mezején a családi czimeralak paizsba van foglalva, de a rendkereszt kimarad a paizsból s az a czimerpaizs felső keretének közepére van illesztve, a keretre helyezve vagy lebegőn. Ennek egy ritka példája nálunk a Dózsa nádor pecsétje az 1322. évből,* hol a kereszt nem csak a paizs felső karimájának közepén látszik lebegőn, hanem a paizs mellé elől-hátul alkalmazott zászlók mindenikén négyszeresen.
Nyáry A. Heraldika VI. tb. 58. ábra.
Nyugaton a XIV. század beálltával (1312, 1315.) a rendkereszt belé került a paizsba, lebegőn, de előkelő helyen: a paizsfő közepén, vagy felül a jobb sarokban. Mi nálunk erre is találunk egy elég korai példát Nagymartoni Pál 1322. évi pecsétjében,* a hol a rendkereszt a sas közvetlen a jobb szárny könyöke felett lebeg. Van Nagymartoni Pálnak egy másik nagy pecsétje 1328. évből, ezen a czimerpaizsban a sasnak mind a két szárnykönyöke felett lebeg egy talpas kereszt.*
Turul. XXI. 55.
Bárczay O. A heraldika kézikönyve. 141.
Ide sorozható Tornay János sirköve is a tornai templomban* az 1406. évből, a hol a rendkereszt a czimerpaizsban lebegőn a paizsfő közepére van illesztve. Ezenkivül ott van az a sisakdiszt alkotó vadkanfej nyakán is. Ezen vadkanfej a homlokán függélyes irányban tőrrel van átütve, ezen tör markolatának végtagját is egy ügyesen és tetszetősen oda alkalmazott rendkereszt képezi.
Nyáry A. i. m. 76. l.
Külföldön, az ezen sirkő korát követi időkben, ismét egy más szokás tünt fel, a rendkereszteknek czimerpaizsokba való ábrázolásánál. A czimerpaizs jobb felső sarkába egy kicsiny paizsot alkalmaztak, különösen a német lovagrend jelvényével. Nálunk ezen sirkő korát követő közeli időben már nem tapasztaljuk azt, hogy a rendkereszteknek czimerpaizsokba való alkalmazásánál, azt valami kitüntető, előkelő helyre igyekeztek volna juttatni, – mindig lebegőn látjuk, mint a czimeralak kiséretét s legtöbbszög a paizsnak alsóbb részén, tehát alárendeltebb helyén elhelyezve. Igy látjuk ezt Sólyagi Sebestyén altárnokmester 1424. évi pecsétjénél.*
Siebmacher Suppl. 76. tb.
A XV. század beálltával, nyugaton két paizsot állitottak egymás mellé mint egyenranguakat. Ezek egyikében a családi czimer, a 20másikában a rendkereszt volt.* Ez volt az utolsó elrendezés az élő heraldika korában.
Müllner Rudolf, Sz. János lovag sirkövén († 1406.) a küssnachti templomban a zürichi tónál.
Még későbbi rendezés volt a czimerpaizs négyelése, hol a családi czimer és a rendjelvény váltakoztak s végül a hol a rendkereszt, mint a négyelt családi czimerpaizs, kiszélesedett egymást keresztező osztó és hasitó vonala jön alkalmazásba.*
Erre hasonló talán egyetlen magyar példa Váraljay Szaniszló szepesi püspök czimere 1548. évi sirkövén.
Az elrendezésnek korszakonként való egybehangzása arra enged következtetnünk, hogy nyugaton a lovagrendjelvények heraldikai elhelyezését koronként maga a rend tanácsa határozta el.*
A rendjelvény elhelyezésének feltüntetésére egy czimsorozatot állitottunk egybe, melyek sorszám szerint a következők: 1. Buzád bán fiai 1235 (Nyáry Heraldika). 2. Chák mester 1268 (Siebm. Suppl.). 3. Dausa nádor 1322 (Nyáry i. m.). 4. Nagymartoni Pál 1332 (Turul XXI. 55.) 5. Tornay János (1406 Nyáry u. o.). 6. Sólyagi Sebestyén 1424 (Siebm. Suppl. 76.). 7. Starnay Mihály 1431 (u. o.) 9. Thallóczi Bánffy Ferencz 1444 (u. o.). 10. Gyerőffy János 1455 (u. o.), 11. Frangepán György kalocsai érsek 1511. 12. Bakócz Tamás esztergomi érsek 1511. Turul. 13. Telegdy Miklós pécsi püspök 1580 (Kassa v. ltár). 14. Szegedi Pál csanádi püspök 1589 (u. o.). 15. Zalathnoky György pécsi püspök 1602 (u. o.) 16. Balásfy Tamás 1603–22 boszniai, váczi és pécsi püspök. 17. Szuhay István 1603 egri püspök (u. o.). 18. Radonay Mátyás 1688 pécsi püspök (u. o.). Ez utóbbi hat pecsét még kiadatlan.
A magyar heraldika – miként azt az eddig idézett példákból lássuk, az élő heraldika korában, eléggé alkalmazkodott azon szabályokhoz, melyek a családi czimer és lovagrendjelvény egymáshozi viszonyát rendezték. De ezen korszak letüntével, midőn czimer, rendjelvény egyformán leginkább ornamentális jelentőségében magaslott ki, elég önkényesen járt el annak alkalmazásában.
Igy például láttuk Nagymartoni Pál czimerénél, hogy ő már a külfölddel együdejüleg 1322. és 1328. évben bevette czimerpaizsába a rendkeresztet, de majd kétszáz évvel később II. Ulászló királynak 1511. évből származó harminczhat pecsétes oklevelére ütött pecsétek között a Bakócz Tamás esztergomi érsek és Frangepán György kalocsai érsek gyűrűpecsétjeinél a rendkeresztek ismét a pajzson kivül annak felső karimájának közepére vannak elhelyezve.
A XV. századtól kezdve, külföldön a rendkeresztek, mindinkább előkelőbb helyet foglaltak el a családi czimer pajzsában, vagy azzal összeköttetésben.
Ez Magyarországon nem észlelhető. Itt ha kapott is helyet a családi czimer pajzsában, de nem kapott sem külön kis pajzsot, a nagy czimerpaizs előkelő pontjára illesztve, sem külön mezőt.
Többnyire lebegő helyzetbe került az a pajzsba, mint a családi czimeralak kisérete s mint ilyen is igen gyakran a pajzsnak legalárendeltebb helyén volt elhelyezve. Oda a hová a tér leginkább megengedte. Ennek magyarázata abban található, hogy nálunk régebben, nem szivesen osztották meg az Egységes paizsmezőt. Az egységes paizsmezőhöz való ragaszkodás nálunk néha egészen a szép izlés rovására ment, a midőn a különböző jellegü czimeralakok, osztó vonalak nélkül, quodlibetszerüen töltik be a paizsot. Ide vonatkozólag, mint legismertebb példákat idézhetjük az attaki Bosnyák, Füzy és Kállay czimereket. Ezekre emlékeztetnek a rendkeresztes czimerek közül a Sólyagi Sebestyén kir. altárnokmester czimere 1424-ből,* melynek czimeralakja egy horgony, ennek kisérete alul: egy befelé fordult holdsarló, egy rendkereszt és egy hatágu csillag; a Szegedy Pál csanádi püspöké 1589-ből,* melyben hármas halom középsőjéből pálmaág nő ki, oldalt két ötlevelü rózsától kisérve. A pajzsfőben a kiséretek második sorozatát látjuk: a holdtartót, a rendkeresztet és a hatágu csillagot. Folytathatnánk ezen sorozatot a Szuhay (1603),* Balásffy (1603, 1622)* és mások czimerével, a melyeknél ha véletlenül itt-ott külön pajzs osztásba kerül is a rendkereszt, az egységet a pajzsban sohasem a rendkereszt alkalmazása bontotta meg.
Siebmacher Supplemen. 76. tb.
Kassa város levéltára.
U. o.
U. o.
Az elmondottakból és képben közölt czimerekből láthatjuk, hogy a rendkereszt, mint kizárólagos pajzsalak, sohasem használtatott,* a mi 21azt mutatja, hogy az a családi czimerjelvényt, a hol ilyen volt, sohasem helyettesitette, a miből következik az, hogy nálunk nem tartották a családi czimerrel egyenrangunak, vagy annál elébbvalónak, nem ugy mint a hatalmi jelvényt, a mely miatt – mint tudjuk – a családi czimer is kiszorult a paizsból.
Ilyen lehet talán Mihály zólyomi főispán pecsétje, 1270. és 1273-ik évből (Turul 1907. 63., 65.), mert itt a paizsalak nagyon hasonlit a német lovagrend rendkeresztjéhez. De ha ez valóban az is, oka ily korai időben az lehetett, hogy a főispán és családjának önként felvett családi czimere valószinüleg nem volt.
Egy másik észleletünk lehet az, hogy a családi czimer és lovagrendjelvény viszonyát egymáshoz nálunk csak az élő heraldika korában, a heraldika fénykorában rendezték a nyugateurópai szokások és szabályok szerint. Azután nálunk arra semmi különös figyelem nem fordittatott.
Ezen rövid értekezésnek nem volt czélja tárgyát kimeriteni. Annak tárgyai a családi czimer s a lovagrendjelvények egymáshoz való viszonya hazai heraldikánkban először van folyóiratunk hasábjain tárgyalva, és az sokkal érdekesebb, sokkal fontosabb, semmint hogy azzal pár lapon végezni lehessen. Ezen soroknak czélja: a szakemberek figyelmének, érdeklődésének hazai heraldikánk ezen eddig figyelmen kivül hagyott momentuma iránt való felébresztése volt.
CSOMA JÓZSEF.
