Časopis rodopisné společnosti československé v Praze. (A csehszlovák családtörténeti társaság folyóirata Prágában.) Szerkeszti: D…
Časopis rodopisné společnosti československé v Praze. (A csehszlovák családtörténeti társaság folyóirata Prágában.) Szerkeszti: Dr. Ant. Markus. 1. évf. és II. évf. 1–2. sz. Prága, 1929–1930.
Soha nem lángolt fel oly nagy mértékben a genealógia művelésére irányuló buzgalom s nem támadt nyomában oly nyüzsgő élet e téren a régi Csehországban, mint most a köztársaságiban. Csak nemrég ismertettünk e helyütt egy nagyobb füzetes vállalatban megjelenő családtörténeti művet, Pilnáček ősmorva családait, máris újabb nagyobbszabású cseh genealógiai megmozdulásokról és vállalkozásokról kapunk híreket és prospektusokat. Egyik ugyanattól a szerzőtől 180 régi csehszlovák polgári család történetének a kiadását helyezi kilátásba; másik arról tudósít, hogy Procházka Román szerkesztésében, a németek, franciák által is megérthető rövidítések alkalmazásával, Csehszlovákia egy nagy, a nemesi 101családokon kívül más társadalmi osztálybelieket is felölelő családtörténeti encyklopediája (Rodopisná encyklopedie československá. – Familiengeschichtliche Enzyklopedie der Tschechoslowakei) fog megjelenni. És mindezek tetejébe csak nemrég, 1929 elején, a csehek is követve azokat a nemzeteket, melyeknek e téren már több évtizedes szép és gazdag irodalmuk van, Prágában Hrubý Emánuel senator elnöklete alatt csehszlovák genealógiai társaságot (Rodopisná Společnost Československá) alakítottak és a társaság ügyvezető titkárának, dr. Markus Antalnak a szerkesztésében évi négy – külön, vagy összevont – számban megjelenő folyóiratának két kiadós füzete: az 1929. évf. egy füzetben és az 1930-i évf. összevont 1–2. száma már kezeink közt is van. Mi több, pontosan egy évre rá, 1930 elején ugyanott német részről is alakult genealógiai társaság «Deutscher Verein für Familienkunde für die Tscheshoslowakische Republik» néven, melyről a cseh társaság folyóiratában közlöttek szerint eddig annyit tudunk, hogy szintén lesz, vagy talán azóta már van is folyóirata és «Familienreichswoche», meg «Familiensammeltag» tartásával igyekszik a családtörténet iránt az érdeklődést felkölteni. Elnöke dr. Tschermak-Seysenegg Ármin egyetemi tanár. Aztán ugyanezen évben indult meg szintén Prágában egy más különálló, genealógiabarát folyóirat is, melyet a fehérhegyi csata után száműzöttek utódainak ősei és ezek tradíciói kutatására, a cseh genealógiai társasággal egyidejűleg alakult egyesület ad ki, s már első számában a családtörténet praktikus kutatásáról értekezik. Nem is szólva az újabban sűrűbben feltűnő kisebb-nagyobb cseh családtörténeti feldolgozásokról, az előadottak együttvéve élénk bizonyságai annak, hogy Csehországban a genealógiai tudományág művelése hirtelen hatalmas lendületet vett s komoly és serény munkálkodásnak kezd tárgya lenni; de egyszersmind nyomós cáfolata annak a légüres térre épített felfogásnak, mely demokráciát hangoztatva a családok multjával való foglalkozást színlelt lekicsinyléssel idejét múltnak, elpocsékolt luxusidőtöltésnek szereti feltüntetni. A valóság az, hogy a családtörténet és a vele rokon ágak tudománya a magukat demokratikusnak nevező országokban ma is virágzik, sőt – mint látható – a cseh-szlovák köztársaságban cseh-morva részről olyan erőre kapott, mint soha azelőtt. Szembehelyezkedik e felfogással a cseh genealógiai folyóirat kitűnő szerkesztője, továbbá ugyanott a bécsi házi, udvari és állami levéltár volt igazgatója, dr. Mitis Oszkár is. Utóbbi rámutatva arra, hogy a családtörténet azért foglalkozik elsősorban nemesi családokkal, mert ezekre van leginkább és leghozzáférhetőbben forrásanyag kéznél, mintegy ellenvetésül fölhozza, hogy az összeomlás óta a családtörténet nemcsak a privilegizált társadalmi osztályoknak tulajdonít fontosságot, hanem a polgári, sőt legegyszerűbb családokról szóló feljegyzéseket is értékeli. Ehhez, jóllehet számtalan példája van annak, hogy a genealógia azelőtt sem rekesztette ki kutatása területéről a polgári családokat, a magunk részéről hozzáfűzzük, hogy az a körülmény, mely szerint a nemesi családok más szinte elnyomó túlsúlyban jöttek és jönnek itt tekintetbe, nemcsak a rájuk vonatkozó források bőségén és könnyű hozzáférhetőségén múlik, hanem kiváltképpen azon, hogy régente elsősorban a nemesség volt a történelemalkotó, a nemzet életében vezetőszerepet betöltő osztály; gerince a nemzetnek, mely utóbbi fogalom alatt régen csak az «alkotmányos» nemzetet értették.
Voltak a cseheknek korábban is genealógusaik és heraldikusaik, Kollár Márton és kivált Sedlaček Ágoston, kit a cseh genealógia atyjának szoktak nevezni, kiemelkedő kitűnőségek. Ők mind azonban magukra voltak utalva, mert nem volt olyan összefogó organumuk, mely ilynemű tanulmányaikhoz erkölcsi támogatást és módot nyujtott volna arra, hogy azok eredményeit megfelelő helyen publikálhassák. Az újonnan alakult csehországi genealógiai társaságok és folyóirataik ennek most megnyitották útját. A cseh családtörténet korábbi mostohaságának – amit a társaság folyóiratának szerkesztője úgy jellemez, hogy «amikor a mult és mostani század fordulóján a hirhedt nemességhamisítási pereket tárgyalták, attólfogva a családtörténet olyan itt, mintha megátkozták volna» – természetes következménye, hogy még nagy, érintetlen területek állnak a cseh genealógiai kutatás előtt, és sok olyan útvonalat kell még bejárnia a maga talaján, amilyeneket például nálunk a mi társaságunk és folyóiratunk idestova félszázados útján már maga mögött hagyott.
A társaság célkitűzései, valamint eddigi kézzelfogható megnyilatkozásai, a fönti címmel megjelenő folyóiratának hozzánk máig beérkezett füzetei azt mutatják, hogy a tudományos színvonal irányában indul útjára. A folyóirat nívós közleményeinek íróit és a szerkesztőt méltán elismerés illeti. A közlemények nagyjában három csoportba oszthatók: elméleti és elvi területen mozgó értekezések, családtörténeti feldolgozások és forrásközlések. Az első kategóriába illeszkedik magának a szerkesztőnek a társaság alakuló ülésén felolvasott, bevezető értekezése: a családtörténet, annak feladatai és célja. Szembeszállva a különféle előítéletekkel, rámutat a genealógiai tudomány létjogosultságára; ismerteti tömör összefoglalásban annak általános és hazájabeli történetét, kiterjeszkedve Lorenznek, Devrientnek, Forst-Battagliának és másoknak a tudományos genealógiát új alapokra fektető elveire; magyarázza különböző irányait és módszereit, továbbá más tudományágakkal kapcsolatait és azokhoz való viszonyát; tudományos és praktikus hasznát; a heraldikának és sfragisztikának, mint a genealógia segédeszközeinek fontosságát s többek közt említést tesz cseh családtörténeti intézet tervbe vett felállításáról. Brožek Artur egyetemi tanár az egyéniség és származás egymáshoz való viszonyát fejtegeti tudományos alapon és a genealógusok számára őstáblák felállítására ábrákkal kísért magyarázatokat és útbaigazításokat ad. Ebbe az eszmekörbe tartozik az a szintén tudományos felkészültséggel megírt értekezés is, mely egy, a kimagasló emberekből összeállított cseh statisztikai mű kapcsán a származás befolyását fejtegeti a lángészre és az átlagon felüli tehetségre. Hasonló tárgyú művekről minden országra kiterjedő, gazdag biliográfiát állított össze az 1930-as füzetben Procházka Roman. (A Turul 1922/23. évfolyamában (43–44. l.) ismertetett két figyelemreméltó hasonló művet, azonban nem találjuk benne: ú. m. Sommer Robert: Über familienahnlichkeit. Wien, 1917. és Völlick B.: Aufbau biologischer Ahnentafeln. Budapest, 1923.) 102Említett Mitis Oszkár a már föntebb említett elvi dolgon kívül a bécsi levéltárak cseh vonatkozású anyagáról és a középkori pecsétek megóvásáról értekezik. Figyelemreméltó a régi anyakönyvek hitelességéről szóló cikk is. Családi krónika címen a genealógiai kutatás technikai részéről olvasunk. A heraldikát a régi exlibrisek és supralibros-ok címereivel foglalkozó értekezés képviseli, szövegközti címerhasonmásokkal.
Az egyes családok történetével foglalkozó dolgozatok tisztán cseh érdekűek lévén, ismertetésüket mellőzzük. Ilyenek a forrásközlések is; de annak megvilágítására, mily természetű anyagot ölelnek fel, röviden megemlítjük, hogy részint régi anyakönyvek kijegyzéseit és régi temetkezések jegyzékeit, részint a levéltárak családtörténeti iratanyagának az ismertetését és kivonatait tartalmazzák. Külön kiemelendő Sedlacek A. hagyatéka, a nagyszorgalmú kutató és író kéziratainak hosszú sora, melyek tájékoztató, bevezetés után címük vagy tárgyuk szerint közöltetnek.
A füzetek végén a külföldet is figyelemmel kísérő irodalmi rovat van, melyen belül Turul folyóiratunk 1929. 3–4. füzetét is már ismertetve találjuk.
A tradíciók ápolása és fejlesztése nemzeti érdek. A családok tradíciói pedig szorosan belesimulnak a nemzeti tradíciókba. A genealógia művelése tehát nemcsak a tudományt, hanem a nemzeti szellem ébren tartását is szolgálja. Ez a gondolat ütközik ki azokból a sorokból, melyek a cseh genealógiai társaság életrehívásának indító okait ecsetelik. A mi társaságunk jövő évben ötvenéves fennállását ünnepli. Ennek a gondolatnak volt immár nagy időn át szószólója jobb időkben és szószólója ma is. Csakhogy ma nálunk sokszorosan nagyobb ennek a szüksége és ezért sokkal erőteljesebb és szélesebbkörű támogatásra szorul, mint valaha.
Czobor Alfréd.
