István és leszármazói.
István és leszármazói.
1678-ban a család többi tagjával, névszerint Gergely testvérével, Ferenc- s Imrével együtt a Földes-családbeliekkel a leányági birtokok dolgában, melyeket a Földes-család tagjai a bírói ítélet dacára erőhatalommal maguknak visszafoglaltak,* egyességet köt. E szerint a Földes-családnak 150 magyar forintot fizetnek, minek ellenében ezek a vitás földeket s az ezekre vonatkozó okleveleket a családnak átadják s a további pörösködést beszüntetik.*
U. itt 1677. év alattiból, az 1677 máj. 29-én Laxenburgban kelt kir. parancs. O. Ltár, táblai oszt. 4–214 O. O. jelz. alatt.
Az 1678 szept. 8-án Sárosfalván kelt egyességlevél a csal. ltárban.
1682-ben a felső csallóközi járás egyik eskütje,* 1685-től fogva pedig mint Pozsony vármegye szolgabírája szerepel kimutathatólag 1693-ig.* 1693-ban testvéröccsével adományul kapja a pozsonyvármegyei macházi és hideghéti birtokot. Az adománylevél szerint az elsősorban megnevezett birtokot már Albert király s neje Erzsébet királyné adományozták volt az adományosok őseinek, Bittó András fiainak Imrének s Mátyásnak s abban adományosok most is benne vannak. Megemlíti az adománylevél azt is, hogy a hideghéti birtokot fentemlített Mátyás fiainak: Ulrik-, László- s Péternek már I. Mátyás király adományozta 29volt.* Mikor a beiktátásra került, Maholányi János és vele számosan ellentmondottak, akik a személynök elé megidéztettek. Mint végződött az ellentmondási per, közelebbi adatok hiányában megmondani nem tudjuk.*
Pozsony vm. jkönyve 72 1.
Erre vonatkozólag 1. a csal. ltár 1680 okt. 8-iki, 1685 dec. 28-iki, 1686 máj. 6-iki, 1688 máj. 4-iki, 1689 nov. 13-iki, 1690 dec. 20-iki okleveleit, továbbá a M. Nemz. Múz. Hideghéthy letéte 1685 ápr. 2-iki oklevelét István gyűrűs címerpecsétjével, a Sidó ltár (Kenessey Pongrácnál) 1688 ápr, 26-iki keletű fassionalisát, István igen szép gyűrűs címer pecsétjével, az O. Ltár, kamar. oszt. 1823 decret. arch. 163 alatti 1689-ikit, végül az O. Ltár Olgyay letét 1692 máj. 13-án kelt XVII. 53. valamint az ugyanitteni 1693. évi XVII. 277 jelű darabot.
O. Ltár, kanc. o. liber donationum XIV. 116–117., s ugyanazon tartalommal ugyanazon köt. 239. lapján; 1779 dec. 18-iki hitel. másolata a csal. ltárban. Az I. Mátyás-féle adománylevélen alapuló beiktató parancs a pozsonyi kápt. hit. h. ltárában C. 2, f. 9, nr. 17 jelz. alatt.
Pozsonyi kápt. hit. h. ltára C. 3, f. 4, nr. 4, hiteles másolata a csal. ltárban.
István egyébként is szerző ember volt, Bittó Mihály fiaitól, Ferenc- és Imrétől 1679-ben megszerzi azon üres telket, melyet ezek atyja néhai nemes Semlye Györgytől Sárosfalván vett,* 1691-ben Nagymagyaron szerez birtokot, 1692-ben megszerzi Győrfű Miklósnak a sárosfalvai határban levő szántóföldeit.*
Az ered. Föl- máskép Egyházasbáron 1679 máj. 1-én kelt felvalló levél a csal. ltárban.
A csal. ltár elenchusából; a másodikat illetőleg 1. a Sárosfalván 1692 okt. 18-án kelt felvalló levél 1693 okt. 3-án kelt átírásának egyszerű másolatát a csal. ltárban.
István tudta azt is, hogy öreganyját Etyeki Zsuzsát illetve az Etyeki leányágát az Etyeki birtok egyenlőképpen illette a fiággal, így azt is szorgalmazta, hogy testvéreivel az öreganyjok után őket illető birtokokat megkaphassák. Ezért e részben 1673-ban a bizonyítás felvételét kérte s ennek sikeres befejezése után hosszas huzavona után osztályparancsot eszközölt ki,* amelynek alapján aztán 1698-ban az Etyekiek kis- és nagylégi valamint előpatonyi birtokain a testvérével Gergellyel megosztozik. 1702-ben Vajkán másokkal egy érseki kuriát kér fel s kap adományul.* Ezeken kívül volt még neki Nagy-Magyaron zálogos birtoka is.*
A Kislégen 1673 jún. 6-án Kajdacsy András szolgabíró által foganatosított tanuvallat. jkv. a csal. ltárban, az osztályparancs O. Ltár táblai oszt. 4–214 A. A. A. jelz. alatt, osztály: Pozsony vm. ltára közgyűl. jkv. 674 1.
Pozsonyi kápt. hit. h. ltára C. 6, f. 12, nr. 8.
A Nagymagyaron 1702 nov. 20-án kelt leszámolása Prokopenszky Tamás ottani csaplárossal a csal. ltárban.
István sánta ember volt s mint látszik bénasága oly mérvű volt, hogy az az aggkora mellett a szabad mozgásban nagyon befolyásolhatta.*
O. Ltár, kincst. oszt. benignae resoluciones 1710, I. 16.
Talán ez a körülmény játszot bele, hogy a Rákóczi-féle mozgalmakban hadbavonulva tevékeny részt nem vehetvén otthon maradt birtokán gazdálkodva s e mellett a Rákóczi által elkobzott javak prefektusságát viselte,* miből utóbb családjának kellemetlenségei is keletkeztek, annak dacára, hogy aligha lehetett nagyon kompromittálva. Az 1704. évben Pálffy János gróf tábornagyi helyettestől kegyelemlevelet kap, mire ő néhány nap mulva ehhez alkalmazkodva a hűségfogadalmat leteszi.* Ez azonban nem akadályozta Stipsich Györgyöt abban, hogy nevét 1708-ban a csallóközi rebellisek közé fel ne vegye!*
Stipsich György jelentéséből, O. Ltár, N. R. A. f. 1693, nr. 9.
Az 1704 máj. 1-ére Bazinban kelt kegyelemlevél eredetije a csal. ltárban, a máj. 7-én Bazinban kelt bizonyságlevél XVIII. századi másolata a hűségfogadalom letételéről ugyan itt.
O. Ltár N. R. A. f. 1693, nr. 9.
István egyébként még a csallóközi szt. antali ferences kolostor gondnoka (syndicusa) és confratere, mely körülmény lehetővé teszi halála idejének hozzávetőleges megállapítását is.*
A Pozsonyban 1686 máj. 6-án kelt confraternitási oklevél a csal. ltárban, e szerint a confraternitás feleségére, gyermekeire s még születendő gyermekeire is kiterjed. A szt. antali kolostor Somorján 1705 márc. 27-én kelt felmentő levele özvegye részére ugyanitt.
Ha még felemlítjük azt, hogy Pálffy János Antal gr. bizonyos ügyeiben mint királyi ember szerepelt,* elmondottuk mindazt, ami róla fennmaradt.
Csal. ltár.
Neje már 1676-ban Bors Zsuzsa,* akitől öt fia és három leánya származott, a legidősb:
Pozsony vm. ltára III. 4716, 6.
α) Gáspár, katona volt s Nádasdy tábornok szolgálatában állott és a felkelésben el is esett.*
Pozsony vm. ltára III. 7089 P. P.
β) Mihály, részt vesz a Rákóczi-féle felkelésben, majd az 1705. év elején a király iránti hűséghez visszatérve Heister gróf magyarországi főparancsnoktól kegyelmet kap.* Az 1710-iki esztendőben Gáspár testvérével együtt felségfolyamodványban kéri, hogy mivel egyikük (ez az előbbi gracialis levél szerint csak ő lehet) már öt éve a király szolgálatában áll, a másik (Gáspár) pedig kezdettől fogva Nádasdy tábornok szolgálatában állott, a király eddigi hű szolgálataik 30s jövendőbeli hűségük jutalmául adományozza nekik azon birtokrészeket, melyek nagyobbrészt anyjuk által jutottak hozzájuk és így azok őket meg három nőtestvéröket illetik. Hasonlókép kérik azon birtokrészeket is, melyek atyjuk miatt, bár annak hibáján kívül, valamint három testvérük hűtlensége folytán, minthogy azok most is a rebellisek szolgálatában állanak, a királyi fiskus kezére jutnának.*
A Szerdahelyen, 1705 febr. 18-án kelt kegyelemlevél a csal. ltárban.
O. Ltár, kincst. oszt. benignae resolutiones 1710 I. 16.
Nyilvánvaló ebből hogy legalább a család néhány tagját óhajtották a hűtlenség vádja alól mentesíteni. Ennek oka pedig abban volt, hogy a Bittó-családnak 1444-ben elzálogosított 16 jobbágytelke időjártával a Beketfalvi Mórocz-család kezére került, mely a Korompai Nehéz-család kihalása után, ennek a Kéméndy-család kezére jutott birtokai felkérése mellett még a Bittó-család általuk zálogban bírt birtokát, mint szerintök a kihalt Nehéz- ill. Kéméndy-családtól eredőt, felkérni szándékozott.* Úgy látszik azonban, hogy a Bittó-családnak a zálogbirtoka visszaváltása iránti törekvése, meg a Mórocz-családnak a Nehéz-féle sársfalvi részbirtokba való beiktatása ellen Bittó István és Gergely által 1690-ben emelt ellentmondás* ezt megakadályozván, a Bittó-család birtokai legalább egy részének megszerzésére legjobb alkalomnak vélték a család némely tagjának a Rákóczi-féle felkelésben való rész vétele felhasználását. Így történt aztán, hogy 1710-ben Mórocz Lénárd, György és Ferenc özvegye a hűtlenségbe esett Bittó-család egynémely birtokát kérik adományul.* A következmények azonban azt mutatják, hogy sem a Stipsich-féle feljelentésnek, sem pedig Móroczék felkérésének nem volt foganatja, mivel Mihály és testvérei Gáspár kivételével, aki a Rákóczi-féle felkelésben időközben elesett,* az apai birtokon s a magyari jószágon 1716-ban megosztoznak.*
M. Nemz. Múz., a gr. Forgách-csal. ghymesi ágának ltára, 1690 máj. 14., Nagyszombat. Mórocz Ferenc és György meg Uzovics János megállapodást kötnek a Korompai Nehéz-féle, most Kéméndy-féle bárhol létező javak felkérését illetőleg, ugyanez év június 4.-én Pozsonyban kelt levéllel Mórocz Ferenc meg György a sárosfalvi donatio taksái fejében, minthogy azokkal Maholányi Jánosnak adósak maradtak, a récsei (Pozsony mellett) Pongrácz nevű hegyen levő szőlőjüket nevezettnek adják.
Pozsonyi kápt. hit. h. ltára C. 6, f. 1, nr. 30 és a csal. ltár XVIII. századi elenchusa.
O. Ltár, N. R. A. f. 1002, nr. 7, 1779 dec. 18-án kelt hit. másol. a csal. ltárban.
Pozsony vm. ltára III. 7089 P. P.
A Sárosfalván 1716 máj. 14.-én kelt osztálylevél a csal. ltárban.
Mihály sok gondja között nem feledkezett meg nemesi kiváltságairól sem, mivel 1722-ben István öccsével Pozsony vármegyéhez folyamodik, hogy a generalis decretum taksa fizetésre vonatkozó szakaszát reájuk mint régi nemesekre is alkalmazzák s őket a taksafizetés alól mentesítsék, aminek a vármegye helyt is adott.* A mozgalmas időkben egyébként őt sem kimélték az anyagi gondok. Így esett, hogy 1722-ben István testvérével együtt a kispadányi máskép gyülősi birtokon, Bök nevű helyen fekvő négy üres, ház nélkül szűkölködő sessiót minden tartozékkal az Alistálban lakó nemes Nagy István- és Jánosnak 300 rhénes forintban kellett elzálogosítaniok, magoknak csak azt tartván fenn, hogy a birtokhoz tartozó Hajo nevű vízben saját szükségletükre évente kétszer, halászhassanak.*
Pozsony vm. jkve 494. old.; az 1722 február havában, esetleg márc. elején kelt ered. kérvény a hátlapjára rávezetett közgyűlési határozattal a csal. ltárban.
O. Ltár N. R. A, f. 1018, nr. 78; 1779 dec. 18-án kelt hit. másolata a csal. ltárban; súlyos feltétele a zálogba adásnak, hogy az elzálogosítóknak meg kellett engedniök, hogy a zálogbavevők a trágyázott földbe kétszer vethessenek. Kispadány eltűnt település.
Mihály neje Korláth Éva volt, kitől több gyermeke származott. Ezek egyikének, Jánosnak késő utóda Ernő, aki a mult században pályafutását mint Bars vármegye tisztviselője kezdette meg; az 1870-es évek elején, a királyi bíróságok megszervezésénél előbb törvényszéki bíró, utóbb pedig mint a budapesti királyi ítélőtábla bírája működött. Szolgálati idejének betöltése után a harmadosztályú vaskoronarend egyidejű adományozása mellett nyugalomba vonulván, Pozsonyban élt az 1913. évben bekövetkezett haláláig.
Mihály másik fiának, Gáspárnak késő utóda Jenő, aki több uradalomban teljesített szolgálat után gr. Széchenyi Bertalan felső-segesdi uradalmának felügyelője. A proletárdiktatura kitörése után onnét sárosfai birtokára menekül s fiával ott gazdálkodik.
γ) István. A fentebb tárgyalt felségfolyamodványból következtetve részt vett Rákóczi felkelésében. 31Úgy látszik, hogy az 1709. évi általános kegyelem révén menekült meg a büntetéstől. Egyéb dolgait Mihály testvére révén már ismerjük, 1731-en túl róla nincs hírünk.
Felesége Bakó Zsuzsa, kitől hat fia volt, azonban csak kettőnek, Ignácnak és Jóbnak maradtak utódai.
Ignác. Mint hadnagy részt vesz a porosz háborúban, ott fogságba kerül.* Majd Pozsony vármegye szolgálatába áll. Fiai közül:
Albert, szász-tescheni herceg, kir. helytartóhoz intézett kérvényéből, fogalmazványa a csal. ltárban.
a) Titus Pozsony vármegye nemesi bizonyítványával Baranya vármegyébe költözik s itt nemességét kihirdettetvén, Baranya vármegye táblabírája s a dárdai uradalom főtisztje lesz.* Ezenkívül táblabírája Fehér-, Győr- és Zala vármegyéknek is.* Végrendeletét a pécsi káptalan hit. h. levéltára őrzi.* Vonala fiaival kihalt. Ignác másik fia:
Pozsony vm. nemesi bizonyítványa kelt 1809 máj. 1-én, Baranya vármegyéé 1809 júl. 17-én, 1. Baranya vm. 1809. évi közgy. 1024 számát és Andretzky I., Baranya vm. nemesei c. művét.
Pécsi kápt. hit. h. ltára prothoc. XV. pag. 357.
U. itt prothoc. XV. pag. 359., a végrendelet elhelyezéséről a káptalan 1835. évi jún. 29-én bizonyságlevelet ád ki.
b) Tádé szintén elköltözik Csallóközből, Somlyóvásárhelyen (Veszprém vm.) a Klarisszák szőlejének intézője, majd pedig a szerzetes rendek eltörlése után u. ott ugyanoly minőségben a kir. kamarát szolgálja.* Vonala ugyancsak kihalt. Ignác harmadik fia:
A vonatkozó adatok az 1820, évi okt. hó 14-én Pozsony vm.-hez intézett kérvény fogalmazványából, ez utóbbi a csal. ltárban.
c) Jónás Gábor éppúgy mint a család legtöbb tagja a vármegyét meg Vajka érseki széket szolgálja. Pozsony vm. 1785 szept. 22-én kelt nemesi bizonyítványa alapján Moson vm. nemességét és előnevét igazolta.* Ez időben ő itt a vármegye aljegyzője, 1786-ban rendes szolgabíró, 1787-ben ugyane vármegye főszolgabírójának neveztetik ki, 1793-ban ugyanitt assessor. Utóbb Pozsony vm. főszolgabírája* és több vármegye táblabírája.
Moson vármegye levéltára 1786. évi 192. sz.
Az 1809. évi nov. hó 11-én Püspökiben kiállított passualis» levele a csal. ltárban; u. i. megvan leszármazóinak 1827. évi szept. hó 1-én Sárosfalván kelt osztálylevele is.
Ignác utolsó fia:
d) Mihály. Ennek késő utódai: Sándor aki a világháborúban részt vesz s mint ezredes nyugalomba vonul, továbbá testvére Lipót, aki sárosfai birtokán gazdálkodik.
István másik fiáról Jóbról csak annyit mondhatunk, hogy ő volt a családi levéltár őre s hogy vonala fiaival kihalt.
δ) Zsigmond, róla csak annyit tudunk, hogy a Rákóczi-féle felkelésben részt vesz, majd annak leveretése után az Alföldre költözik s ott egy özvegyet vesz feleségül, akinek nevét nem tudjuk* és leszármazóit sem ismerjük.
Pozsony vm, ltára III. 7089 P. P. jelz. al.
ε) András. Róla csakis a nemzedékrendi táblán feljegyzett adatokkal rendelkezünk.
