Lukács második fia Gergely.
Lukács második fia Gergely.
Szereplését s megadományozását testvérbátyja István révén már ismerjük. 1696-ban Pozsony vármegye hadbiztosa (commissarius bellicus)* Részt vett Rákóczi felkelésében s belekerült a Stipsich-féle jegyzékbe, melyet az a rebellisekről beterjesztett. Fennmaradt azonban egy levele, mely – hacsak közben a király iránti hűséghez vissza nem tért – szereplését enyhén szólva különös szinben tünteti fel. Ezt a levelet Somorjáról 1704. ápr. hó 12-én írja Pálffy Miklós grófhoz s értesíti őt, mily károkat okoztak neki a felkelők a királyfalvi birtokán. Ebben továbbá tudósítja őt a felkelők mozgolódásáról, meg arról, hogy Pozsonyt is meg akarják támadni s hatalmukba keríteni. Végezetül mentegeti magát a gróf előtt, hogy gyakrabban szeretne neki írni, de nem teheti, mivel őt erősen figyelik s minden cselekedetét szemmel tartják oly annyira, hogy még ezt a levelét is csak titokban írhatta.*
Pozsony vm. 1696. évi közgy. jkve 515. 1.
Hofkriegsrath fasc. 195; 1706 exped. VII. 141; a nagyszombati béketanácskozmány iratai között másolatban.
Neje Naszvady Judith, id. Arbonácz János özvegye. Gergely vagyoni viszonyaiba az a per világít be, melyet feleségének, ennek első házasságából származott fia, ifj. Arbonácz János indított mostoha atyja ellen, azt állítván, hogy ez az őt illető apai vagyont magának foglalta le, hogy zilált anyagi viszonyait s elhanyagolt sárosfalvi 32birtokát rendbe hozhassa. Mint végződött ez a pör, nem tudjuk, csak annyit mondhatunk, hogy a fennmaradt tanuvallomások szerint Gergely anyagi viszonyai nem a legjobbak lehettek.* Fia:
L. az 1710 jan. 28. és márc. 20-ikiakat a csal. ltárban.
Ádám. Elszakad Csallóközből s az Eszterházyak tisztje lesz Galgahévizen. Ő volt a Moroczok elleni per legbuzgóbb s legkitartóbb mozgatója. Miután előzetesen az osztályos atyafiaival a pör költségeit illetőleg megegyezett, s magukhoz vették társul a fekete, helyesebben keszölcési vonalhoz tartozó Józsefet és az ezzel kötött egyességet írásba foglalták volna, a hosszú idő óta húzódó zálogvisszaváltási per újrafelvételét kieszközli. Ő lévén valamennyiök közül Pesthez legközelebb, a per befejezésének szorgalmazását magára vállalja s 1733-ban sikerrel befejezi. Az érdekelt atyafiak és pedig: László, Mihály, Ádám, József a visszaszerzett birtokon 1734-ben megosztoznak.*
Az egyességlevél kelt Sárosfalván 1731 aug. 7-én; a per ugyanezen évben megindíttatott, erre vonatkozólag 1. Pozsony vm. ltára III. 7089, 24, a hétszemélyes tábla ítélete kelt Pesten 1733 szept. 10-én; a kir. beiktató parancs ugyanez év szept. 12-én. A beiktatást a pozsonyi kápt. 1733 szept. 22-én foganatosítja s jelentését szept. 26-iki kelettel adja ki, erre vonatkozólag 1. a csal. ltár ered. Mórocz-per ítéletét. A családtagok osztálya kelt Sárosfalván 1734. évi júl. 20., ered. a csal. ltárban.
Neje: nemes Kletenhomer Viktoria, a vimpáci postamester leánya. Miután a házasságából származott nagyszámú gyermeke közül csak három leánya maradt életben, vele Gergely vonala kihalt.
IV. Sebestyén. Boldizsárnak erről a fiáról csak annyit tudunk, hogy mikor Sáffár Istvánné – Új Farkas leánya – három rétjét a sárosfalvi határban Bittó Boldizsárnak s gyermekeinek 40 magyar forintban zálogba adta, ez utóbbiak között Sebestyén is meg van nevezve. Ez a felvallás egyedüli oklevelünk, mely Boldizsárnak mind az öt fiát felemlíti.*
A Somorján, 1586 aug. 22-én kelt felvalló levél a csal. ltárban.
V. Imre és leszármazói. Ügyeit amennyire azokat egyáltalán ismerjük, már felemlítettük testvére Benedek leszármazóinak osztálytétele iránti ügyénél.
Egyik nejét, Harcsás Zsuzsát ismerjük, fennmaradt végrendelete szerint ura s Panna leánya az örökösei.* Mivel a végrendelete sem Imre másik leányáról Erzsébetről, sem pedig fiáról Mihályról meg nem emlékszik, aligha térünk el az igazságtól, ha ezt a nőt Imre második nejének tartjuk.
A Sárosfalván 1629 nov. 23-án kelt végrendelet a csal. ltárban. Szövegét Szenczy Lukács, a somorjai magyar utcai prédikátor írta!
Imre másik lányának Erzsébetnek s férjének Bucsuházy Ferencnek nevét egy XVII. századi elenchusszerű feljegyzés őrizte meg számunkra.* Fia:
Elenchus 1495–1586 a Kispadányi-, Kövér-, Gyülösi stb. családra vonatkozó feljegyzésekkel, csal. levéltár.
Mihály, aki unokatestvérével Lukácscsal a leányágiak elleni pernek 1650-ben történt győzelmes befejezése után* a végrehajtást a nőágiak ellen kieszközli s a visszaítélt birtokokat nevezett Lukáccsal átveszi.* 1664-ben megszerzi Győrffy János sárosfalvi határban fekvő 20 holdját zálog címén.* Fiai:
O. Ltár, tábl. oszt. 4–214 T. T. jelz. alatt, egyszerű másol. a csal. ltárban, kelte: Pozsony 1650 dec. 12.
Beiktatóparancs a csal. ltárban, megvan Pozsony vármegye ltárában III. 7089, nr. 10 jelz. alatt. Kelte 1652 aug. 27.
A júl. 12-én kelt felvalló levél a csal. ltárban.
a) Ferenc, neje Olgyai Erzse, mint látszik, leginkább Nagymagyaron éltek, felesége révén birtokos Gombán is.* Egy fiokról, Mihályról tudunk, aki fiatalon halt el.
O. Ltár Olgyayletét XVII. 27, 29, 36. 1667–1669-ből, 1668-ból pedig a Beketfán jan. 7-én kelt idéző, mely kifejezetten mondja, hogy ez a Ferenc, a Mihály fia volt. ered. a csal. ltárban.
b) Imre, több fiat hagyott maga után. Egyikök Pál, akinek egyik unokája János Arad vármegyébe költözik, ott a vármegye szolgálatába áll, 1821 máj. 23. tb. ügyész, 1828 máj. 13-án pedig alügyész, ebbeli minőségében találjuk 1833. évben is amikor Pozsony vm. bizonyítványa alapján nemességét kihirdetteti.* Ugyanitt megnősülvén, egy fiút és több leányt hagy maga után. A fiú, Károly ugyancsak Arad vármegye szolgálatában állott és utóbb mint főlevéltáros működik.* 33Halálával az Aradra költözött vörös ágbeli hajtás is kihalt.
Arad vm. ltára, alügyészségre vonatkozó jelzés nélkül, nemesség hirdetése 1748/1833. közgy. sz. alatt; a pozsonyvármegyei bizonyságlevél származását is részletezi.
Magánleveléből.
Pál másik unokája Sebestyén, ennek fiai pedig Gyula és Kálmán, akik sárosfai birtokukon ma is élnek s gazdálkodnak. E mellett az utóbbi a nagylégi körjegyzőséget is ellátta mindaddig, míg a cseh megszállás után állását elhagyni nem kényszerült.
Úgy Mihály többi fiait, mint azokat illetőleg is, akiket elbeszélésünk fonalán külön fel nem említettünk, az ide csatolt nemzedékrendi táblákra utalunk.
