A Zichi és Vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. XII. k. Gr. Zichy István áldozatkészségéből kiadja: dr. Lukcsics …
A Zichi és Vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. XII. k. Gr. Zichy István áldozatkészségéből kiadja: dr. Lukcsics Pál. Budapest, 1931. 8° XXVII. † 462 l.
A gróf Zichy-család történetírói részről jól ismert és sokat felhasznált s családtörténeti szempontból is nagybecsű okmánytárának korábbi, a Magyar Történelmi Társulat által gróf Zichy Nep. János áldozatkészségéből közreadott 11 kötetéhez ez a, nem ugyan a Történelmi Társulat kiadásában, de szintén a család tagjának, gróf Zichy Istvánnak a tiszteletreméltó bőkezűségéből kiadott XII. kötet tulajdonképen kiegészítő, pótkötet szerepét tölti be. A zsélyi nemzetségi levéltár 272 új oklevelét és egyéb iratát tartalmazza, bezárólag Mátyás király haláláig, melyek a Zichy-Codex előző kötetei szerkesztőinek figyelmét elkerülték, vagy amelyek a levéltár missilis anyagának rendezése közben kerültek elő. Közelebbről öt Árpád-kori, 51 XIV. sz.-i és 216 XV. sz.-i darabot ölel fel. Különös értéket ad e kötetnek a száznál több missilis levél: a középkori társadalmi és családi élet, gazdasági és műveltségi viszonyok, közéleti szereplés és országos események mindmegannyi becses forrásai. A 262. számú, Várdai Aladárnak 1486 táján testvéréhez, Miklóshoz, írt levele legrégibb magyar missilis levelünk.
A XII. k. okleveles anyaga általában ugyanazon családok köré csoportosul, melyek az eddigi köteteket is végigkisérik, kiegészítve az ezekben foglaltakat. A Báthmonostori Töttös- és ennek 1468-ban férfiágon történt kihalása után e család birtokainak s ezekkel 79együtt levéltárának örököse, a Kisvárdai Várdai-család körül forgó mozgalmas élet kifejezője. A kiadó a kötet meghatárolt anyagán felül Függelékül a kisvárdai uradalom 1521-ből való urbáriumát és Várdai Ferenc erdélyi püspökségének 1513–1524-ből fennmaradt számadásait is közreadja. Mindkettő, de különösen utóbbi XVI. sz. eleji gazdasági történetink értékes forrása. A számadások elé írt bevezető ismertetés (365–374-l.) azáltal, hogy a püspök egyéniségének megrajzolása mellett a püspöki gazdálkodás adminisztrációját is részletesen bemutatja, azok könnyebb megértését segíti elő.
Családtörténeti vonatkozásban is figyelemreméltó Lukcsicsnak a pótkötethez írt bevezetése, melyben a gróf Zichy-nemzetség zsélyi levéltárának keletkezését és kialakulását fejtegeti. Genealogiai alapon mutatja ki, mikor és mily rokonsági kapcsolatok, főleg beházasodások, révén jutottak be oda különböző családoknak e levéltár anyagát kitevő iratai. Ezek útját a gróf Zichy-családnak a Briberi Melithek közvetítésével a Guthkeled-nembeli Várdai-családhoz való rokoni kapcsolata jelzi, mely utóbbi család iratai – mint említettük – a XV. sz. második felében a Töttös-család levelesládájával bővültek. E levéltártörténeti levezetéseket levéltári adatok alapján összeállított, kimerítő családfák kísérik.
A kiadás módját illetőleg Lukcsics általában a korábbi kötetek szerkesztőinek elveit követi. Gondos törekvése, hogy a datálatlan iratok létrejöttének idejét és származását közelebbről meghatározza. Kár, hogy a szövegközlések után olvasható egyes megállapításait elszórtan hagyta s nem foglalta össze egy egészbe. A korábbi kötetek jó szokásától eltérőleg az okleveleken fennmaradt pecsétek címerábráit, hihetőleg helykímélésből, nem írja le. A pecsétek kellő védelem híján még ma is leszakadásnak, vagy lepergésnek vannak kitéve; a meglévők leírása ez esetre sokat menthet a sphragistikai kutatás számára.
A kötetet Név- és tárgymutató zárja. Jól tette volna a szerkesztő, ha ennél szigorúbb reviziót alkalmaz. Ezzel mentesíthette volna bizonyos szerkezeti és névhibáktól (pl. többhelyütt ugyanazon személyeknek az eredeti különféle írásmódhoz való ragaszkodás következtében különböző neveken előfordulása, egyes téves névmegállapítások) s a kötet főanyagának: az okmányközléseknek és az ismertető leírásoknak a színvonalára emelhette volna.
A mai időkben különösen örömetkeltő és hálára késztető dolog, hogy a M. Tud. Akadémia tagjai között helyet foglaló tudós gróf áldozatos tudományszeretete. Lukcsics többéves munkásságának eredményeit e kötet kiadási költségeinek vállalásával közrebocsátani és ezáltal a magyar történettudományt újabb forrásanyaggal gazdagítani lehetővé tette.
Dr. Czobor Alfréd.
