II. A Halácsy-család 1507. évi címereslevele.
II. A Halácsy-család 1507. évi címereslevele.
A trencsénvármegyei eredetű birtokos nemes Halácsy (Haláchy)-család a XV. század második felében tűnik elő az ismeretlenség homályából.*
Az az állítás, hogy a családról az első említés már 1222-ben történt volna (l.: Levéltárosok Lapja II. évf. 46. 1.), be nem bizonyított állítás és a mesék világába sorozandó.
Kutatásaim során 1482-ben találkoztam először Halach-i Gáspárral, aki ekkor a trencsénmegyei Rosen-Mythán lévő birtokrészt a Rosoniaknak zálogba ad.* Úgy látszik, ez a Halácsi Gáspár már azonos azzal a Gáspárral, akit 1493-ban a szintén trencsénmegyei Bobrovnik birtokába iktattak be* s aki 1507-ben a többi Halácsiakkal együtt II. Ulászló királytól címereslevelet kapott.
Nyitrai káptalani orsz. levéltár: Protocollum 1482–1509., 2. 1.
Nagy Iván: Magyarország családai, V. k. 20. 1.
1484-ben Halácsi István és Bessenyői Sár Pál leánya Ilona házasságából származó H. Lénárd neve bukkan fel,* ennek a Lénárdnak atyja ugyancsak azonos lehet a címereslevelet szerző Istvánnal. A címereslevél megszerzése előtt egy évvel egy Halácsi Mátyás nevű trencsénmegyei homo regiussal találkozunk,* 21s így érünk el az 1507. esztendőhöz, amikor H. Ferenc, Gáspár, István és László megkapják a királytól a címereslevelet. 1507 után, a XVI. század első felében a Halácsi-család tagjai elsokasodnak, s a család széjjelágazik.
Nyitrai kápt. protoc. 1482–1509., 10. 1.
Brogyáni-család ltára, letéve Nyitra vármegye ltárában (1914-ben).
1509-ben a Kishelvényiek közt Halács birtoka miatt per folyik, melyben azután a felek kiegyeznek és Halács birtok alsó részét, amelyet Kishelvényi Gergely «a Leonardo filio condam Stephani de dicta Halach iure obtinuisset», a felek egymásközt két egyenlő részre osztották. Egy ugyanezen évben kelt másik oklevél szerint «nobilis Leonardus filius condam Stephani de Halach, in sua ac Petri, Ladislai et Johannis filiorum suorum» prohibeál.* 1519-ben néhai Halachy László leánya Márta, Ozoróczi Sweyl, Sweyla vagy Swehla György özvegye ügyvédeket vall, s köztük van H. Ferenc is,* 1520-ban pedig Bobrovniki Halachy Gáspár fia Miklós egy bobrovniki rétjét 40 forintért elzálogosítja.*
Nyitrai kápt. protoc. 1482–1509., 47. 1.
Nyitrai kápt. protoc. 1520–1535. 70. 1.
Nyitrai kápt. protoc. 1520–1535., 11. 1.
1521-ben Halácsi Gáspár, Ferenc és Miklós, majd pedig külön H. Ferenc felesége, Spáczai Péter leánya Margit vallanak ügyvédeket, s ez utóbbi férjén H. Ferencen kívül, H. Gáspárt, Bálintot, Györgyöt és Miklóst vallja ügyvédeiül. Ugyanekkor egy oklevél felemlíti, hogy H. Ferenc és felesége, Spáczai Margit, gyermekei: János, Ráfael és Pál.*
Nyitrai kápt. protoc. 1520–1535., 15. és 67. 11.
1523-ban Halácsi László egyik leánya Márta, valószínűleg ugyanaz, aki Ozoróczi Swehla özvegye volt, most Deseri Bereckné, a másik leány, Katalin pedig Kisklivényi János felesége, ezek a maguk és fiaik nevében halácsi birtokrészüket 100 forintért H. Gáspár fia Miklósnak eladják.* Ugyanezen évben egy oklevél említi H. Balázst, azután H. Mátyást, aki talán azonos lesz az 1506-ban említett királyi emberrel, H. Györgyöt, Ferencet és néhai H. Pelbárt leányát Katát, aki ekkor Pazzalay Ráfael felesége volt.* Ugyancsak 1523-ban Bobrovniki «Hodaaz»-i (így!) néhai János fia György a maga és leányai Borbála, Anna és Katalin nevében a trencsénmegyei Bobrovnikon lévő birtokrészét Zápolyai János erdélyi vajdának és Zápolyai György szepesi comesnek 425 forintért eladja.*
Nyitrai kápt. protoc. 1520–1535., 39. 1.
Nyitrai kápt. protoc. 1520–1535. 43. 1.
E Az eredeti oklevél 1914-ben Haláchy Rezső vágújhelyi főjegyző birtokában volt, kivonata megvan a nyitrai kápt. protoc. 1520–1535. kötet 35. lapján, az oklevél teljes szövegét közölte Romhányi János: Levéltárosok Lapja II. évf. 73. lap.
1524-ben H. Ferenc és fiai: Miklós, János, Ráfael és Pál a trencsénmegyei Bobrovnikon lévő birtokrészüket zálogba adják. Ugyanekkor Podmaniczky Mihály a nyitrai káptalan előtt protestál, hogy H. Ferenc és Miklós a Halácsi Lénárd megöletése tárgyában kötött választottbírósági egyességet nem tartották meg.* Ez a Halácsi Lénárd azonos lesz az 1509-ben előforduló István fia Lénárddal, mert 1524-ben úgy látszik él egy másik Halácsi Lénárd is, akinek László, Márton, Miklós, Osvát, Mihály és Benedek nevű hat fia van. Ugyanekkor az oklevél H. Lénárdon kívül felsorolja mint fivéreket (!): H. Jánost, Lászlót, Ádámot, Miklóst és Ferencet, továbbá egy másik Ferencet, Gáspár fia Miklóst és Miklós fiait, Bálintot és Györgyöt.*
Nyitrai kápt. protoc. 1520–1535., 83. és 99. 11.
Nyitrai kápt. protoc. 1520–1535., 83. és 99. 11.
1528-ban H. Ferenc és Miklós I. Ferdinánd királytól Bobrovnikon nemesi kúriákat kapnak, s ez az oklevél felemlíti, hogy 1526-ban a mohácsi csatamezőn elesett H. Ferenc fivére és egyik fia. Sajnos, e hősi halottakat az oklevél nem nevezi meg.*
Eredetije 1914-ben Haláchy Rezsőnél volt, szövegét 1.: Levéltárosok Lapja, II. k. 73–74. 11.
1549-ben egy oklevél Halácsi Mihályt, Miklóst (I.), Osvátot és Benedeket, akik valószínűleg azonosak H. Lénárd 1524-ben említett fiaival, azután Jánost, Ráfaelt, Miklóst (II.) és Ferencet sorolja fel,* 1584-ben pedig Bobrovniki Halácsi Jánosról tudjuk, hogy ekkor Trencsén vármegye alispánja.* Nagy Iván közismert nagy művében leginkább az esztergomi káptalan levéltárából kikerült adatok alapján a XVII. század második feléből és a XVII. századból több családtag nevét megemlíti, azonban közlése igen szórványos, s így ennek alapján még csak egy családfa-töredék sem állítható össze.
Nagy Iván: Magyarország családai, V. k. 22. 1.
Századok: 1874. évf. 422. 1.
Megemlítendőnek találjuk még, hogy a H.-család két tagja, János és István 1724-ben Trencsén vármegyétől nemesi bizonyságlevelet kaptak, amelyben ezek négy generáción viszik fel leszármazásukat. Egyébként 1754–55-ben Nyitra vármegyében, Vozokányban él Halácsy János, ennek fia Sándor, unokatestvére Ignác, aki István fia, aki Nemesjácon élt, és ugyancsak Vozokányban telepedett le nem sokkal 1755 előtt H. Ferenc, aki bemutatta atyja, néhai H. Ferenc részére ugyancsak Trencsén vármegye által 1717-ben kiadott bizonyságlevelet, melyből tehát kitűnik, hogy a nemességét igazoló Ferenc atyja 22szintén Ferenc volt, ennek atyja pedig Miklós, aki 30 évig volt Trencsén város polgármestere.
Az 1754–55. évi nemesi összeírás szerint Trencsén megyében H. Ádám, György, Lőrinc és Ráfael fiai Gábor és János, Hontban H. de eadem István, Nógrádban ugyancsak H. de eadem István, Nyitrában pedig a már említett János és Ferenc élnek.
A mult században nevezetesebb tagjai a családnak: Halácsy László (1820) királyi személynöki ítélőmester, s Halácsy Sándor mérnök († 1885), aki a: «Szabad királyi Pest városa egész határában háromszögített elsőrendű főalappontok kiszámításának jegyzőkönyve» című, Pesten 1867-ben megjelent munkájával belekerült a magyar írók közé.
Az eddigiek alapján a címereslevelet szerző családtagoktól a következő leszármazási táblatöredékeket tudjuk összeállítani:
I. H. Ferencz Podmaniczky János szolgája, Spáczai Margit; Miklós; János; Ráfael; Pál; Katalin; Anna; Bálint; György; Borbála; Anna; Katalin; Ráfael; Ádám; II. H. Gáspár 1523-ban condam; Miklós; Gábor; Gertrud; László; Borbála; III. H. István, Bessenyői Sár Ilona; Lénárd 1524 előtt megölték; Péter; László; János; IV. H. László 1519-ben már condam; Márta, 1. Ozoróczy Swehla György, 2. Deseri Bereczk; Katalin, Kisklivényi János;
Lénárd; János; László; Ádám; Miklós; Ferenc; László; Márta; Miklós; Osvát; Mihály; Benedek.
1524-ben a források a következő családtagokat említik:
Ezenkívül 1523–24-ben előfordulnak: H. Balázs, Ferenc János fia György, Mátyás, Pelbárt, továbbá Borbála, Anna, Katalin és Márta.
***
Ennek a Halácsy (Haláchy, Halachi, Halaachi, Halaczy, Halácsi, sőt Hodaaz és Hodaz) de eadem (kezdetben itt-ott: de Bobrovnik) családnak címereslevele 1914-ig a kutatók előtt teljesen ismeretlen volt és sem Nagy Iván, sem mások a család címereslevelének létezéséről nem tudtak. Midőn e sorok írója 1914-ben a Magyar Történelmi Társulat trencsénmegyei vándorgyűlését előkészítette, Vágújhelyen, Haláchy Rezső akkori községi főjegyző családi levelesládájából került elő a Haláchy-család középkori címeres nemeslevele, melynek szövegét a nevezett vándorgyűlés elmaradása után Romhányi János, Nyitra vármegye egykori főlevéltárnoka tette közzé, kéziratom felhasználásával, a Levéltárosok Lapjának II. évfolyamában. Mivel azonban a szöveg hibásan jelent meg (pl. Romhányi a szövegben Stephanus helyett hibásan állandóan Sthanislaus-t ír), másrészt pedig mivel a nevezett folyóirat aránylag kevés példányban látott napvilágot, s ma már nehezen hozzáférhető, ennélfogva jónak látjuk a címereslevél szövegét ez alkalommal újra közzétenni.
1507. december 4. Buda.
II. Ulászló király Podmaniczky János királyi főkamarásmester kérelmére a kérelmező szolgáját, nemes Haláchi Ferencet, továbbá Haláchi Gáspárt, Istvánt és Lászlót hűségük jutalmául újra megnemesíti, s nekik egyúttal címert is adományoz.
II. Ulászló király Podmaniczky János királyi főkamarásmester kérelmére a kérelmező szolgáját, nemes Haláchi Ferencet, továbbá Haláchi Gáspárt, Istvánt és Lászlót hűségük jutalmául újra megnemesíti, s nekik egyúttal címert is adományoz.
Nos Wladislaus, Dei gratia rex Hungarie et Bohemie etc. Memorie commendamus tenore presentium significantes quibus expedit universis, quod nos cum ad supplicationem fidelis nostri magnifici Johannis Podmaniczky magistri cubiculariorum nostrorum per eum pro parte fidelium nostrorum nobilium Francisci de Halach servitoris sui ac Gasparis, Stephani et Ladislai de eadem Halach maiestati nostre propterea porrectam, tum vero pro fidelitate et fidelibus servitiis eorundem Francisci, Gasparis, Stephani et Ladislai per eos sacre imprimis huius regni nostri Hungarie corone deinde etiam maiestati nostre pro locorum et temporum varietate cum summa fidelitatis perseverantia exhibita et impensis, cosdem Franciscum, Gasparem, Stephanum et Ladislaum de Halach, quamvis a nobilibus ortos parentibus, ex certa nostra scientia et animo deliberato denuo tamen et ex novo duximus nobilitandos et cetui verorum regni nostri Hungarie nobilium prorsus aggregandos et connumerandus et insuper in signum huiusmodi nobilitatis hec arma seu nobilitatis et honorum insignia, que in principio presentium literarum nostrarum suis apropriatis coloribus pictoris artificio designata sunt et distinctius expressata eisdem Francisco, Gaspari, Stephano et Ladislao de Halach ipsorumque heredibus et posteritatibus universis dedimus, donavimus et contulimus, imo ex ab[undantia et?] plenitudine nostre regie potestatis concedimus et presentibus elargimur, ut iidem Franciscus, Gaspar, Stephanus et Ladislaus de Halach ipsorumque heredes ei posteritates universe pretacta arma seu honorum insignia more aliorum nobilium regni nostri armis utentium a modo in posterum ubique in preliis hastiludiis torneamentis duellis et aliis omnibus exercitiis nobilitaribus et militaribus necnon sigillis velis cortinis annulis et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo ferre, gestare, omnibusque et singulis gratiis, honoribus et libertatibus, quibus ceteri nobiles regni nostri quomodocunque et qualitercunque de iure et consvetudine utuntur, uti frui et gaudere possint et valeant, harum nostrarum quibus secretum sigillum nostrum, quo ut rex Hungarie utimur, est appressum, vigore et testimonio literarum mediante. Datum Bude in festo beate Barbare virginis et martiris, anno Domini millesimo quingentesimo septimo, regnorum nostrorum Hungarie etc. anno decimo octavo, Bohemie vero tricesimo octavo.
Relatio venerabilis magistri
Philippi More prepositi
secretarii regie maiestatis.
Philippi More prepositi
secretarii regie maiestatis.
Alul, a plicatura belső szélén: Ph(ilippus) More.
Eredetije hártyán, alul selymen függő vörös viasz királyi titkos pecséttel; 1914-ben Vágujhelyen, Haláchy Rezső tulajdonában.
A címer az oklevél elején le van festve. Leírása Vörös pajzsban arany koronával díszített, szembenéző leopárd- vagy oroszlánfej lebeg, kiöltött nyelvvel. A pajzs fölött balra fordult természetes színű csőrsisak, melynek nyakrészét aranylánc díszíti, a sisakon pedig piros-fehér tekercsből kinövő fehér és piros sasszárnypár látható. A sisaktakaró mindkét oldalon vörös-fehér, illetve fehér-vörös.
