VII.

Teljes szövegű keresés

VII.
A székely családok történetének kutatói gyakran találkoznak olyan királyi (fejedelmi) oklevelekkel, melyekben székelyeknek különféle nemesi rendi kiváltságokat adományoztak. Az alábbiakban az ilyen okleveleket jogi minőségük szerint csoportosítva ismertetem. Mindegyik oklevéltípusból a felkutatható legrégibb keletűt mutatom be, s így arra is felvilágosítást nyujtok, hogy a székelyek részére a különféle kiváltságokat rendi oklevelekkel mikor adományozták először.
Előbb az okleveleket sorakoztatom fel a következőkben:
A) Belföldi oklevelek.
1. Székely nemesi rendi oklevelek.
Primori oklevél. II. János magyar király Gyulafehérváron 1569. évi július hó 15-én kelt oklevelével az aranyosszéki Balogh-család névszerint felsorolt kilenc tagját, Simont, Kristófot, Györgyöt, Istvánt, Gergelyt, Benedeket, Jánost, Boldizsárt és másik Jánost, valamint összes leszármazóikat a székely primorok sorába emeli. Ez az oklevél csak kivonatosan maradt fenn.* Az itt említett Balogh-család székely öröksége Bágyonban volt és onnan írta előnevét.* Szószerinti szövegében ismeretes II. János magyar királynak Gyulafehérváron 1570. évi április hó 3-án Küsmödi Marton János és Péter székely lófők, valamint összes leszármazóik részére adott oklevele, melylyel ezeket a székely primori rendbe emelte.*
Szabó-Szádeczky id. m. II. 266.; Turul II. 30.
Orsz. levt.: Magyarorsz. kir. könyv LIII. 477. lap 11. §; erd. kanc. 3,583/1786. sz. ügyirat.
Szabó-Szádeczky id. m. II. 296–297.
Lófői oklevél. II. János magyar király Gyulafehérváron 1569. évi június hó 1-én kelt oklevelével Malomfalvi Vas Györgyöt, Székely Mihályt és Balázst a székely lófők sorába emeli. Ez az oklevél csak kivonatosan maradt fenn.* Szószerinti szövegben ismerjük II. János magyar királynak Gyulafehérváron 1569. évi július hó 10-én Benczédi Balássy Miklós és Tamás, valamint összes leszármazóik részére adott oklevelét, mellyel ezeket a székely lófőrendbe emelte.*
Turul IV. 31., 139.
Szabó-Szádeczky id. m. II. 247–248.; Turul II. 29.
Nemesi (gyalogrendi) oklevél. Báthory Kristóf erdélyi fejedelem és székely ispán Gyulafehérváron 1580. évi március 31-én kelt oklevelével Egerpataki Bartók Mátét, Kis-Antal Tamást, Fejér Györgyöt, Kónya Bálintot, Kónya Istvánt, Angyalosi Dobos Istvánt és Árkosi Barabás Lukácsot, valamint összes leszármazóikat a székely gyalogrendbe emeli. Ezt az oklevelet a szakirodalomban csak kivonatosan ismertették.* Szószerinti szövegében ismeretes Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemnek és székely ispánnak Gyulafehérváron 1583. évi május hó 23-án Márkosfalvi Török Mihály, Bikfalvi Teölgyes Pál, Danch Máté, Fejes Boldizsár, Szeőke János, Szabó Pál, Szabó Simon, Vayda Miklós és Szentkirályi Szabó Miklós, valamint összes leszármazóik részére adott oklevele, melylyel őket a székely gyalogrendbe emelte.*
Szabó-Szádeczky id. m. V. 123., 340.
Kir. könyv I. 34.
2. Magyar nemesi rendi oklevelek.
Grófi oklevél. I. Lipót magyar király Bécsben 1696. évi február hó 23-án kelt oklevelével Alsótorjai Apor Istvánt összes leszármazóival együtt a magyar grófok sorába veszi.*
Orsz. levt.: Erd. kir. könyv I. 13.
Bárói oklevél. II. Ferdinánd magyar király Bécsben 1633. évi május hó 30-án kelt oklevelével Makfalvi és Uzapanithi Dósa Tamást összes leszármazóival együtt a magyar bárók sorába veszi.* A bárói oklevélben a Makfalvi előnév nem fordul elő, de megállapítást nyert, hogy e Dósa Tamás a Makfalvi Dósa székely családnak volt az ivadéka.*
Orsz. levt.: magy. kanc. conc. exped. 182/1633. sz. ügyirat; Genealogiai Füzetek I. 42.
Orsz. levt.: 1110/1934. sz. ügyirat.
Nemesi oklevél. I. János magyar király Váradon 1535. évi július hó 15-én kelt oklevelével Hatolykai Bak Györgyöt és Lászlót összes leszármazóikkal együtt a magyar nemesek sorába veszi.*
Bakk Endre «A Bak- és Jancsó-család története» 26.
3. Erdélyi nemesi rendi oklevelek.
Grófi oklevél. Mária Terézia erdélyi fejedelem Bécsben 1744. évi november hó 13-én kelt oklevelével Nagyertsei és Gelenczei Tholdalagi Mihályt összes leszármazóival együtt az erdélyi grófok sorába veszi.* A grófi oklevélben a Gelenczei előnév nem fordul elő, de megállapítást nyert, hogy e Tholdalagi Mihály a Nagyercséről Gelencére származott és az utóbbi helyen az 1614. évi székely rendi jegyzőkönyvbe felvett Gelenczei Thol-dalagi-családnak volt az ivadéka.*
Orsz. levt.: Erd. kir. könyv IX. 582.
Orsz. levt.: 486/1935. sz. ügyirat.
14Bárói oklevél. Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem Gyulafehérváron 1607. évi május hó 10-én kelt oklevelével Dersi Petky Jánost összes leszármazóival együtt az erdélyi főnemesek sorába veszi.* Ezzel és a hasonló adományozásokkal kapcsolatosan megjegyzem, hogy a Habsburg- és a Habsburg-Lotharingiai-családbeli erdélyi fejedelmek erdélyi bárói címet adományoztak s az ő korukban a korábbi erdélyi főnemes családok leszármazóit is báróknak kezdték címezni.*
Turul III. 126., XIII. 100.
A Haller-család 1616-ban, Kemény János, a későbbi fejedelem, 1649-ben és Serédi István 1649-ben (Genealógiai Füzetek I. 65.) erdélyi főnemesi oklevelet kaptak, melynek alapján utódaikat 1697-től báróknak címezték (Szilágyi id. m. XXI. 307–308., 379–380.).
Nemesi oklevél. Báthory István erdélyi fejedelem Varsóban 1576. évi június hó 23-án kelt oklevelével Baróti Keserű másként Székely Pétert összes leszármazóival együtt az erdélyi nemesek sorába veszi.*
Turul II. 163.; Sándor Imre «Czímerlevelek» I. 4.
4. Címereslevél.
V. László magyar király Budán 1456. évi március hó 30-án kelt oklevelével Csíkszentmártoni Becz Jakabnak, Csíkszentgyörgyi Becz Bálintnak, Barnabásnak és Péternek, Árokpataki Simonnak, Szentsimoni Tamásnak és Máténak, Galambfalvi Antalnak, Andrásnak, Péternek és Gergelynek, valamint Csíkszenttamási Szilveszternek és Lázárnak összes leszármazóikkal együtt nemesi címert adományoz.*
Szabó-Szádeczky id. m. I. 170.
B) Külföldi oklevelek.
1. Német-római császárság.
II. Lipót német-római császár Lisznyói Damó Józsefet összes leszármazóival együtt a német-római császárság nemeseinek sorába veszi. Az 1792. évi erdélyi országgyűlés az oklevél kihirdetésére irányuló kérelmet megtagadta azzal az indokolással, hogy ez a nemesség nem Erdélyre, hanem a német-római szentbirodalomra szóló érvénnyel adományoztatott.*
Az 1792. évi erdélyi országgyűlés jegyzőkönyve 238., 361., 503.
2. Osztrák császárság.
I. Ferenc József osztrák császár Wienben 1853. évi március hó 11-én kelt oklevelével Istvánffi Pál székely lófőt összes leszármazóival együtt Madéfalvi előnévvel az osztrák császárság nemeseinek sorába veszi.*
Orsz. levt.: Csikszentmihályi Sándor Imre gyüjteménye; Karl-Friedrich von Frank zu Döfering «Alt-Österreichisches Adels-Lexikon» 130.
I. Ferenc József osztrák császár Wienben 1864. évi március hó 17-én kelt oklevelével Madéfalvi Istvánffi Pált összes leszármazóival együtt az osztrák császárság lovagjainak sorába veszi.*
L. a 135. sz. idézetet.
3. Spanyol királyság.
XII. Alfonz spanyol király gróf Csíkszentkirályi és Krasznahorkai Andrássy Gyulát a spanyol királyság elsőosztályú grandjainak – legmagasabb örökletes nemességének – sorába vette.*
1879. évi VIII. tc. bevezetése; az oklevélnek nem sikerült nyomára jutnom.
*
Ezekkel az oklevelekkel kapcsolatban a következőket kell tudnunk:
A székely lófői és gyalogrendi oklevelekben többször benne van az a feltétel, hogy az adományosok és leszármazó családtagjaik felsőbb parancsra lovon vagy gyalog kötelesek hadbaszállni.* Ilyen és ehhez hasonló feltételek nemcsak a székely, hanem más nemesi rendi oklevelekben is előfordulnak, így pl. II. Rákóczi György fejedelem Gyulafehérváron 1648. évi december hó 4-én Tamási Erdélyi Andrást, Jánost és Györgyöt összes ivadékaikkal együtt azzal a feltétellel emelte erdélyi nemességre, hogy örökre Borosjenő várának kapitányától függjenek,* tehát ott kötelesek hadiszolgálatot teljesíteni. Ehhez hasonló feltételt találunk II. Rákóczi György fejedelemnek Gyulafehérváron 1651. évi február hó 16-án Borosjenői Kádár Mihály és István, valamint összes ivadékaik részére adott erdélyi nemesi oklevelében is.* Ebben a korban a katonáskodás kötelezettsége, mint hallgatólagos meghagyás, általában minden nemesi kiváltságnak elválhatatlan kísérője, akkor is, ha a privilégiális oklevélben nincs róla szó. Mástermészetű feltételt állapít meg III. Károly az erdélyi udvari kancellária 1718. évi október hó 6-án kelt előterjesztésére, amikor Kászoni János-József erdélyi alkancellárt és csíkszéki főkirálybírót Bornemisza családnévvel és Kászoni előnévvel bárói rangra emeli, kikötvén, hogy ő és utódai a római katholikus vallást a báróság elvesztésének terhe mellett sohasem hagyhatják el.* Az ilyen feltételek ma már egyformán nincsenek hatályban, bármilyen nemesi rendi oklevélben is olvassuk azokat, mert a hadkötelezettség és a közszolgáltatások általában más alapon nyertek újabb szabályozást. A kérdéses oklevelekkel adományozott nemesi 15rendi állás azonban minden kétség nélkül megilleti az adományosok törvényes leszármazóit.*
Ez a kikötés azonban nem mindig volt benne az oklevélben, pl. az Ákosfalvi Imre-cs. 1655-ben (Turul II. 159., Vass id. m. 23.) és a Szentbenedeki Makai-cs. 1655-ben (Turul III. 73., Vass id. m. 34.) ilyen feltétel nélkül kaptak a fejedelemtől lófőségét.
Sándor Imre «Czímerlevelek» II. 65.; 29,585/1929. B. M. sz. ügyirat.
Turul II. 161.; 7,211/1915. B. M. sz. ügyirat.
Orsz. levt.: erd. kanc. 109/1718. sz. ügyirat; 77,166/1934. B. M. sz. ügyirat.
A nemesi hatóságok a törvényes leszármazók nemességét az oklevélben esetleg említett feltételre való tekintet nélkül mindig elismerték.
A székelyek részére adományozott magyar és erdélyi grófi, bárói és nemesi oklevelekben gyakran olvassuk azt, hogy az ilyen módon megadományozottak a székely primorok, lófők, illetve gyalogrendűek sorából kivétetnek. Ez a kifejezés az oklevelek olvasásának első pillanatában azt a téves látszatot keltheti, mintha a székely nemes a magyar vagy az erdélyi nemesi rendi oklevél elnyerésével rangemelésben részesülne. Ezzel kapcsolatosan rámutatok arra, hogy a magyar vagy az erdélyi nemesi rendi oklevelek sohasem a székely nemesség körén belül adtak rangemelést, hanem a magyar vagy az erdélyi nemesség körében. Ezt a királyi könyveknek és a székely rendi jegyzőkönyveknek egybevetése bizonyítja, mert ezekből kitűnik, hogy a székely nemzetnek mind a három rendjében találkozunk olyanokkal, akik címeres nemeslevél vagy birtokadománylevél alapján magyar, illetve erdélyi nemesekké lettek, mégis korábbi székely rendi állapotukban maradtak.* A magyar, illetve az erdélyi nemesség tehát a székely nemesség körén belül nem jelentett rangemelést és nem volt hatással az adományosok és ivadékaik székely rendi állásának alakulására. III. Ferdinánd magyar király, aki egy személyben római szentbirodalmi császár is volt, Pozsonyban 1649. évi április hó 13-án kelt magyar királyi oklevelével gróf Kreith Keresztélyt a római szentbirodalmi grófok sorából a magyar nemesek közé emelte.* Ezzel az oklevéllel gróf Kreith Keresztély a magyar nemesség szempontjából tényleges rangemelésben részesült azáltal, hogy e nemesség tagja, tehát magyar nemes lett; azonban természetes, hogy ez a minőség a római szentbirodalmi nemesség körében nem jelentett részére rangemelést. Ez és a hasonló királyi oklevelek kétségen kívül igazolják, hogy az adományosok sohasem annak a nemességnek a körében részesültek rangemelésben, melybe korábban is beletartoztak, hanem annak a nemesi szervezetnek a szempontjából érte őket rangemelés, melybe újonnan vétettek fel. A kérdést közjogilag akkor világítjuk meg helyesen, ha azt mondjuk, hogy a székely nemesség tagjára a magyar vagy az erdélyi nemesség sorába való felvétel, illetve a grófi vagy bárói rang elnyerése a székely nemesség körében nem ment rangemelésszámba, hanem csak a magyar vagy az erdélyi nemesség körében; viszont a magyar vagy az erdélyi nemesség tagjára a székely nemesség sorába való felvétel, illetve a primori vagy lófői rang elnyerése a magyar vagy az erdélyi nemesség körében szintén nem jelentett rangemelést, hanem csak a székely nemesség körében. Azok a székely családok, melyek magyar, illetve erdélyi grófi, bárói vagy nemesi oklevelet kaptak, ősi székely nemességük mellett a magyar, illetve erdélyi nemességnek külön is tagjaivá lettek.
Csikszentmártoni Botskor Márton 1570-ben csikszéki székely örökségeire, s Csikszentkirályi Bors Lukács, György és András 1570-ben csikszéki székely örökségeikre királyi adománylevelet kaptak, utódaik a lófőrendben szerepeltek (106,238/1934. B. M. sz. és 35,949/1933. B. M. sz. ügyiratok). Lisznyói Szotyori Antal, Máté és János 1578-ban, s Gyergyószentmiklósi Pál György 1582-ben (Turul III. 124.) címeres nemeslevelet kaptak, nevezett adományosok 1602-ben mindannyian a lófőrendben szerepeltek (Szabó-Szádeczky id. m. V. 203–204., 241.). A Gyergyószentmiklósi Csák (Chyáák)-cs. 1623-ban (Turul II. 68., Vass id. m. 11.), s a Gyergyószentmiklósi Köllö (Keölleő)-cs. 1623-ban (Turul II. 163., Vass id. m. 32.) címeres nemeslevelet kaptak, az adományosok az 1643. évi gyergyószéki rendijegyzőkönyv szerint a gyalogrendhez tartoztak. 1635-ben Nagyborosnyón Nagy Miklóst apjával Györggyel és öccsével Jánossal, Nyujtódon Jakabos Mátét, továbbá Nagy Mihályt Andrással, Jánossal és Menyhérttel, valamint Füleöp Andrást a gyalogrendbe vették fel, bár nemeslevelük volt (1635. évi háromszéki rendijegyzőkönyv).
542/1936. O. L. sz. és 10,759/1936. B. M. sz. ügyiratok.
Az ismertetett s ezekhez hasonló oklevelek az adományos székelyeknek és ezek leszármazóinak azt a rendi kiváltságot biztosították, amely az illető oklevelekben adományoztatott. Mégis ki kell emelni, hogy a magyar szent koronának a Székelyföldön kívül eső területein nemcsak azok a székelyek élhettek nemesi jogokkal, akik magyar vagy erdélyi nemesi rendi oklevéllel bírtak, hanem ez a székely nemzet minden tagját származása alapján személy szerint megillette. A székelyek ugyanis eredetüknél fogva országosan elismert nemesek, akiknek nemessége az első foglaláson alapszik és ezért a nemesi jogokat az ország egész területén gyakorolhatták, amit több királyi döntés is megállapított.* Ha egy székely család magyar vagy erdélyi nemeslevelet kapott, ez a nemesség szempontjából nem jelentett egyebet, mint amikor valamely magyar vagy erdélyi nemes család egymásután több nemeslevelet is szerzett. Tudjuk, hogy ez számos esetben megtörtént, annak ellenére, hogy az újabb nemeslevelek semmivel sem adtak több jogot az előbbieknél.*
Orsz. levt.: magy. kanc. conc. exped. 70. e Dec./1750. sz., 9,311/1804. sz.; m. kir. helytartótanács 27,008/1824. sz.; erd. kanc. 289/1781. sz. ügyiratok.
Turul VII. 98–99.; Genealógiai Füzetek VI. 86.; stb.
Csíkszentmártoni Becz Jakabnak és társainak 1456. évi címereslevele azt bizonyítja, hogy a székelyek címeradományban is részesülhettek, a nélkül, hogy ugyanabban az oklevélben a magyar vagy a székely nemesség valamelyik rendjébe külön is felvették volna őket.
A székelyek részére adományozott külföldi nemesi rendi okleveleknek a belföldi nemesi rendek szempontjából nincs jelentőségük. Ezeket csak érdekességük miatt említettem meg.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT