Ady Endre: A tábortűz mellett
A tábortűz mellett
"Sok a fenyő-rúd, magas a máglya."
»Ne félj, cimborám, csak az Isten látja.
»Ne félj, cimborám, csak az Isten látja.
Hol járnak óta császár vitézi?:
Az mi lángunkat csak az Isten nézi.«
Az mi lángunkat csak az Isten nézi.«
"Régibb üdőkben vitézkedésnek
Más becsülete volt és a vitéznek."
Más becsülete volt és a vitéznek."
»Most áruk csupán van zsoldosoknak,
Az bús harcoson kik csak somolyognak.
Az bús harcoson kik csak somolyognak.
Romló országban virtus rongy jószág:
Tegnap vitézek, ma vagyunk csak kószák.«
Tegnap vitézek, ma vagyunk csak kószák.«
"Rakjam hát lángra bús, redves kedvünk?"
»Ne bántsd, azért csak tovább vitézkedjünk.
»Ne bántsd, azért csak tovább vitézkedjünk.
Szétszórt máglyáink míg ki nem húnynak,
Álmodjunk harcot szegényi magunknak.
Álmodjunk harcot szegényi magunknak.
Sötét a világ, kell tűz, ha lobnyi,
Kell a gyujtáshoz mindég ujból fogni.«
Kell a gyujtáshoz mindég ujból fogni.«
"Jó éjszakát, ni, virrad a lápon."
»Jó reggelt mégis, hajh, bajtárs barátom.«
»Jó reggelt mégis, hajh, bajtárs barátom.«
1914. május
