Ady Endre: Megmaradok virágos mezőkön
Elmaradtak a híg gerjedezők
S csak a gyűlölők dühe gyűlt meg.
Utánam a nevető Nap alatt,
Jó voltam nekik: dicses és bátor.
Olcsó szegődtek hadja odavan
S gyönyörüen és sokan üldöznek.
Ez a királyi: büszke megvetés,
Mikor eliszkol az olcsó gárda.
Bolond szivem még egyre hegedül
S megsokasodtak vad üldözőim.
Így kell bátoran, szépen vallani:
Egy ál-barátnál száz dühödt inkább.
S az üvöltőket jobban szeretem
Hizelkedő s divatra jötteknél.
Régi hibám és mégis csak adok:
Van miből és az üldözés: áldás.
Megmaradtál s megmaradsz, vén kamasz:
Barát sem kell s nem ijeszt ellenség.
S addig is, míg a Halál elhivat,
Magam vagyok: adó, jó s virágos.