Ady Endre: A piros rózsa
Be másképpen
Énekeltem volt én róla,
Amikor még kertekben nyílt
S gyönge szivekre hajbókolt.
Be más lettél,
Hunyó Napnak véres csókja,
Vad dühöknek vad szerelme,
Föld árnyéka fenn az Égen.
Volt sziveknek
Együgyű, szép takarója,
Hol most virítsz, ott viríts el,
Hol most pusztítsz, ott pusztulj el.