Ady Endre: Tovább a hajóval
Tovább a hajóval
Sírjunk, mert csaltuk magunkat balul,
Átkozzunk rettenetes jogunkban,
De bizonyos, hogy mosolyog az Úr.
Átkozzunk rettenetes jogunkban,
De bizonyos, hogy mosolyog az Úr.
Jóbot s Nérót is látott eleget,
Niobét s Phrynét: ismeri fajtánk
Az Úr, ki Úr egész világ felett.
Niobét s Phrynét: ismeri fajtánk
Az Úr, ki Úr egész világ felett.
Sorsa övé, lehetne boldog is,
De egymás ellen él csak egymás közt:
Szomorú faj, de utálatos is.
Ember-faj és gyász ígyen igazul,
Mégis sírjunk mi szörnyű jogunkban,
De bizonyos, hogy mosolyog az Úr.
De egymás ellen él csak egymás közt:
Szomorú faj, de utálatos is.
Ember-faj és gyász ígyen igazul,
Mégis sírjunk mi szörnyű jogunkban,
De bizonyos, hogy mosolyog az Úr.
Ismeri Ő ezt a rossz gyermeket,
Az Embert, az ős javíthatatlant,
Ki holnapra már mindent elfeled.
Az Embert, az ős javíthatatlant,
Ki holnapra már mindent elfeled.
Átkát ma még az égre szórja Jób,
De szomszédi s gyermeki körülte
Már fűttetik a vidámság-hajót.
De szomszédi s gyermeki körülte
Már fűttetik a vidámság-hajót.
Röpül, esik, föllendül és zuhan
Kezébe tett sorsával az Ember
Örömben is, vérben-háboruban.
Kezébe tett sorsával az Ember
Örömben is, vérben-háboruban.
Sírjunk azért, de átkaink vadul
Ömlő, nagy rohamában értsük meg,
Ha mosolyog s csak mosolyog az Úr.
Ömlő, nagy rohamában értsük meg,
Ha mosolyog s csak mosolyog az Úr.
S ha elmúlnak az elmulnivalók,
Holnap, Idő, örök élet-tenger,
Táncoltasd majd csak tovább a hajót -
Holnap, Idő, örök élet-tenger,
Táncoltasd majd csak tovább a hajót -
Szegény, csodás, véres Élethajód.
