Arany János: A DISMAL MOCSÁROK TAVA
A DISMAL MOCSÁROK TAVA
Ballada Moore után
"Sírt ástak néki, nyirkost, hideget,
Mitől a hű, meleg szív rettegett;
És elszökött a Dismal tómocsárra,
Hol, bolygó tűz világítván utára,
Mitől a hű, meleg szív rettegett;
És elszökött a Dismal tómocsárra,
Hol, bolygó tűz világítván utára,
| Egész mélységes éjszakán |
| Evez fehérlő csónakán. |
"Bolygó világát majd meglátom én,
S meghallom csónakát a tó vizén;
Soká élünk együtt, szerelmesen; -
Cipruslomb közzé rejtem kedvesem,
S meghallom csónakát a tó vizén;
Soká élünk együtt, szerelmesen; -
Cipruslomb közzé rejtem kedvesem,
| Midőn közelget a halál |
| S hallatszik dobogása már." |
Szólt s a Dismal tavak felé siet -
Ösvénye vad, szúrós helyen vezet,
Keresztül egybeszőtt-font bokrokon,
Zsombék között, gazos mocsárokon,
Ösvénye vad, szúrós helyen vezet,
Keresztül egybeszőtt-font bokrokon,
Zsombék között, gazos mocsárokon,
| Hol vizikígyók ezre költ, |
| Hol ember nem járt azelőtt. |
És amidőn így, fáradtan ledül,
Pillája ha talán elszenderül,
Ott hajtja le fejét a szunnyadó,
Ahol mérges könnyet sir a bogyó,
Pillája ha talán elszenderül,
Ott hajtja le fejét a szunnyadó,
Ahol mérges könnyet sir a bogyó,
| Melynek lecsöppent harmata |
| Húsát kirágta éjszaka. |
Körűl a sást farkas zörrenti meg,
Fülébe a csörgőkigyó sziszeg,
Igy szunnyad ottan, mig fel nem riad:
"Mikor látom meg a ködös tavat?
Fülébe a csörgőkigyó sziszeg,
Igy szunnyad ottan, mig fel nem riad:
"Mikor látom meg a ködös tavat?
| Oh! vajmikor látom", kiált, |
| "Szerelmesem kis csónakát?" |
Meglátá a tavat; a tünde fény
Futkosva játszik síma tűkörén.
"Légy idvez" ugymond "kedvesem világa!"
És a viszonzó part nevén kiáltja
Futkosva játszik síma tűkörén.
"Légy idvez" ugymond "kedvesem világa!"
És a viszonzó part nevén kiáltja
| Sok ízben és sok éjen át |
| A sirlakó hideg leányt; |
Míg nyírfakéregből sajkát csinál,
Melyen a csendes tó mélyére száll,
Messze, messze követvén a lidércet.
Most szél támadt, az ég felhős, sötét lett:
Melyen a csendes tó mélyére száll,
Messze, messze követvén a lidércet.
Most szél támadt, az ég felhős, sötét lett:
| A csónak és csónakosa |
| Nem jött többé vissza soha! |
De sokszor lát az indián vadász
Most is, ha e mocsár mellett tanyáz,
Lidérc-fénynél, borongós éjfelen
Sajkás legényt s a hű leányt jelen,
Most is, ha e mocsár mellett tanyáz,
Lidérc-fénynél, borongós éjfelen
Sajkás legényt s a hű leányt jelen,
| Dismal ködös hullámin át |
| Hajtván fehérlő csónakát. |
(1848)
