Arany János: OH! NE BÁNTSD A KÖLTŐT...
OH! NE BÁNTSD A KÖLTŐT...
Moore: Oh! Blame not the Bard...
Oh! ne bántsd a költőt, ha lombok alá fut,
Hol kéj tesped, a hírt gond nélkül mosolygva:
Többre született ő s boldogabb időkben
Lelke szentebb lángra gerjedhetett volna.
Az ideg, mely lantján most tágan lecsügged,
Fel bírá ajazni a hős büszke ívét!
És az ajk, mi most csak vágy dalát lehelli,
Kiönthette voln' a honfi megtelt szívét.
Hol kéj tesped, a hírt gond nélkül mosolygva:
Többre született ő s boldogabb időkben
Lelke szentebb lángra gerjedhetett volna.
Az ideg, mely lantján most tágan lecsügged,
Fel bírá ajazni a hős büszke ívét!
És az ajk, mi most csak vágy dalát lehelli,
Kiönthette voln' a honfi megtelt szívét.
De jaj hazájának! - Oda büszkesége,
Megtörék a szellem, mely sohasem hajlott:
Romjain gyermekei titokban sohajtnak,
Mert szeretni vétek, halál védni a hont.
Fia becstelen, míg áruláshoz nem ért,
Megvetik, hacsak nem pirul őseiért:
Egy szövétnek fénye vezet méltóságra,
Melyet gyújt a hazát elemésztő máglya.
Megtörék a szellem, mely sohasem hajlott:
Romjain gyermekei titokban sohajtnak,
Mert szeretni vétek, halál védni a hont.
Fia becstelen, míg áruláshoz nem ért,
Megvetik, hacsak nem pirul őseiért:
Egy szövétnek fénye vezet méltóságra,
Melyet gyújt a hazát elemésztő máglya.
(Az ötvenes évekből)
