Babits Mihály: A SZERETŐK BORA
Sarkantyu, kantár, zabla nélkül
szállunk a bor sötét lován
egy tűnő tündérég után!
foggal a forró utiláz ráz,
szeljük a reggel szűz szelét
te messze délibáb, feléd!
hintáznak lelkes szárnyukon.
Ikermámorban, ittas bolygók,
futunk a messze fény elébe
álmaink édes édenébe!