Babits Mihály: AZ ELADÓ MÚZSA
Muzsám, ha Január szeleit szerteküldi,
unt téli esteken a tűz mellé leülni
helyed, hol majd fagyos lábad melengeted?
az éji sugaron, mely festi üveged?
ha, szomju ajakad apadva, mint zsebed,
vak vágyad azur ág aranyát sírva gyüjti?
napi kenyeredért hitvány Te Deum-od,
tömjént lóbálni, mint bús ministránsgyereknek,
éhes bohóc gyanánt kelletni, s lelohadt
kedvéből uj kacajt csikarni a tömegnek.