Babits Mihály: AZ ÓRIÁSLEÁNY
minden áldott nap uj szörnyet fogant talán,
miért nem éltem egy ifjú leányóriással,
mint kedves cica egy királynő oldalán?
félelmes játék közt szabadon nőni fel;
kitalálni, szívén sötét lángot ha rejt-é
a nedves köd alatt, mely szemét födi el?
nagy térde lejtején lecsúszni, vagy a karján;
s olykor, ha nyáron a nap oly nagyon hevít,
keblének árnyokán aludni hanyagúl,
miként nyugodt tanya egy kerek hegynek alján.