Babits Mihály: [MIKOR LESZ VÉGE AZ ALAGUTNAK?...]
[MIKOR LESZ VÉGE AZ ALAGUTNAK?...]
Mikor lesz vége az alagutnak?
Még beveri a füstöt az ablak
dobogva állok mögötte lesbe
a csillámok játékára lesve
mintha magam is rohanó katlan...
bár büvölten és mozdulatlan.
Csak tüdőm zihál, csak szivem dolgozik
acélrudak lüktetnek torkomig.
Elfolyva s feszülve kábultan dübörgök:
most hozza a katasztrófát az ördög!
Halálos vasak közt rémül a híg hus
csak míg kiérünk, ójon a Krisztus!
Kábultan dübörgök rángatózva
most jön a sötétben a katasztrófa!
Előrehajolva kémlem az éjet
hogy meglássam a legelső fényjelt;
szédülök, bódulok, ingadozom,
szemem és arcom csupa korom,
fejem fáj, gyomrom ég, agyvelőm füstöl,
orrom és lelkem sürü lett a büztől,
bőröm a hideg üvegnek ütődik,
ugy várok, várok, időtlen időkig.
Még beveri a füstöt az ablak
dobogva állok mögötte lesbe
a csillámok játékára lesve
mintha magam is rohanó katlan...
bár büvölten és mozdulatlan.
Csak tüdőm zihál, csak szivem dolgozik
acélrudak lüktetnek torkomig.
Elfolyva s feszülve kábultan dübörgök:
most hozza a katasztrófát az ördög!
Halálos vasak közt rémül a híg hus
csak míg kiérünk, ójon a Krisztus!
Kábultan dübörgök rángatózva
most jön a sötétben a katasztrófa!
Előrehajolva kémlem az éjet
hogy meglássam a legelső fényjelt;
szédülök, bódulok, ingadozom,
szemem és arcom csupa korom,
fejem fáj, gyomrom ég, agyvelőm füstöl,
orrom és lelkem sürü lett a büztől,
bőröm a hideg üvegnek ütődik,
ugy várok, várok, időtlen időkig.
1926. márc.
