Balassi Bálint: HARMINCNEGYEDIK
1 | Méznél édesb szép szók, örvendetes csókok, |
Most emlékeztetnek elmúlt régi sok jók, |
Melyekbe ezután már soha nem jutok. |
2 | Titkos keservemben hull orcámrúl könyvem, |
Rólam mit prófétált, tölt mert mind fejemen, |
Aki keservesen válék el éntőlem. |
3 | Fájdalmam öregbül naponkint bűnemtűl, |
Mert mint gyümölcsiért diófát ág közül, |
Tőlem úgy elverém jováért ok nélkül. |
4 | Kiért reám szállott Istentűl nagy átok, |
Betegség, kár, sok gond, szégyen, rút hír, szitok, |
S ha kiért vétkeztem, hozzám az is álnok. |
5 | De méltó vétkemért már holtig szenvednem, |
Mint gonosz oltvánnak, bűnem hasznát vennem, |
S más megette mérget nékem is megennem. |
6 | Mint halálra vált kór nem tűr orvosságot, |
Mert halál sürgeti, nem kedvel semmi jót, |
Én sem hallgathatok vigasztaló szép szót. |
7 | Vigasztalás, jó társ nem ádhat víg kedvet, |
Bús fejem egyedül csak bujdosni szeret, |
Mert pokolnak tetszik ez világi élet. |
8 | Könyörgök Istennek csak ez két dologért: |
Szánjon meg immáron elsőben csak ezért, |
Kit soká szolgáltam híven szerelméért. |
9 | Nézzen vétkem mellett nagy szerelmemre is, |
Mégis mint szolgáltam, tudja ő maga is, |
Vétkemnek sok búját mint viseljem most is. |
10 | Ezt ha megnyerhetem, bár meghaljak ottan, |
Búmnak, mint hattyúnak, légyen vége vígan; |
Más kívánságom ez: idvözüljek osztán. |