Balassi Bálint: NEGYVENKILENCEDIK
NEGYVENKILENCEDIK
SOKFÉLE DOLGOKHOZ HASONLÍTJA MAGÁT ÉS A SZERELMET; EZT JOBB RÉSZINT NÉMETBŐL FORDÍTOTTA MEG
az "Már szintén az idő" nótájára
| 1 | Ha ki akar látni két eleven kutat, |
| Kik ő forrásokból szüntelen kifolynak, |
| Nézze két szememet, kik mindenkor sírnak |
| 2 | Az én szerelmesem háládatlanságán, |
| Szívem gyúladásán, szörnyű kínján, búján |
| Sok könyvet hullatnak, csaknem kiapadván. |
| 3 | Ha ki akar látni olthatatlan szenet, |
| Nézze az én véghetetlen szerelmemet, |
| Ki mint Pokol tüze, örökké csak éget. |
| 4 | Noha lángját ennek senki nem láthatja, |
| De azért lelkemet fogyatton-fogyatja, |
| Soha semmi bennem már meg nem olthatja. |
| 5 | Ha ki akar látni szörnyű mély sebeket, |
| Nézze szerelemtűl sebesült szívemet, |
| S ottan megesméri, mint gyötör éngemet. |
| 6 | Ha ki akar látni egy nyomorult lelket, |
| Nézze az én árva keserves fejemet, |
| Kit szerelem tüze csaknem hamuvá tett. |
| 7 | Ég olthatatlanul buzgó szerelemben, |
| Bízik csak egyedül egy vidám kegyesben, |
| Kinek ajánlotta életét kezében. |
| 8 | Ha ki ez kínokat akarja megtudni, |
| Ily kegyetlenképpen hogy bennem ki szerzi, |
| Életemnél lelkem azt inkább szereti. |
| 9 | Igaz szerelmemért de lá, mennyi kínt ád, |
| Ha szolgálatomért egyszer jó szemmel lát, |
| Ahelyett viszontag érzem ezer kínját. |
| 10 | Híves forrás felett serkenvén álmomból, |
| Fordítám magyarul vidám Juliáról, |
| Mikor lelkem fűlne szerelme lángjától. |
