Csokonai Vitéz Mihály: A tengeri háború
Elzárván a setét felhők szövevényje, |
Nyargal véle az ég felsőbb határára. |
Mely bús hangon mormol a réműlt ég alja. |
A tenger sikóltó zúgással verődik. |
Egyesűl a tenger atyafi habjával. |
A tüzes mennykövek pattogva húllanak. |
Az égnek mind a két sarkait megrázza. |
A megrendűlt tenger torka mind rábömböl. |
Mindenikbe egy-egy halált hempelygetnek; |
Hogy már az árbocfák a holdat korholják: |
Hogy a Perzefoné feje felett úszik. |
Kötésit a dühös habok öszvetörik. |
Melyre az a választ mennykövesen adja. |
Nyilait ordítva szórja el azokon. |
A sárga félelem- s kétségbeeséssel, |
Szörnyebbekké tévén e nappali éjjel. |
Remegő szavait ketté darabolja, |
Némelyik csak piheg, nem bírván magával. |
A rettentő tüzek húllnak, nincsen számok. |
Az égnek megrendűlt sarka hosszan dörög. |
Nagy csatát kevernek vad forgószelei. |
Verődnek a habok egymáshoz ezeren. |
Híg palotájának lehúllt omladéki. |
Hát látja a szörnyű pusztúlást határán |
S megdorgálván őket s dühös vezérjeket, |
Így mind hazafelé ereszti békével. |
Triton és nimfái mennek seregébe, |
S a felduzzadt habok hátait simítja. |
S hízelkedve urok lábához borúlnak. - |
Az elzárt egeknek kékségét megnyitja. |
Édesen bíztatja a vizek örvényét. |
A kiderűlt egek már teljes fényt vésznek, |
Az égnek a főldet s a főldnek az eget. - |
Ama gazdag hajós saját veszedelmét. |
Ábrázatján űlt még a halál formája, |
Hogy kincsét elvesztvén magát megmenthette. |
Megrázkódott s ekként szóllott utóljára: |
E magános sziget fövenyes partjában |
Áldott csendességgel várod halálodat; |
S a tenger rémítő habjain kergetek. - |
E kenyérkét tőled, melyet sírva eszem. |
A zűrzavart kívűl látván kalyibádon. |
Nem kereskedem már s innen nem megyek el. |
Megfogván, rá sűrűn hullatta könnyeit. |
Édes uram! mit is értél eddig vele? |
Ha rettegtél s semmi hasznát nem vehetted? |
Volt szűntelen társad, míg dús kalmár valál. |
Mit ér az elégség nélkűl akármi kincs? |
Mihelyt kívánságát szükségéhez méri. |
Szívével az egész világát felfalja. |
Még embertársát is bírni vágy azokkal.) |
Mihelyt a kevélység válik fő törvénnyé, |
Arany mívnek is kell hágni utóljára. - |
Gályádon sokféle portékát találtál. |
Az emberek pedig koldústarisznyára. |
Szükséges portéka annyi áruk között, |
Ha amennyi szükség, csak annyit szeretne? |
Egyenességed becsűlöm, barátom! |
S elődbe egy szíves tanácsot is tegyek. - |
Hogy abból boldogúl élheted világod: |
Hazádnak munkálkodj és embertársadnak. |
S még a gazdaggal is, látod, jól tehetek: |
Csak haszontalanra s rosszra sohase kőlts. |
Csakhogy többet adhat, mint a szegény legény. |
Ha rajta egy másik nyomorúlt könyörűl. |
Mint a gazdag kézből nyújtott panaszos jó. |
Vígan s mértékkel élj, szeress és jól tegyél. - |
Térdére két könnyet ejtett s ezt felelte: |
Elvesztett kincsemet tebenned fellelem. |
Holtig barátomnak tartalak tégedet. - |
S még aznap a parton maradtak egymással. |
Másnap, mint a kalmár Neptún országától. |