Csokonai Vitéz Mihály: Kész légy a halálra
Kész légy a halálra
Bár a száraz hurút koporsós szózatja
Bár hószín zászlóját az elaszott vénség
Ne kecsegtesd magad mégis, hogy a sírnak
Hanem tartsd magadat minden pontban készen,
S annak szélén állnál tántorgó lábakkal,
Különben kár volna magad rettenteni,
Tréfaság egy ilyen kettős félelemmel
Élj vígan, játszódván a vígság keblében,
Legyen semmi gondod a templomra s papra,
| A küszöbön álló halált nem ugatja, |
| Fejed pusztúlt várán nem lobogtatja még: |
| Lakosai közé még sokára írnak; |
| Mintha készen volna már sírod egészen, |
| Célozván a halál rád ezer nyilakkal. |
| Gyönyörűségedet megkeseríteni, |
| Célozván, sok jókat nézni behúnyt szemmel. |
| A gyönyörűségnek kies ligetében. |
| Halaszd azt halálod előtt való napra! |
