Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya kínjai
Dorottya kínjai
Hej, ha tudná kedves lélek,
| Hogy érte mint pihegcsélek, |
| Ha rám szemesben ügyelne, |
| Bennem sok titkot fellelne. |
Megesmerné lelkem kínját,
| Lelkem kínjának a csínját, |
| Tapasztalná, mint forr vérem, |
| Mint küszködik a szemérem. |
Azok a kézszorítások,
| Sohajtások, pillantások |
| Nem módiból, galantságból |
| Estek, hanem forróságból. |
Mely édesen beszélgettem,
| Ha olykor szemben lehettem. |
| Ezt is Ámor cselekedte, |
| De az úr el nem értette. |
Ha elértette: mért ment el
| Olyan hideg komplimenttel? |
| Rám mért jobban nem vigyázott, |
| Mikor szemem úgy szikrázott? |
De csak elnéztem zokogva,
| Tegnap is a tánctól fogva |
| Mely hidegen traktál vélem, |
| Bár én a szót nem kímélem. |
Az úr keze, mikor táncolt,
| Az enyímhez képest jég volt; |
| S bármely heven szorongattam, |
| Szíves kölcsönt nem kaphattam. |
S bátor mást akármit tészek,
| Érte jutalmat nem vészek; |
| Sőt sokszor el sem fogadja, |
| S ha mit kezd is, abbahagyja. |
Az úrnak sokkal kedvesebb,
| Aki kőszívű s kényesebb; |
| Ej! a vadegrest szereti |
| S az asszúszőllőt megveti. |
Szavát sem úgy szokta tenni,
| Mintha el akarna venni; |
| Hozzám eddig csak úgy szíta, |
| Mint gavallér s fávoríta. - |
Sokszor várom, de csalódom,
| Sokszor látom, de nincs módom. |
| Szól, szól, de egy hév dámának |
| Kényei többre vágynának. |
Azt veszem már észre éppen,
| Hogy nem tűrhet semmiképpen: |
| Mert minden fordúlásinál |
| Vélem ellenkezőt csinál. |
Elfordúl, ha mégyek felé:
| Feláll, mihelyt űlök mellé: |
| Ha mit célzok, mindjárt felsüt. |
| Majd hogy a guta meg nem üt! |
Ha valamely társaságba
| Kezdek véle nyájasságba: |
| Mindjárt szérióz s valódi. |
| Az sem szívesség, sem módi! - |
Ezer kínom ha meglátná
| S újját sebembe bocsátná: |
| Tudom, hozzám lágyabb lenne, |
| Szükségemről mindjárt tenne. |
Jaj, be nagy kín a hevesség,
| Még nagyobb a szemérmesség! |
| Ez hallgatna, ama' szólna; |
| Csak mindkettő baj ne vólna. |
Kőszív volt abb' a férfiba,
| Ki béhozta a módiba, |
| Hogy ő bátran szóljon s járjon, |
| A dáma csak kéztől várjon. |
Ha kivalljuk, hogy szeretünk,
| Az ifjaktól megvettetünk; |
| Ha szólni meg nem kívánunk, |
| Az ördög sem jár utánunk. |
Égni kínos: szólni szégyen,
| Már hát az ember mit tégyen? |
| Óh, férfiak vas törvényje, |
| Mely alatt nyög sok szív kényje! |
De én bizony nem bánom már,
| Szóljon akárki a tatár: |
| Mégis az úrnak megvallom, |
| Mert a sok tűrést sokallom. |
Szóljak-é, vagy hallgassak-é?
| Ez mindkettő az olyaké, |
| Kik örömest hallgatnának, |
| Hogyha hallgatni tudnának. |
Már szívemnek nincsen nyugta,
| Hallgatás zárját felrugta. |
| Ki is volna, ki ne szólna, |
| Ha íly kínok között vólna? |
Megvallom, hogy úgy kedvelem,
| Hogy még helyemet sem lelem; |
| Éltem sincs, csak nyújtózhatnám, |
| Az úr karjára vágyhatnám. |
Ha pedig az urat látom;
| Ásítozok, számat tátom, |
| Csiklándik bennem minden rész, |
| Hogy majd az eszem is elvész. |
Álmaim is mind nehezek:
| Mind csak kísértést érezek. |
| Az éjjel is a setétbe |
| Megnyomtak az úr képébe. |
Édes ugyan a szerelem:
| De keserűn bánik velem, |
| Ha mézét olykor mutatja, |
| Üvegen által nyalatja. |
Kedvel szívem egy szép legényt,
| De nem vár abból vőlegényt. |
| Én szeretem, de hiába, |
| Nem fogad gráciájába. |
Én pedig ha neki volnék,
| Inkább oly szívhez hajolnék, |
| Melyen a lágyság már nyílván |
| Megtetszik, mint az ért szilván. |
De ő bár márvány légyen is,
| Bár másokért megvessen is, |
| Nem csügged nálam a remény, |
| Mert csakugyan jobb a kemény. |
Bámulásra méltó vennem,
| Hogy lehet oly erő bennem, |
| Hogy gyarló lyánka létemre |
| Halál nem jön életemre? |
Azt sincs honnan magyaráznom;
| Hogy bent égek, kint meg fázom, |
| S két kerek dombocska alatt |
| Oly nagy Etna hogy lángolhat? |
Mert ha szívemet cserébe
| Tehetném az úr mellyébe, |
| Hogy egy nap ott szikrádzana: |
| Az úr a kútba ugrana. |
De bár kútba ugranék is,
| Bár benne nyakig állnék is; |
| Mégsem alunna el langom, |
| Melytől gyúlad tűzbarlangom. |
Hanem, ha tán, mint szokásban
| Van minden nagyobb városban; |
| Vízi puskával óltanák |
| Tűzem, lecsillapítanák. |
