Csokonai Vitéz Mihály: Szűntelen közel van a halál
Flóra magzatinak csuda ékességét: |
Majd száradt kóróit megúnva útálod. |
A három Párkákra egészen bízatott, |
Életek fonalát vágják a véneknek, |
Ámbár ki nem léptek még gyermeki korból; |
A nyila halálos sebet rajta talál. |
Hogy amikor hal meg, meg sem gondolhatja, |
Amott jár, majd fordúl gyors lépéssel elé. |
A sok embereket igen nyomorgatja, |
Vagy nagy gazdagságban kevélykedő Cyrus, |
Hullt azért kalásszal együtt a zőld zsenge. |
Nincs, ki veszélyedet valaki kiállja, |
Kik társai vagyunk a nyárleveleknek. |