Juhász Gyula: Élő halottak
Mint kihalt bolygók, össze-vissza mind,
Tekintetükben rég lement napoknak
Halvány visszfénye imbolyogva int.
Egy kis tüzet és mennek már tova.
Az unalomnak és a feledésnek
Szitál lelkükbe szürke zápora.
S nótát harsognak s torkukon a hang
Olyan, akár a félrevert harang.
Szemébe néznek és várják a véget,
Akiknek fáj, hogy ők még ittmaradtak.