Kisfaludy Sándor: MICZ BÁN.
MICZ BÁN.
1836.
ELSŐ ÉNEK.
1.
Egy nagy regét beszélek el,
Sem könyvből, sem kéziratból,
Ecsedvárban volt e kötény;
S vásznában e rege lehelt
Egy nagy regét beszélek el,
| Nem költői hév kényből, |
| Hanem asszonykötényből. |
| Megfordúlt sok kezekben; |
| Hímmel varrott képekben: |
2.
Az időben, mikor András,
Kinek úgy, mint nép fejének,
Szent Istvánnak és Lászlónak
S egész világ a keresztért
Az időben, mikor András,
| Ama jeruzsélemi, |
| Tudjuk, milyek érdemi, |
| Ült királyi székében; |
| Harczolt jámbor dühében; |
3.
Mikor a volt az időnek
(Róma míve!) s az embernek
A szent földet vagy mint bajnok
Vagy legalább mint zarándok
Mikor a volt az időnek
| Uralkodó szelleme, |
| Földi s égi érdeme: |
| Pogányvérrel itatni, |
| Azt föl s alá vizslatni: |
4.
Akkor egy nagy nemű spanyol,
Magyar földre vetemedvén,
Megismervén András király
Marasztotta s megtartotta
Akkor egy nagy nemű spanyol,
| Ugyan oda jártában, |
| Itt kipihent útjában. |
| A vitézt, megszerette, |
| Udvarába mellette. |
5.
Mert a spanyol egy magyar szűz
Kivel utóbb szerencsésen
A hazának szolgálván ő
András néki sok jószágot
Mert a spanyol egy magyar szűz
| Kelleminek foglya lett, |
| Házasságra is lépett. |
| Karjával és eszével, |
| Ada gyáva kegyével. |
6.
Első István óta élt már
Hogy külföldit pártolt inkább
Mint hazafit; volt légyen bár
S volt légyen bár amaz népe
Első István óta élt már
| Hazánk azon sérelme, |
| Koronánk dús kegyelme, |
| Ez érdemek kútfeje; |
| S országának sepreje. |
7.
Ennek oka természetes:
Követeli szent jusait:
Szolgál s bókol az önkénynek,
A nemzet őnéki semmi.
Ennek oka természetes:
| A hazafi szorosan |
| Az idegen hasznosan |
| Mert ez díszlőbb kereset; |
| De itt nem volt ez eset. |
8.
Mert a spanyol egyike volt
Kik valaha szaporíták
Déli lánggal égő szívet
Szerencsésen vegyült össze
Mert a spanyol egyike volt
| Legnemesebb hősinknek, |
| Számát lelkes ősinknek. |
| S lelket hozván magával, |
| Árpád népe fajával. |
9.
A spanyol hős hosszú neve
S a magyarok által rendre
Hét tél, hét nyár áldás nélkül
És gyermek nem fogantaték
A spanyol hős hosszú neve
| Itt egy szóba vonaték, |
| Csak Micz bánnak hivaték. |
| Jött ment házas éltében, |
| Micz bán nője méhében. |
10.
Egykor egy szép nap nyugtakor
Férjét várta, szemeivel
Férje Budán Bánk nádornál
Mint kelljen mély inségéből
Egykor egy szép nap nyugtakor
| Ez a vár előtt ülve |
| A távolba merülve. |
| Járt tanácsot tartani, |
| A hazát kirántani. |
11.
S im! egy szép hölgy, hajh! de szegény,
A nagy asszony előtt terem,
Emlőn csüggő két csecsemőt
A harmadik hátán lógott
S im! egy szép hölgy, hajh! de szegény,
| Félig fedett testével, |
| Hármas áldás terhével: |
| Tartott a két karjában; |
| Oda kötött rongyában. |
12.
«Szánd meg (úgymond), nagy asszonyom,
Két emlőm nem győzhet hármat;
Egy terhemnek gyümölcsei.
Egy oly szegény nőnek, mint én,
«Szánd meg (úgymond), nagy asszonyom,
| Anyját három magzatnak! |
| Adj tejet a lankadtnak! |
| Istennek ily áldása |
| Lelki testi romlása.» |
13.
«Takarodj el (mond Micz bánné),
Csak a ringyók ily szaporák,
Becsületes nőnek méhe
Paráznára száll ily átok,
«Takarodj el (mond Micz bánné),
| Gyalázatos fajtalan! |
| Kiknek férjök számtalan. |
| Egyet fogad, egyet szül. |
| Ki sok bűnben részesül. |
14.
«Tudod, Isten! (mond a szegény)
A szitokra, melyet rám hány,
Tudod, Isten! szent nevedet
Hogy a hármas gyermek anyját
«Tudod, Isten! (mond a szegény)
| Hogy egy férjet ismervén, |
| Érdemes nem vagyok én! |
| Még akkor is áldottam, |
| Átkozottnak tartottam. |
15.
Verd meg, Isten, két annyival,
Egynél többet szülni, s lenni
Mondta; s eltünt; hogy Micz bánné
Nem is látta merre, s miként?
Verd meg, Isten, két annyival,
| Ha gyalázat egy nőnek |
| Egynél többet termőnek!» |
| Haragjának lángjába', |
| Föld nyelte-e gyomrába? |
16.
Rettenetes teljesedés!
A nagy átok testté leve
Mert férje most megérkezvén,
Ölelé meg rideg nőjét
Rettenetes teljesedés!
| Még azon nap éjében |
| A nagy asszony méhében: |
| Egy vőlegény hevével |
| És mint anyát hagyá el. |
17.
Elhagyá, mert távozása
Szükséges volt. Nyomban tehát
Követségbe küldetett ő
Tanácskozni a szent földnek
Elhagyá, mert távozása
| A hősnek és polgárnak |
| Válni kellett a párnak. |
| A pápához Rómába, |
| Roszúl végzett dolgába'. |
18.
Kilencz ízben újult s tellett
Nője otthon már óránként
Iszonyító tekintet volt
Hét anyáét összevéve
Kilencz ízben újult s tellett
| A hold, míg ez oda járt. |
| Terhétől feloldást várt. |
| Nagy dagálya terhének; |
| Többet alig tennének. |
19.
S minthogy egynél több életet
Az egykori szegény asszony
Törödelmek s kínok között
Melyekkel ő kárhoztatta
S minthogy egynél több életet
| Sejtett nehéz terhében, |
| Forgott mindig eszében. |
| Szánta-bánta szitkait, |
| A természet titkait. |
20.
Eljött végre a nagy terhtől
Hajh! s a mondott s betelt átok
Az igazság, ha késik is,
S csudálatos, milyen jelek
Eljött végre a nagy terhtől
| Szabadúlás órája! |
| Szövetkezett hozzája! |
| Rá üt a mért időre. |
| Hirdeték ezt előre: |
21.
Akkor éjjel a vár felett
Hét nagy csillag kerekedett,
S éjszak felől egy fellegből
S a bagoly a vár tornyában
Akkor éjjel a vár felett
| Egy koszorú formába' |
| S fénylett a menny boltjába'; |
| Hét dörrenet robogott; |
| Nyomban hétszer huhogott. |
22.
Micz bánnénál egy segéd volt
Tiltva volt több cselédének
S mikor hétszer szólt a kakas,
Micz bánnétól egymás után
Micz bánnénál egy segéd volt
| Csak vén, meghitt dajkája; |
| Közelítni hozzája. |
| Az itélet kezdete! |
| Hét fimagzat születe. |
23.
A fájdalmak meglankaszták
Sok időre, míg üdűlvén,
S látván rendben ott fekünni
A dajkához imígy szóla,
A fájdalmak meglankaszták
| A hős anya tetemét, |
| Felnyithatná húnyt szemét; |
| Testének hét gyümölcsét, |
| Hogy menthetné erkölcsét: |
24.
«Hét közül csak az elsőnek
A többinek a rám mondott
Fogd fel azért ezt a hatot,
Ásd s rejtsd őket föld gyomrába
«Hét közül csak az elsőnek
| Az én férjem nemzője; |
| Átok vala szerzője. |
| S mint kiszenvedt átkokat, |
| S temesd el jól azokat. |
25.
Isten engem megbüntetett!
Hét eleven bizonysággal
Hogy ámbátor lelkem testem
Micz bán nője legyen mégis
Isten engem megbüntetett!
| Látszat nélkül tűrhetném; |
| A szégyent nem győzhetném, |
| Csak egy férfit ismére, |
| Fajtalanság czégére. |
26.
Eredj azért, s ásd el őket,
Árulásod, fecsegésed
Micz bán fiát add ölembe;
Tetted után bátran nyúlhatsz
Eredj azért, s ásd el őket,
| De titokban tartsad ezt: |
| Engem s téged együtt veszt. |
| A többit szedd köténybe. |
| A körmöczi erszénybe.» |
27.
«Irgalmazz, óh! (mond a dajka)
Nézd mily szépek! rajzatjaik
Hány asszony volt, ki többet szült,
Hány állat él, melynek mindig
«Irgalmazz, óh! (mond a dajka)
| A kis ártatlanoknak! |
| Atyjoknak és anyjoknak. |
| S nem lőn gyanús erkölcse? |
| Több egyszerre gyümölcse?» |
28.
«Eredj (mond az) fogadd szavam,
Míg látatlan mehetsz, tehetsz:
Siess! minden órán várom
Ha nem teszed, hát csak ásd meg
«Eredj (mond az) fogadd szavam,
| Míg fel nem kél a napfény; |
| Végezz! s ott vár az erszény. |
| Haza térő férjemet. |
| Halálomnak vermemet.» |
MÁSODIK ÉNEK.
1.
Megyen tehát szegény banya,
Tartván a vár erdejének,
Titkos ajtón bújdosott ki
Hogy észre ne venné senki
Megyen tehát szegény banya,
| Hat gyermek a kötényben, |
| A hajnali holdfényben. |
| A várfalak környéből, |
| Az udvarnak népéből. |
2.
Kiléptével az előbbi
Sőt azokhoz, mintha vádak,
A sok kopó búsan tutolt;
Ülésein a majorság
Kiléptével az előbbi
| Rémjelek megujúltak; |
| Még mások is járúltak: |
| Minden padlat ropogott; |
| Csatázott és kurrogott. |
3.
Legrémitőbb hat varjú volt,
A bűnösnek feje felett:
Le-lecsaptak, elragadni
Varjúszokás, mikor kánya
Legrémitőbb hat varjú volt,
| Kik károgva repdeztek |
| Mert tán konczot éreztek. |
| A köténynek tartalmát. |
| Körmei közt prédát lát. |
4.
E jelenet felszaggatván
Eltökéllé kisdedinek
E szándékra mintha tudnák,
És a várnak fokaira
E jelenet felszaggatván
| A jó dajka fájdalmát, |
| Életvédő oltalmát. |
| A varjak eltünének, |
| Ülni visszatérének. |
5.
Nehéz volt agg jámbor nőnek,
Mégis, mikor első fényét
Már az erdő szélbe jutott;
Térdre rogyott s az ég felé
Nehéz volt agg jámbor nőnek,
| Terhét messze hordani: |
| Kezdé a nap ontani, |
| S lerakván ott terheit, |
| Terjeszté ki kezeit: |
6.
«Isten fia! (így esdeklett)
Fekvél egykor, mint ezek itt,
Adj tanácsot, mit míveljek?
Miként mentsem életöket!
«Isten fia! (így esdeklett)
| Ki Betlehem szennyében |
| De te anyád ölében; |
| Lobbants súgárt eszemben, |
| Mert itt vesznek ölemben. |
7.
Természetet, anyaérzést
De még nagyobb gyilkos ennél
Adj tanácsot, Isten fia!
Szegényeket csuda nélkül
Természetet, anyaérzést
| Fojt az erkölcs hatalma; |
| A rossz nyelvek rágalma. |
| Mert mellemnek aszálya |
| Lehetlen hogy táplálja.» |
8.
S ím! legott egy oda termett
Hangja csapja meg füleit;
Így jajdúlt el szegény agg nő:
Lovagcsapat közelített,
S ím! legott egy oda termett
| Zörejnek és morajnak |
| «Jaj a gyermektolvajnak!» |
| Mert dobogva, csörtetve |
| A vár felé ügetve. |
9.
Rettegése megzavarta
De jó lelkiismérete
S ellapúlván gyermeki közt,
Az út balra térvén, fordúlt
Rettegése megzavarta
| Eleint' agyvelejét; |
| Visszaszerzé erejét. |
| Örűlt, mikor mellőle |
| Minden szem is őtőle. |
10.
De kik eddig még aludtak,
«Szánj meg minket (mondá anyjok)
S ím! egy lovag, ki hátul járt
Megkapatva, kilőtt nyílként
De kik eddig még aludtak,
| Sírni ríni kezdtek most: |
| Engem tolvajt, őt gyilkost!» |
| S istenével beszélt ott, |
| A sírókhoz száguldott. |
11.
Bámult a hős; s elfúlt a szó
Azt vélte, hogy nem valót lát
«Egy aszott nő? s hat csecsemő?
A jelenet foghatatlan;
Bámult a hős; s elfúlt a szó
| És lélekzet torkában. |
| Vagy megbomlott agyában. |
| Egy alakú, egy korú? |
| Szemnek, szívnek szomorú. |
12.
Ki vagy, asszony? (Így dördűlt rá)
S ezeket hol szedted össze?
Gyermekrablást gyanítok én,
Szólj! ha nem szólsz, kardom járjon
Ki vagy, asszony? (Így dördűlt rá)
| Mondd sorsodat, nevedet; |
| Ne rejtegesd képedet. |
| Gonosz asszony, tettedben; |
| Szélt hosszat gaz testedben.» |
13.
S kardját rántja. «Megállj, Micz bán!»
Mert a lovag Micz bán úr volt,
És az asszony a takarót
Micz bán úr őt elszörnyedve
S kardját rántja. «Megállj, Micz bán!»
| Imígy kiált az agg nő: |
| A Rómából megtérő. |
| Lerántván most fejéről, |
| Szólította nevéről. |
14.
A dajka most elbeszélé:
Borzalmak közt érté Micz bán;
Háborodott kebelében
Fellázadott érzelmei
A dajka most elbeszélé:
| Mi, miért s mikép történt. |
| S megölelte a jó vént. |
| A férjnek és atyának |
| Bosszút forrva zajlának. |
15.
«Győződj' s békélj! (mond az agg nő)
A szűz hívség, a jó hír s név,
Ezt vélte így oltalmazni
S ezért bármely más bűnt s vétket
«Győződj' s békélj! (mond az agg nő)
| A rossz tettnek oka szép: |
| Mi törékeny, mint cserép. |
| Az erkölcsös, jó, hív nő; |
| Elkövetni kész lőn ő. |
16.
Azért ő azt meg nem tudja,
Mert megöli őt a szégyen,
Gondolj inkább helyet s módot,
Ezeket felnevelhessük
Azért ő azt meg nem tudja,
| Hogy te tudod, mit mivelt: |
| Ha csak távol adsz is jelt. |
| Hol s miképen titokban |
| Biztos anyakarokban.» |
17.
«Eredj csak hát (mondá Micz bán)
Sáfárnémhoz, ki, mint értém
Tegnap kelt ki gyermekágyból,
Férje kedves fegyvernekem
«Eredj csak hát (mondá Micz bán)
| Ide szomszéd falvamba |
| Most arra tett útamba', |
| És gyermeke meghala. |
| S szolgám mindig hív vala.» |
18.
«Ah uram! én (nyögé az agg)
Magzatidat tovább vinni;
S jőjön vele kebles nője;
Aztán szedve targonczába,
«Ah uram! én (nyögé az agg)
| Kötényben nem birom már |
| Jőjön ide a sáfár; |
| Ezek itt hadd szopjanak; |
| Jobb anyát hadd váltsanak.» |
19.
«Igazad van! (monda Micz bán)
Magam megyek, magam végzek:
Várd be itt a sáfárt s nőjét.»
S nem sokára lovagival
«Igazad van! (monda Micz bán)
| Így lesz még tanácsosabb: |
| Legbiztosabb s titkosabb. |
| S elszágúlda sebesen, |
| Ért várába tüzesen. |
20.
Alva lelvén otthon nőjét,
A hétszeres fájdalomtól
Ideje volt Micz bán úrnak,
S eltökélé, kegygyel bánni
Alva lelvén otthon nőjét,
| Minden ina szakadtan |
| S kíntól bútól lankadtan, |
| Eszmélkedni békével: |
| Kemény szívü nőjével. |
21.
És megtartá: mert bár gyakran
Hogy nője oly irtóztató
Melyet a legszörnyebb állat
Természettől indíttatván
És megtartá: mert bár gyakran
| Borzadozott kebele, |
| Gonoszságot mívele, |
| Sem képes elkövetni, |
| Fajzatjait szeretni; |
22.
Engesztelé nője vétkét
De csakugyan az volt mégis
Hogy halálnak szánt magzati
S hogy mind fel is nevelkednek,
Engesztelé nője vétkét
| Erkölcsének szentsége, |
| Legerősebb mentsége: |
| Mind életben voltak még; |
| Erős volt a reménység. |
23.
Mentve van, úgy vélte Micz bán,
Híre s neve: mind termékeny
S a bú, bánat s töredelem
Mert a vétket korán, későn,
Mentve van, úgy vélte Micz bán,
| Mind nőjének erkölcse, |
| Szerelme hét gyümölcse. |
| Vétkét majd megbünteti: |
| Mindig boszú követi. |
HARMADIK ÉNEK.
1.
Micz bán úr egy nagy erdőt bírt
Hol gyakorta megfordult ő
Szeretett ott mulatozni,
Életének a vadászat
Micz bán úr egy nagy erdőt bírt
| A Kárpátok sorában, |
| Az év minden szakában, |
| Gondot és bajt feledve, |
| Lévén egyik fő kedve. |
2.
Az erdőnek közepében,
Boltos lakok voltak vágva
Néhányban ott az erdőnagy
A többi a vadászoknak
Az erdőnek közepében,
| Egy sziklás hegyoldalban |
| A meredek szirtfalban. |
| S még más két őr lakának; |
| Kész szállási valának. |
3.
Ezek mellett szirtüregek,
Voltak az ott élő barmok
Juhok, kecskék tenyésztek ott,
S bozontos nagy fehér ebek,
Ezek mellett szirtüregek,
| Ez enyészet mívei, |
| Aklai s enyhhelyei. |
| Tejjel-vajjal táplálók; |
| A lak körül őrállók. |
4.
Távolabb, de nem nagy messze,
Egy kápolna domborodott
Mellette egy remetének
Melyben tompán zúgott néha
Távolabb, de nem nagy messze,
| Szintúgy vágva sziklából, |
| Elő a hegy gyomrából. |
| Volt ínséges barlangja, |
| Jób szavának bús hangja. |
5.
Ide küldé Micz bán titkon
Ellátván a vadon lakot
Velek ment a sáfár s nője,
S általjában atyjok s anyjok
Ide küldé Micz bán titkon
| Hat fiát hat dajkával, |
| Minden élet javával. |
| A fiakat nevelni, |
| Képét együtt viselni. |
6.
Az úrfiak, mint hat őzfi,
S bámulásig épek, szépek
Az ekkorig komor magány
Mert hat gyermek és hat dajka
Az úrfiak, mint hat őzfi,
| Szépen nevelkedének, |
| És erősek levének. |
| Most eleven s népes lett: |
| Nem kevesett csevegett. |
7.
Néhány év lefolytával már,
S vagy sikoltva egymást űzék
Oly nagy zsivajt indítottak,
S alig győzte viszhangzani
Néhány év lefolytával már,
| Mikor együtt játszának, |
| Vagy versengve zajgának, |
| Hogy némúlt a csörgeteg, |
| A zajt megúnt rengeteg. |
8.
A hat gyermek hasonló volt
Nevök: Boksa, Tamás, Dénes,
A hetedik, a választott,
S a kis Simont, mint egyetlent,
A hat gyermek hasonló volt
| Mind képre, mind termetre. |
| Demeter, György és Detre. |
| Atyja nevét viselé; |
| Anyja gonddal nevelé. |
9.
Hétszer jött ment Anna napja,
Hogy megtörtént a nagy csuda,
Keserves nap az asszonynak!
De örömnap a bűnt gátló
Hétszer jött ment Anna napja,
| S most hetedszer volt jövő, |
| Hogy hét fiat szült egy nő. |
| Emléknapja vétkének! |
| Apa s dajka szívének. |
10.
«Asszony! (úgymond Micz bán akkor)
Heted éve, örömnapja
Ünnep legyen barátimnak.
Nádorszéket jár tartani;
«Asszony! (úgymond Micz bán akkor)
| Fiam születésének |
| Legyen házam népének; |
| Itt lesz Bánk is, a nádor; |
| E tájra jön most a sor. |
11.
S öröm legyen tenéked is,
Mint volt eddig: az bőjtöljön,
Ünnepemet kihirdettem,
Hét nap s éjjel csak örömzaj
S öröm legyen tenéked is,
| Ne bőjt, bú és imádság, |
| Kit a vétek férge rág. |
| Bőség legyen mindenben, |
| Hangozzék a teremben.» |
12.
S úgy lőn: Anna napján a vár
S ebédközben, hol a pompa
S arany s ezüst billikomok
A barátság nyelvet oldott
S úgy lőn: Anna napján a vár
| Tömve vala vendéggel; |
| Vetélkedett bőséggel; |
| Serkentvén a kedveket, |
| S megnyitá a szíveket: |
13.
Íme! hat szép férfigyermek,
Mind vérvörös dolmánykában,
A sáfártól vezettetve;
«Ím! hat emberfiat hozok
Íme! hat szép férfigyermek,
| Mind hasonló test és kép, |
| A terembe most belép, |
| S ez így szóla tréfából: |
| A kárpáti tanyából. |
14.
Hét éve lesz, hogy én egykor
S ezeket ott a halálnak
Haza vittem szegényeket;
Most eladom: mert anyjokat
Hét éve lesz, hogy én egykor
| Az erdőben járkáltam |
| Oda vetve találtam. |
| S nőm őket felnevelé. |
| Az éhes föld elnyelé.» |
15.
Micz bánnénak zavar támadt
Az eszmélet s emlékezet
Csak fellobbant szenvedelme
S a fiakat ölelgeté
Micz bánnénak zavar támadt
| Kebelében, agyában; |
| Elhalt bámulásában. |
| Pattantá fel székéből |
| S csókolgatá szívéből. |
16.
«Legyetek hát az enyémek;
(Így kiálta) Óh! mert ezek
S mikor mintegy megőrülten
S magáról és öntettéről
«Legyetek hát az enyémek;
| Simon fiam társai: |
| Isten ajándékai.» |
| Csak ezeknek kedvezett |
| Szinte megfelejtkezett; |
17.
Im Micz bán felemelkedék
(A vendégek elhallgatva
«Nádor uram! (szóla Micz bán)
Megbocsáss, ha nem illendő,
Im Micz bán felemelkedék
| Komor arczczal székéről: |
| Lesék a szót nyelvéről.) |
| Egy nagy kérdést támasztok; |
| S tán könnyeket fakasztok: |
18.
Mit érdemel azon anya,
A halálnak veté oda
«Halált! (rivá legelőször
«Halált! Halált! (kiáltának
Mit érdemel azon anya,
| Ki jelen hat szép fiat |
| Egy balgatag hit miatt?» |
| Micz bán nője) hat halált.» |
| Valamennyen) rút halált!» |
19.
Ekkor Micz bán, szeme lángba,
Imezt mondá, most eszmélő
«Te vagy azon gyilkos anya,
Erkölcsödet ne sérthesse,
Ekkor Micz bán, szeme lángba,
| Arcza búba borúlva, |
| Hitveséhez fordúlva: |
| Kit azért, hogy rágalom |
| Elhagyott az irgalom. |
20.
S hyénánál vadabb anya,
Megöletni parancsolád
Kész volt dajkád földbe ásni
Ha oda nem veti vala
S hyénánál vadabb anya,
| Szeretvén csak magadat, |
| E saját hat fiadat. |
| Szegény ártatlanokat, |
| Jókor a sors atyjokat.» |
21.
«S hát ezek az én fiaim?
Hála neki! a ki őtet
A halált megérdemlettem:
De a bűnt csak szűz erkölcsöm
«S hát ezek az én fiaim?
| (Micz bánné ezt kiáltá) |
| A haláltól megváltá! |
| Mert borzasztót vétettem; |
| Oltalmából követtem. |
22.
Míg holtaknak véltem őket,
Száradt is a bűn súlyától
De látván, hogy áldássá vált
Kérek tőled, uram s férjem,
Míg holtaknak véltem őket,
| Haltam volna örömest; |
| Az átokkal terhelt test; |
| Átkom, vétkem, kegyelmet |
| Bocsánatot! szerelmet!» |
23.
S oda borúlt lábaihoz
Ez szívesen kegyelmezett
«Férjed néked (mondá Micz bán)
De a nádor, a nagy bíró,
S oda borúlt lábaihoz
| Komoran-bús férjének. |
| Erkölcsféltő nőjének. |
| Egész szívvel megbocsát; |
| Halljuk: mit, mért s mikép lát?» |
24.
És a nádor imígy szóla:
Az erkölcsöt, szűzességet
Szép tulajdon, kötelesség,
S még kevésbbé akárkinek
És a nádor imígy szóla:
| «Jó hírt s nevet védeni, |
| A gyanútól menteni, |
| De nem másnak kárával; |
| Vétkes gyilkolásával. |
25.
Erkölcsölés, emberölés:
A halálnak halál díja,
Az asszony, ki hat gyermeket
Vért kiált ez: mert a törvény
Erkölcsölés, emberölés:
| Mert az erkölcs legfőbb kincs. |
| Ha feloldó mentség nincs. |
| Ölt meg, hatszor volt gyilkos; |
| Halált vérrel boszúl s mos. |
26.
De az asszony mentségére
Gyilkossága csak szándék volt,
Sőt, hogy igaz szándék sem volt,
Hogy dolgát jó szívre bízta:
De az asszony mentségére
| Sok körülmény harczol itt: |
| Melyet végre még nem vitt. |
| Az is bizonyítja már, |
| S jótól ember csak jót vár. |
27.
Máskép is, ki másra bízta,
Az a bűnt, ha bár mi nagy is,
S ha kit egy nem követett bűn
Az eleget lakolt érte,
Máskép is, ki másra bízta,
| Hogy vétkezzék helyette, |
| Még csak félig követte; |
| Már hét évig kínozott, |
| Lelke váltig áldozott. |
28.
Kérdem tovább: ha egy asszony
Nem mehet-e el az esze,
És ily csuda termékenység,
Nem veszthet-e szívet, lelket?
Kérdem tovább: ha egy asszony
| Hét fiat szül egy helyett, |
| Hogy ily monda s mese lett? |
| Legyen áldás vagy átok, |
| Én kimentett bűnt látok. |
29.
S ily esetben az asszonynak
Mert a törvény vérhatalmat
De, hol a sors a vétekből
Ott Isten a történetben
S ily esetben az asszonynak
| A férj első birája: |
| Ruház vala reája. |
| A cselekvőt kivonta, |
| Itéletét kimondta.» |
30.
«Ismerem én (úgymond Micz bán)
Azért szívből meghódolok,
Isten maga így akarta:
Mely engemet oda vigyen,
«Ismerem én (úgymond Micz bán)
| Isméretét lelkednek, |
| Nádor, itéletednek. |
| Történetet rendele, |
| S a bűnnek nem lőn helye. |
31.
Hát Éva mely szörnyet vétett?
Lőn ostora, és nyomában
Ádám őtet még sem bántá.
Boldogságom tovább is még
Hát Éva mely szörnyet vétett?
| Paradicsom vesztése |
| Minden rossznak kelése; |
| Jer karomba, kedvesem! |
| Csak tebenned keresem.» |
32.
A néma csend a teremben
«Éljen Micz bán s felesége!
A dajkának örömmé vált
A sáfárnak fél falu lőn
A néma csend a teremben
| Örömzajra változott: |
| És a nádor!» hangozott. |
| Szánakodó irgalma. |
| Megérdemlett jutalma. |
33.
Micz bánnak e hét fiából
Mind díszei a hazának,
Élnek ezek s virágoznak
S minden szép s jó erkölcs díszlik
Micz bánnak e hét fiából
| Hét nemzetség származott, |
| Ámbár nevök változott. |
| Felső Magyarországban; |
| Most is mind a hét ágban. |
