Komjáthy Jenő: A NAGYSZIVÜEK ...
A NAGYSZIVÜEK ...
A nagyszivüek istenálma
Égeti folyvást lelkemet.
Csak egy a cél, de szerteválva
Feléje számos út vezet.
Égeti folyvást lelkemet.
Csak egy a cél, de szerteválva
Feléje számos út vezet.
Ti kisszivűek, kishitűek,
Utamból félreálljatok!
Kövessenek a jók, a hűek,
A bátrak és a szabadok!
Utamból félreálljatok!
Kövessenek a jók, a hűek,
A bátrak és a szabadok!
Keressük őt, a titkos Istent,
Világ szivét, az Ősurat,
Már nincs erő a régi hitben,
Törjünk merészen új utat!
Világ szivét, az Ősurat,
Már nincs erő a régi hitben,
Törjünk merészen új utat!
El nem riaszt a végtelenség,
Nem győz le minket tér, idő,
Arcodba nézni, ősi Fenség,
Gyönyör lesz nékünk, rémitő!
Nem győz le minket tér, idő,
Arcodba nézni, ősi Fenség,
Gyönyör lesz nékünk, rémitő!
Csak bújjatok ti könyvetekbe,
Ápolva gyermekbabonát!
Mi majd a nyíladó egekbe
Keressük lelkünk rokonát.
Ápolva gyermekbabonát!
Mi majd a nyíladó egekbe
Keressük lelkünk rokonát.
Miként Napoleon a földet,
Egyszerre vívjuk az eget,
De minket senki meg nem törhet,
Nem győzi le a szellemet.
Egyszerre vívjuk az eget,
De minket senki meg nem törhet,
Nem győzi le a szellemet.
Elérjük Őt! Mert meg nem állunk,
Szivünkbe más nincs írva cél,
Szerelme terhét bírja vállunk,
Bosszúja sem hoz ránk veszélyt.
Szivünkbe más nincs írva cél,
Szerelme terhét bírja vállunk,
Bosszúja sem hoz ránk veszélyt.
Kő az öröklét csarnokába
A perc, mely minket eltemet ...
A nagyszivüek istenálma
Elégeti a lelkemet!
A perc, mely minket eltemet ...
A nagyszivüek istenálma
Elégeti a lelkemet!
[Szenic, 1890. október 10.]
