Kosztolányi Dezső: A ZÁSZLÓTARTÓ
A ZÁSZLÓTARTÓ
Rainer Maria Rilke
Oly elhagyottak mind a többiek,
rajtuk: a vas, szerszám, bőr, durva holmi.
Bár simogatja arcukat egy toll-mi,
azért magukba kell csak bandukolni;
rajtuk: a vas, szerszám, bőr, durva holmi.
Bár simogatja arcukat egy toll-mi,
azért magukba kell csak bandukolni;
de ő viszi - akár egy nőt vihet -
a Zászlaját az ünnepi ruhában.
Mögötte zúg a selyme, mind puhábban
s olykor kezére foly lágy fonadéka.
a Zászlaját az ünnepi ruhában.
Mögötte zúg a selyme, mind puhábban
s olykor kezére foly lágy fonadéka.
Amint szemét lehunyja néha-néha,
mosoly dereng: megvédi tüzbe-vérbe.
mosoly dereng: megvédi tüzbe-vérbe.
S hogy csillog az ellenség harci vértje
és vad gomolyba tusakodnak érte: -
és vad gomolyba tusakodnak érte: -
akkor a Zászlót a rúdról letépi,
mint hogyha szűziségét rablaná,
elrejti a fegyverkabát alá.
mint hogyha szűziségét rablaná,
elrejti a fegyverkabát alá.
S ez dícs a többinek, hőstette néki.
