Kosztolányi Dezső: ÁLDOTT SZEGÉNYSÉG
ÁLDOTT SZEGÉNYSÉG
Áldott szegénység, te szelíd, te tiszta,
elhagytál s én is, jaj, elhagytalak.
Most úgy idézlek, mint a spiritiszta,
éhes, sovány és légies alak.
elhagytál s én is, jaj, elhagytalak.
Most úgy idézlek, mint a spiritiszta,
éhes, sovány és légies alak.
Mert úgy szerettél, hogy rajongva vissza-
hívlak, te bátor, rongyos és szabad,
ki keserű poharát daccal issza
s tűzzel fakadnak száján a szavak.
hívlak, te bátor, rongyos és szabad,
ki keserű poharát daccal issza
s tűzzel fakadnak száján a szavak.
De merre vagy? Most tán még mostohábban
élsz egy sötét és vak diákszobában,
olcsó szivart rágsz, vagy tán verset írsz?
élsz egy sötét és vak diákszobában,
olcsó szivart rágsz, vagy tán verset írsz?
Vagy tán fekéllyel fekszel a szeméten,
vagy mit se várva, ifjan és setéten
az asztalodra ráborulva sírsz?
vagy mit se várva, ifjan és setéten
az asztalodra ráborulva sírsz?
1920
