Madách Imre: Utóhang
Arcád, felhőtelen -
Lassan halványodál
El ködnek lepliben.
Könnyezve még kísér,
Midőn mint esti fény,
Már régen eltünél . . .
És fénylő csillagok,
Minden csillagban egy
Szentelt emlék ragyog.
Én búsan kérdezem
Óh, mert már csillagod
Is alig ismerem.
Látok, hogy elesett,
Megborzadok, nem-é
Volt az, nő, a tied;
Égő napom valál
Tán csak hulló csillag
Hoz hírt, hogy elbukál.