Somlyó Zoltán: A PESTI UCCA
A PESTI UCCA
Hol ólálkodtam oly sokat:
a pesti ucca hívogat
a májusalkonyatban;
a pesti ucca hívogat
a májusalkonyatban;
a pesti uccaszögletek,
hol romlott lettem és beteg,
ahol bealkonyodtam.
hol romlott lettem és beteg,
ahol bealkonyodtam.
Hunyorgó szemmel néz felém
a fakó flaszter két felén
az emlékeknek árnya...
a fakó flaszter két felén
az emlékeknek árnya...
Egy kis szőkével jártam itt,
ott meg egy barna szemeit
kerítettem hinárba.
ott meg egy barna szemeit
kerítettem hinárba.
Fölcseng a sok szép régi dal,
be könnyű voltam s fiatal,
be könnyen hívő lélek!
be könnyű voltam s fiatal,
be könnyen hívő lélek!
Sohase kérdeztem: miért?
Csak lelkesedtem mindenért,
mi szép és ami élet...
Csak lelkesedtem mindenért,
mi szép és ami élet...
Így májusban, ha jött az est,
be megbámultalak, te Pest!
Tőled be sokat vártam!
be megbámultalak, te Pest!
Tőled be sokat vártam!
És ó, hogy kellette magát
a sok kiáltozó plakát,
míg tátott szájjal álltam...
a sok kiáltozó plakát,
míg tátott szájjal álltam...
Hej, pesti ucca, pesti kő,
elszállt felettünk az idő
az örök semmiségbe.
elszállt felettünk az idő
az örök semmiségbe.
Ne törődj vélem: régivel. -
A sétapálca végivel
porodba írom: vége...
A sétapálca végivel
porodba írom: vége...
