Somlyó Zoltán: GYÁVA LÍRA
mert szóba foglalt fényük langy, hamis...
S miket elhallgat még a líra is.
sosem kerestem gyengéd rímeket.
De most, ez egyszer, szólnom nem lehet.
öreg fogak közt öreges nyögés -
fázós sorokba fojtott dünnyögés.
félek a hangtól, amely áruló,
s gyilokként önfejemre háruló...
a gyújtót lassan föllobogtatom
és kinézek a nyitott ablakon.
Még járnak itt e sötét avaron...
De látni őket már nem akarom.
e súlyos nyűggel meg miért gyaláz
bennünket a csók... láz... fogantatás?...
artériáim hő lélekzetét.
S a vágyaimból ömlő bús zenét...
kapadohányba fúló sok jajom,
s pecsétgyűrűmet szegény ujjamon...