Tompa Mihály: A FUTÓ CSILLAGRÓL.
A FUTÓ CSILLAGRÓL.
Budának tornyán félhold villogott;
Török had ült a bús magyar nyakán,
Saját honában ki zsellér leve.
Megvénült, kihalt az uj nemzedék,
És a szabadságot nem ösmeré.
Siralmas évek! bús emlékezet!
Török had ült a bús magyar nyakán,
Saját honában ki zsellér leve.
Megvénült, kihalt az uj nemzedék,
És a szabadságot nem ösmeré.
Siralmas évek! bús emlékezet!
Kuján pasa, ifjú tüzes török,
- Ki Borsodnak várában ült, lakott, -
Ékes magyar hölgyet rabolt el,
Kiért hű mátka szíve vérezett, -
S kinozta nem kellő szerelmivel.
Sirt a leányka, törte kis kezét,
Álmatlan tölte éjet és napot,
S szabadságért esengett szüntelen;
Kuján pedig szerelmet várt s remélt.
Most lágy esengés holdsugáriban,
Majd kényszerítés vad dörgésiben,
Akart a lányka szívegére jutni...
De ő erős és hűséges maradt.
- Ki Borsodnak várában ült, lakott, -
Ékes magyar hölgyet rabolt el,
Kiért hű mátka szíve vérezett, -
S kinozta nem kellő szerelmivel.
Sirt a leányka, törte kis kezét,
Álmatlan tölte éjet és napot,
S szabadságért esengett szüntelen;
Kuján pedig szerelmet várt s remélt.
Most lágy esengés holdsugáriban,
Majd kényszerítés vad dörgésiben,
Akart a lányka szívegére jutni...
De ő erős és hűséges maradt.
Szép foglyával Kuján a várfokon
Ült egykor, elmerengve szótlanúl
A nyájas estve csendes bájiban.
Kelet felől halványan kelt a hold,
És ellágyúlva szólott a török:
«Szeress leányka, szeress engemet!
Én hű leszek hozzád halálomig,
Mint életemhez csillaga !
Nézd, nézd leányka! ott... kelet felől
Tündöklik az fényes sugáriban...
Ösmerd meg abban éltem csillagát,
Amely felettem őrködik, vezérl,
És napkeletről e honig hozott.
Szeretni foglak, míg el nem fut az
S halálom nem jöend futásiban!»
Ült egykor, elmerengve szótlanúl
A nyájas estve csendes bájiban.
Kelet felől halványan kelt a hold,
És ellágyúlva szólott a török:
«Szeress leányka, szeress engemet!
Én hű leszek hozzád halálomig,
Mint életemhez csillaga !
Nézd, nézd leányka! ott... kelet felől
Tündöklik az fényes sugáriban...
Ösmerd meg abban éltem csillagát,
Amely felettem őrködik, vezérl,
És napkeletről e honig hozott.
Szeretni foglak, míg el nem fut az
S halálom nem jöend futásiban!»
Sohajtott, - és az égre fölveté
Könyűs szemét az ékes rableány.
És szíve kedvesére gondola:
Szeretlek... meghalok... de hű leszek!
Könyűs szemét az ékes rableány.
És szíve kedvesére gondola:
Szeretlek... meghalok... de hű leszek!
S melyet magáénak vallott Kuján,
Im elfutott a csillag hirtelen,
S utána percig halvány út maradt...
A lányka látta, és megrezzene.
Im elfutott a csillag hirtelen,
S utána percig halvány út maradt...
A lányka látta, és megrezzene.
S im a töröknek ajka, halk nyögésben
Mondá utószor a leány nevét:
Szivét nyilvessző járta át,
- Amely belé véletlenül suhant, -
És szívéből piros vér ömle szét:
A csillag elfutott... Kuján kimult...
Mondá utószor a leány nevét:
Szivét nyilvessző járta át,
- Amely belé véletlenül suhant, -
És szívéből piros vér ömle szét:
A csillag elfutott... Kuján kimult...
A szűz ijedve hagyta el helyét.
S im a bástyán, halvány de szép alak
Hatolt fel... a leány karjába hullt...
És összeforrott két égő ajak.
S im a bástyán, halvány de szép alak
Hatolt fel... a leány karjába hullt...
És összeforrott két égő ajak.
______
Az égen járó csillagok között
Minden halandónak van egy;
És amidőn csillagfutást látsz,
Tudd, egy halandó élte lobban el.
Minden halandónak van egy;
És amidőn csillagfutást látsz,
Tudd, egy halandó élte lobban el.
