Tompa Mihály: AZ ÜNNEPRONTÓK.
AZ ÜNNEPRONTÓK.
'Ébredjetek... ! kenyérebédig
Fogtok nyujtózni tán,
Ti naplopók! és tátni szájatok
A sült galamb után?!
Dologhoz lásson, aki csak bír!
Csorbóka, dudva veri fel
Szőlőtök a hegy oldalában;
Gyomlálni és kapálni kell!'
Fogtok nyujtózni tán,
Ti naplopók! és tátni szájatok
A sült galamb után?!
Dologhoz lásson, aki csak bír!
Csorbóka, dudva veri fel
Szőlőtök a hegy oldalában;
Gyomlálni és kapálni kell!'
Szólott, megrúgva talpát
Három testvérfiaknak
A zsémes nő; s azok rá
Álmosan felriadtak,
Készülvén a szőlőmunkára,
A hegynek lejtős oldalára.
Három testvérfiaknak
A zsémes nő; s azok rá
Álmosan felriadtak,
Készülvén a szőlőmunkára,
A hegynek lejtős oldalára.
És mond ifjabb leánytestvérök:
- S beszéde volt bátortalan -
De ráriadt vadúl szegényre
A durcás vén leány,
Száraz kezét arculcsapásra
Fogván fel a pogány:
- S beszéde volt bátortalan -
| «Hát nincs ma ünnep, nénémasszony? |
| Azt gondolám, urnapja van...» |
A durcás vén leány,
Száraz kezét arculcsapásra
Fogván fel a pogány:
| 'Menj, istenadta urnapoddal |
| Színem elől, te csacska féreg! |
| Hogy helytelenkedhess napestig, |
| Ünnep kell úgy-e, meg legények? |
| A két szemed tüzes fogóval |
| Szedem ki mindjárt, hitvány pára! |
| Ha mátul fogva nézni is mersz |
| A szomszéd dolgatlan fiára! |
| No csak lássa meg már az ember! |
| Hogy ő tanítson, még csak az kell! |
| Most pedig az erdőre mégy, |
| Egyik lábad itt, a másik ott; - |
| S ha száraz galy nem lesz elég: |
| Akkor lesz még ünnepnapod! |
| Vizet hozzál és kividd az ételt; |
| S mig délben bátyáid pihennek: |
| Gyomlálj, kapálj, aztán arass egy |
| Jó hamvas mohart a tehennek. |
| Mert mind bolond, ki ünnepel, |
| Midőn szegény, s dolgozni kell!' |
| «Igazság! - a fiúk morogtak, - |
| Nekünk is akkor lesz urnapja, |
| Ha megtisztult, kiforrt borával |
| Kinál a hordó szája, csapja; |
| És most ki a szőlőmunkára, |
| A hegynek lejtős oldalára! |
| Mert mind bolond, ki ünnepel, |
| Mig nem gazdag... s dolgozni kell!» |
______
A kinzott lányka keszkenőjét
Fájó dagadt képére húzván:
Letörlé forró könnyeit,
S gyorsan haladt a keskeny útcán;
Szegény... ! mig más leányka
Ünneplő köntösében,
Bokrétával kezében,
Vár a harangozásra:
Miként más jó keresztyén,
A szent napon nem ünnepel;
Rosz néne számol érte,
A lelke fáj... de menni kell!
Fájó dagadt képére húzván:
Letörlé forró könnyeit,
S gyorsan haladt a keskeny útcán;
Szegény... ! mig más leányka
Ünneplő köntösében,
Bokrétával kezében,
Vár a harangozásra:
Miként más jó keresztyén,
A szent napon nem ünnepel;
Rosz néne számol érte,
A lelke fáj... de menni kell!
Immár a kert aljához ért el,
- Többet futott, mint lépett, lába,
Hol a szilvás gyepűje mellől
Sugár fiú pattant utába;
De a legény
Megfogta a leány kezét;
És a leány keserves élte
Minden baját hűn elbeszélte;
A szó igazvoltát pedig
Pecsételé könyhullatással,
Melyet letörlött a legény
Lobogós ünge gyolcs ujjával.
És elmaradt a galyszedés. -
Ifjú, leány együtt menének
Az Istennek háza felé,
Napján az Ur szent ünnepének.
S az ájtatoskodó seregben,
- Amely vonult a szent zászlók után -
Egymás mellett borúla térdre:
Buzgón imádkozó fiú s leány.
Majd a legény szülőihez
Vezette a szabadkozót,
Hol hozzá nyájas ajkakon
Ejtett a háznak népe szót.
Vigan költék a szűk ebédet el,
S a gazda, a jó rendnek őre:
Jobb kéz felől, magához ülteté
A vendéglányt, az asztalfőre.
Majd szólt a jámbor házi nő:
- Többet futott, mint lépett, lába,
Hol a szilvás gyepűje mellől
Sugár fiú pattant utába;
| «Jaj Istenem ! |
| Nénémasszony megöl ezért... !» |
Megfogta a leány kezét;
| «Jó lány, mi lelte képedet? |
| Miért ríttál ilyen korán?» |
| «Eressz, eressz az Istenért...!» |
| «No csak te mondd el szaporán...!» |
Minden baját hűn elbeszélte;
A szó igazvoltát pedig
Pecsételé könyhullatással,
Melyet letörlött a legény
Lobogós ünge gyolcs ujjával.
És elmaradt a galyszedés. -
Ifjú, leány együtt menének
Az Istennek háza felé,
Napján az Ur szent ünnepének.
S az ájtatoskodó seregben,
- Amely vonult a szent zászlók után -
Egymás mellett borúla térdre:
Buzgón imádkozó fiú s leány.
Majd a legény szülőihez
Vezette a szabadkozót,
Hol hozzá nyájas ajkakon
Ejtett a háznak népe szót.
Vigan költék a szűk ebédet el,
S a gazda, a jó rendnek őre:
Jobb kéz felől, magához ülteté
A vendéglányt, az asztalfőre.
Majd szólt a jámbor házi nő:
| - Imé, a lányok serge jő! |
| Maradj nálunk, édes leányom! |
| Vigadjatok, mulassatok, |
| Vigságtok jól-esik szivemnek, |
| Ha mult időmre gondolok: |
| Magam kisérlek majd haza; |
| Durcás nénéd, a vén leányt |
| Jól ösmerem bibéivel... |
| S ne félj... mert egy ujjal se bánt! |
| De most mulassatok s enyelgjetek, |
| Egész megifjulok közöttetek! - |
______
Az ajtót ki- s becsapkodá
A karcos néne azalatt;
Kiállt az utra s galyhozó
Öccsére szórt szidalmakat;
Mérgében tört, rontott, mikép
A felleg száraz mennyköve:
De akit vaslapátja várt,
Testvére csak meg nem jöve.
A síró tűz körül,
- Füst marván a nő két szemét -
Elkészült csakugyan
Az ízetlen sovány ebéd;
Aztán szalmába fészkelé
A szélkét és fakanalat;
A kast fejére fölvevé;
S a szőlőhegy felé haladt.
Csöppek borsózták homlokán,
S dul--fult magában a kaján.
A karcos néne azalatt;
Kiállt az utra s galyhozó
Öccsére szórt szidalmakat;
Mérgében tört, rontott, mikép
A felleg száraz mennyköve:
De akit vaslapátja várt,
Testvére csak meg nem jöve.
A síró tűz körül,
- Füst marván a nő két szemét -
Elkészült csakugyan
Az ízetlen sovány ebéd;
Aztán szalmába fészkelé
A szélkét és fakanalat;
A kast fejére fölvevé;
S a szőlőhegy felé haladt.
Csöppek borsózták homlokán,
S dul--fult magában a kaján.
Sok izzadás után végtére
A hegynek oldalára ére,
S hol a munkás bujt, nyes, kapál,
S a bő szüret napjára vár.
Hol, mig jár napfény s őszi dér:
Szépen megasznak a gohér,
A rózsaszőlő s erdei
Arany-cseppű gerézdei.
A hegynek oldalára ére,
S hol a munkás bujt, nyes, kapál,
S a bő szüret napjára vár.
Hol, mig jár napfény s őszi dér:
Szépen megasznak a gohér,
A rózsaszőlő s erdei
Arany-cseppű gerézdei.
És első gondja a fiaknak,
Hogy a jövőre rátámadjanak:
S ő fuldokolva visszapattoga:
Hogy a jövőre rátámadjanak:
| «Nem láttad, hogy rég hajlik a nap? |
| Vagy tán az ördög van veled: |
| Hogy a kapást féldélutánig |
| Éhen, szomjan itt kinn feledd...!?» |
| 'Az átkozott lány s ünnep az oka!' |
| Zajong mindannyiok... |
| S istentelen szitok |
| Hangzott el a magas szőlőhegyen: |
| - Ünnep s lány hétszer átkozott legyen! - |
______
Az elfáradt testvér fejéről
Az étekkel a kosarat
A bősz fiúk le sem vehették,
Mert egy szempillantás alatt...
Midőn testvért és ünnepet
Mocskos szókkal szidalmaznának:
Az étekkel a kosarat
A bősz fiúk le sem vehették,
Mert egy szempillantás alatt...
Midőn testvért és ünnepet
Mocskos szókkal szidalmaznának:
Szőlőjük tüske s gazberekké,
S ők... kőbálvánnyá változának.
S az istenfélő jó leányhoz,
- Ki rájok rettegés közt vára,
Ülvén a zárt ajtó küszöbjén; -
Nem tértenek meg éjszakára.
S ők... kőbálvánnyá változának.
S az istenfélő jó leányhoz,
- Ki rájok rettegés közt vára,
Ülvén a zárt ajtó küszöbjén; -
Nem tértenek meg éjszakára.
______
Hol a regényes Abaujnak
Koszorúzott hegylánci nyulnak:
Bükkek felett, hegy oldalában,
Regécvár omladékihoz közel,
Az ünneprontó kőtestvérek
Merev csoportja vesztegel,
Fején az étek-kosarat
Emelvén a leány...
Gyakran kapa pengése hallik,
Körűlök csendes éjszakán.
Koszorúzott hegylánci nyulnak:
Bükkek felett, hegy oldalában,
Regécvár omladékihoz közel,
Az ünneprontó kőtestvérek
Merev csoportja vesztegel,
Fején az étek-kosarat
Emelvén a leány...
Gyakran kapa pengése hallik,
Körűlök csendes éjszakán.
