Tompa Mihály: VÁRHEGY.
VÁRHEGY.
Hegyalján 'egy magas bérc
Várhegy nevet visel;
Lejtőjén a borág nő
Arany gerézdivel;
Csúcsán várrom meszes pora, -
S mint mécs-világ a messze éjben
Története nagy-kétesen
Tünedezik fel e regében.
Várhegy nevet visel;
Lejtőjén a borág nő
Arany gerézdivel;
Csúcsán várrom meszes pora, -
S mint mécs-világ a messze éjben
Története nagy-kétesen
Tünedezik fel e regében.
______
Volt egy gonosz-szivü özvegynek
Hét élő magzata;
Kiket példája- és szavával
Csak roszra oktata;
És az álnok munkálkodásnak
Az a gyümölcse lett:
Hogy nem vallottak a suhancok
Sehol becsűletet.
Hét élő magzata;
Kiket példája- és szavával
Csak roszra oktata;
És az álnok munkálkodásnak
Az a gyümölcse lett:
Hogy nem vallottak a suhancok
Sehol becsűletet.
És mig más jólelkű anyától
Imádkozást tanulnak magzati
Ő este a vásott fiúkat
Lopásra szokta útasítani.
De háznépén, s gonosz magán,
Áldás nem is vala;
Az inségtől majd összedőlt
A házikó fala. -
Imádkozást tanulnak magzati
Ő este a vásott fiúkat
Lopásra szokta útasítani.
De háznépén, s gonosz magán,
Áldás nem is vala;
Az inségtől majd összedőlt
A házikó fala. -
Tél vége volt, a gólya megjött;
A déli szél, s a napsugár
Egy kézre dolgozván, kiszikkadt
A hóvizes hegy és határ.
Az özvegynő cserjét kapart
A jó meleg napon,
És gyűjte száraz ágakat
Az erdőoldalon,
Hogy lenne a kenyérsütéshez,
- Anélkül volt régóta háza
És már harmadnapja, hogy a
Teknőben kél, poshad kovásza.
Lassú munkája közt kezének,
Ajkára ily szavak jövének:
A déli szél, s a napsugár
Egy kézre dolgozván, kiszikkadt
A hóvizes hegy és határ.
Az özvegynő cserjét kapart
A jó meleg napon,
És gyűjte száraz ágakat
Az erdőoldalon,
Hogy lenne a kenyérsütéshez,
- Anélkül volt régóta háza
És már harmadnapja, hogy a
Teknőben kél, poshad kovásza.
Lassú munkája közt kezének,
Ajkára ily szavak jövének:
| «Mért is teremt koldust az Isten! |
| Hogy éhezzék, s elvesszen gonoszúl? |
| Vagy hogy legyen lába-kapcája |
| A henye dusnak, akire szorúl!? |
| Bánom, hogy e rakás kölyöknek, |
| - Mert egyebet nem mondhatok! - |
| Nem hurkoltam nyakára jókor |
| A mentő bölcső-madzagot. |
| Kenyérért üldöz untalan, |
| S nyolcra keressek egy magam?!» |
És amint ekkép szitkozódék:
Ó vár sikátorához ére;
De álmélkodva visszahökkent...
S ijedtében meghűle vére,
Mert a beomlott várpincében:
Sok arany volt, hét káddal épen.
Most álnok szíve úgy örült...
És a fejét azon töré,
Hogy e temérdek kincs, arany
Mikép lehetne mind övé?
Mert hogy belőle részt vegyen
Mellette más szegény,
E gondolat meg nem maradt
Embertelen szivén.
Ó vár sikátorához ére;
De álmélkodva visszahökkent...
S ijedtében meghűle vére,
Mert a beomlott várpincében:
Sok arany volt, hét káddal épen.
Most álnok szíve úgy örült...
És a fejét azon töré,
Hogy e temérdek kincs, arany
Mikép lehetne mind övé?
Mert hogy belőle részt vegyen
Mellette más szegény,
E gondolat meg nem maradt
Embertelen szivén.
| «Mit érek ennyi kincshez egy magam? |
| Megyek... kihívom mind a hét fiam! |
| Elhordjuk éjjel csendesen; |
| S akkor!. - kiálta mérgesen |
| Hajszálon függ az éltetek, |
| Kik ellenem vétettetek!» |
______
A hét fiú s anyjuk belépe
A kincset rejtő mély pincébe;
De nem boldogult az anya...
Mert a kád fényes aranya
Az elterített lepedőket
Rögtön megégeté,
Mihelyt kezével a gonosz nő
Rájok szórá, veté.
S az asszony rögtön feltekinte,
De az árnyék volt csak szerinte.
A kincset rejtő mély pincébe;
De nem boldogult az anya...
Mert a kád fényes aranya
Az elterített lepedőket
Rögtön megégeté,
Mihelyt kezével a gonosz nő
Rájok szórá, veté.
| - Anyám ! menjünk ki már. . . |
| Szedtünk mi eleget! |
| Anyám, anyám mi az...? |
| Ujjával integet... |
De az árnyék volt csak szerinte.
| - Anyám, anyám, ősz ember az... |
| Gyerünk az Istenér'... ! |
| Nézd csak, parázs tüz a szeme... |
| Szakála földig ér!... |
A nő megint körültekinte:
De képzelet volt csak szerinte.
S őrült szidalmak közt parancsolá:
«Ide, ide, edényt a pénz alá!»
De képzelet volt csak szerinte.
S őrült szidalmak közt parancsolá:
«Ide, ide, edényt a pénz alá!»
| - Anyám, anyám. . . ! s a hét fiú |
| Rémülten felszaladt... |
| A vár pedig dörgés között |
| Utánok bészakadt; |
| És a nőt, ott kapkodva még: |
| Odaüté az omladék. |
És az, aki hét gyermekétől
A roszlelkű anyát elvette:
Nem engedé elveszni őket,
De gondja volt rájok, helyette.
A roszlelkű anyát elvette:
Nem engedé elveszni őket,
De gondja volt rájok, helyette.
______
Azóta a kincsgarmadának
Többé nyomába nem jutának;
Száz ölre sűlyede
- Mint tartja a rege. -
Kuszó repkény terem most
A rom helyén, a hegyfokon;
S felette a kuvik szól
Enyészet-hirlő hangokon.
Többé nyomába nem jutának;
Száz ölre sűlyede
- Mint tartja a rege. -
Kuszó repkény terem most
A rom helyén, a hegyfokon;
S felette a kuvik szól
Enyészet-hirlő hangokon.
