Tompa Mihály: HÓFELHŐKKEL ...
HÓFELHŐKKEL ...
Hófelhőkkel küzd az ég,
Völgy, halom bus puszta még;
Völgy, halom bus puszta még;
| Gyors szellőin a tavasznak |
| Messze szállj el, barna felhő! |
| S langy melegben a mezőnek |
| Reszkető füszála felnő. |
Várunk, várunk ... hol maradsz
Élethintő szép tavasz?!
Élethintő szép tavasz?!
| Jőj el és uj pázsitot hozz, |
| Annyi uj sir hantolatlan: |
| Jobb a nyugvás, szebb az álom, |
| Mely virágos hant alatt van. |
Áll a vén cser zordonul,
De majd rája lomb borul;
De majd rája lomb borul;
| Ne féltsd: hogy vésszel csatázván, |
| Sudára ing, ága csattog: |
| A szilárd gyök, törzsökével |
| Rendületlen áll alattok. |
Tömlöcben van a patak,
Öröm s zaj meghaltanak;
Öröm s zaj meghaltanak;
| De a meleg napsugártól |
| A rögbül is élet pezsdűl: |
| Visszatérnek a madárkák, |
| Öröm és zaj, seregestűl. |
Jőj azért, szép kikelet,
Öltöztesd a bérceket!
Öltöztesd a bérceket!
| Hadd fakadjon a halomnak |
| Aranyfürtü venyigéje; |
| Hadd csattogjon a ligetnek |
| Édes ajku fülmiléje! |
Van tán még, amért igyunk ...?
Amiért szóljon dalunk!
Amiért szóljon dalunk!
| Hisz az élet még ki nem hal ...! |
| Mig ki nem fogy bérceinkből, |
| Mig ki nem fogy kebleinkből |
| A magyar bor, a magyar dal! |
