Tompa Mihály: HAJTSÁTOK MEG...
Kertem rózsafái:
Itt az óra, hogy le kell a
Téli sirba szállni!
A madárka hallgat;
Dérré válik, hószint játszik
A mezőn a harmat.
Puha földet hányok,
Csendes álom, nem halál lesz
A temetség rátok!
Annyi elhaló fa:
Ti meg lésztek jó szülétek
Kebelében óva!
Kéjre, búra költe:
Én leendek, míg pihentek,
Álmatoknak őre.
Langy fuvalmit érzem,
S a rég szunnyadó erőnek
Ébredése lészen:
Sírotoknak zára,
Felbocsátlak bájos élet-
S uj virágozásra!
Könyem elhull titkon,
Ha a sírt a temetőn is
Fel lehetne nyitnom!...