Tóth Árpád: DON JUAN A POKOLBAN
DON JUAN A POKOLBAN
Charles Baudelaire
Alighogy don Juan Hádeszbe szállt a rémes
Vízre, s Cháronnak ott már obulust adott,
Egy koldus, zordszemű s kevély, mint Antisthénes,
Két kézre evezőt vak dühhel ragadott.
Vízre, s Cháronnak ott már obulust adott,
Egy koldus, zordszemű s kevély, mint Antisthénes,
Két kézre evezőt vak dühhel ragadott.
Csüggő keblekkel és szétnyíló köntösökben
Vonagló nőcsapat kelt a vak ég alatt:
Nagy áldozati nyáj, tolongtak egyre többen,
S jajuk, mint bús uszály, a csónakkal haladt.
Vonagló nőcsapat kelt a vak ég alatt:
Nagy áldozati nyáj, tolongtak egyre többen,
S jajuk, mint bús uszály, a csónakkal haladt.
Röhögve Sganarelle bérért nyújtotta karját,
Míg don Luis a mély parton bolyongni húnyt
Lelkeknek reszkető ujjal mutatta sarját,
Fiát, ki dölyfösen szórt ősz fejére gúnyt.
Míg don Luis a mély parton bolyongni húnyt
Lelkeknek reszkető ujjal mutatta sarját,
Fiát, ki dölyfösen szórt ősz fejére gúnyt.
A szűzi és sovány Elvira, fázva, gyászban,
Férjét a hűtelent s a drágát, nézte még:
Búcsú-mosolyra várt, hol még a régi lázban
Szavalt első szavak szelíd visszfénye ég.
Férjét a hűtelent s a drágát, nézte még:
Búcsú-mosolyra várt, hol még a régi lázban
Szavalt első szavak szelíd visszfénye ég.
Egy roppant kőszobor, vad fegyverek vitéze,
A kormányt nyomta le, s oszolt az éjszin ár;
Ám hűs gőggel a hős, kardjára dőlve, nézte
A felszántott vizet - mást meg se látva már.
A kormányt nyomta le, s oszolt az éjszin ár;
Ám hűs gőggel a hős, kardjára dőlve, nézte
A felszántott vizet - mást meg se látva már.
