Tóth Árpád: ESTI HARMÓNIA
ESTI HARMÓNIA
Charles Baudelaire
Már jő a perc, midőn a rezge szár konyultán
Minden virágkehely tömjént füstölve ég:
Párfőmöt és zenét hintáz az esti lég:
Ó, lenge, méla tánc, szédítő sodru hullám!
Minden virágkehely tömjént füstölve ég:
Párfőmöt és zenét hintáz az esti lég:
Ó, lenge, méla tánc, szédítő sodru hullám!
Minden virágkehely tömjént füstölve ég;
Hegedűszó remeg, mint tört szív, üdve múltán
Ó, lenge, méla tánc, szédítő sodru hullám!
Nagy, díszes ravatal a csöndes esti ég.
Hegedűszó remeg, mint tört szív, üdve múltán
Ó, lenge, méla tánc, szédítő sodru hullám!
Nagy, díszes ravatal a csöndes esti ég.
Hegedűszó remeg, mint tört szív, üdve múltán,
Tört szív, amelyre les az éjszin öblü vég;
Nagy, díszes ravatal a csöndes esti ég,
Immár lehullt a nap, alvadt vérébe fúlván.
Tört szív, amelyre les az éjszin öblü vég;
Nagy, díszes ravatal a csöndes esti ég,
Immár lehullt a nap, alvadt vérébe fúlván.
Tört szív, amelyre les az éjszin öblü vég,
Még tűnt nyomot keres, hol fénnyel int a múlt rám!
Immár lehullt a nap, alvadt vérébe fúlván...
Csak emléked ragyog, mint szent oltári ék!
Még tűnt nyomot keres, hol fénnyel int a múlt rám!
Immár lehullt a nap, alvadt vérébe fúlván...
Csak emléked ragyog, mint szent oltári ék!
