Tóth Árpád: HONVÁGY
HONVÁGY
Joachim du Bellay
Boldog, ki mint Ulysses, száz szép mérföldet bolygott,
S járt gyapjas aranyért, mint Jázon, régi hős,
S ki tűzhelyéhez aztán, már mint bölcs úr s idős,
Békén pihenni tért, hogy lenne csendbe boldog.
S járt gyapjas aranyért, mint Jázon, régi hős,
S ki tűzhelyéhez aztán, már mint bölcs úr s idős,
Békén pihenni tért, hogy lenne csendbe boldog.
Hát én? Látom-e még füstből fútt lenge fodrod,
Kéményekkel pipázó falum, vén ismerős?
S kis házam, többem nékem, mint királynak az ős
Ország, jaj, lát-e még, kit sorsa messze sodrott?
Kéményekkel pipázó falum, vén ismerős?
S kis házam, többem nékem, mint királynak az ős
Ország, jaj, lát-e még, kit sorsa messze sodrott?
Mert szebb volt, míg felém tetőd ős íve hajlék,
Mint Róma csarnoka, a büszke ormu hajlék,
S szebb, mint a durva márvány, palád, az enyhe-kék...
Mint Róma csarnoka, a büszke ormu hajlék,
S szebb, mint a durva márvány, palád, az enyhe-kék...
És drágább gall Loire-om Tibernél, a latinnál,
S a Lyré kicsi halma a híres Palatinnál
S e sós tengeri szélnél az édes honni lég!...
S a Lyré kicsi halma a híres Palatinnál
S e sós tengeri szélnél az édes honni lég!...
