Tóth Árpád: S OLY HALK S SZELÍD AZ ÁLMOD...
Megnyílik tőle ajkad, minthogyha csókra várna.
Mit álmodol? Talán egy sziklabérci, sárga
S lila virágu rétet, hol hószín nyáj pihen?
Zengő forrás bugyog susogva a mohára?
Vagy nyúlfiat riaszt egy rózsa-kék madárka,
Mely illó pókfonálért cikáz a légbe fenn?
Vagy hogy a kút fölé ákácok lombja önt
Nehéz és drága myrrhát, sűrű arany havat?
Visszfénye, mint szirom, mit rózsafákhoz érve
Sodort le enyhe szél a víz ezüst szinére?...