Tóth Árpád: UTAZÁS CYTHERÉBE
UTAZÁS CYTHERÉBE
Charles Baudelaire
Szivem, mint víg madár, röppenve szállt tova,
S a kötélzet körül szabad szárnnyal kerengett,
A tiszta ég alatt hajónk suhanva lengett,
Mint angyal, kit sodor a napfény mámora.
S a kötélzet körül szabad szárnnyal kerengett,
A tiszta ég alatt hajónk suhanva lengett,
Mint angyal, kit sodor a napfény mámora.
Micsoda fekete, bús sziget ez? - Cythére!
- Felelték - a híres, agyondalolt haza,
Vén fiúk elcsépelt tündérhon-vigasza.
Lám, vártál volna-e ilyen silány vidékre?
- Felelték - a híres, agyondalolt haza,
Vén fiúk elcsépelt tündérhon-vigasza.
Lám, vártál volna-e ilyen silány vidékre?
- Óh, édes titkok és ünnepek szigete!
Antik Afrodité fenséges, régi árnya
Tengereid fölött úgy leng, mint illat árja,
S lelkünket vággyal és lázzal önti tele!
Antik Afrodité fenséges, régi árnya
Tengereid fölött úgy leng, mint illat árja,
S lelkünket vággyal és lázzal önti tele!
Zöld mirtuszok hona, nyílt szirmok szép szigetje!
Kit minden nemzetek örök heve imád,
S amelyen úgy remeg szivünk sóhaja át,
Mint kerten rózsaszag, nehéz tömjént lihegve,
Kit minden nemzetek örök heve imád,
S amelyen úgy remeg szivünk sóhaja át,
Mint kerten rózsaszag, nehéz tömjént lihegve,
Vagy mint örök zene, mit vadgalamb zokog!
- Cythére! most elém szűkös, sovány talajjal
Kelt, szirtes pusztaság, felverve tompa jajjal,
S micsoda furcsa, torz valamit láttam ott!
- Cythére! most elém szűkös, sovány talajjal
Kelt, szirtes pusztaság, felverve tompa jajjal,
S micsoda furcsa, torz valamit láttam ott!
Ó, nem volt templom az, rejtve csalitos árnyba,
Hol ifjú papleány virágokra vigyáz,
Míg testét égeti az édes titku láz,
S leplét a kósza szél csókjainak kitárja;
Hol ifjú papleány virágokra vigyáz,
Míg testét égeti az édes titku láz,
S leplét a kósza szél csókjainak kitárja;
Hanem, súrolva már a parti bús teret,
Hol fehér vásznaink madarak sokaságát
Verték fel, egy bitó hármas fekete ágát
Láttuk, mely ég felé nagy ciprusként mered;
Hol fehér vásznaink madarak sokaságát
Verték fel, egy bitó hármas fekete ágát
Láttuk, mely ég felé nagy ciprusként mered;
Kegyetlen madarak, a prédán csüggve, kába
Dühvel téptek egy értt, akasztott tetemet,
S láttuk, hogy mindegyik vad fejszeként temet
Tisztátlan csőrt a test minden vérző zugába;
Dühvel téptek egy értt, akasztott tetemet,
S láttuk, hogy mindegyik vad fejszeként temet
Tisztátlan csőrt a test minden vérző zugába;
Két lyuk volt a szeme, felfakadott hasán
Lefolyó belei combjára nehezedtek,
S hóhérai, tüzén az undok élvezetnek,
Nem hagytak férfiú-tagot csőr-vájt husán.
Lefolyó belei combjára nehezedtek,
S hóhérai, tüzén az undok élvezetnek,
Nem hagytak férfiú-tagot csőr-vájt husán.
Lenn, lábai alatt sováran körbe bolygó
Négylábú falka járt, s felfelé szimatolt;
Közöttük legmohóbb egy nagyobbfajta volt,
Mint pribékjei közt a főfő-végrehajtó.
Négylábú falka járt, s felfelé szimatolt;
Közöttük legmohóbb egy nagyobbfajta volt,
Mint pribékjei közt a főfő-végrehajtó.
Cythére lakosa! ily szép égtáj fia,
E rontások dühét tűrted csenddel betelve,
Pogány sok kultuszod bűneit vezekelve,
Melyek miatt neked sír nem nyílhat soha...
E rontások dühét tűrted csenddel betelve,
Pogány sok kultuszod bűneit vezekelve,
Melyek miatt neked sír nem nyílhat soha...
Torz, felkötött alak, a te kínod enyém is!
Éreztem, látva ott lebegő tagjaid,
Hogy fogamig kuszik sok bánatom avítt
Epe-folyója, és immár kihánynám én is...
Éreztem, látva ott lebegő tagjaid,
Hogy fogamig kuszik sok bánatom avítt
Epe-folyója, és immár kihánynám én is...
Előtted, drágaszép emlék bús ördöge,
Éreztem: csőrei s fogai újra vájnak
Étkes hollóknak és fekete párduc-nyájnak,
Melyeknek egykoron husomra tört dühe.
Éreztem: csőrei s fogai újra vájnak
Étkes hollóknak és fekete párduc-nyájnak,
Melyeknek egykoron husomra tört dühe.
- Bűbájos volt az ég, és síma volt a tenger,
De nékem már csupa vér volt s fekete mély;
Jaj! és szivemre már mint sűrü szemfedél
Borult a szörnyü kép, az az akasztott ember!
De nékem már csupa vér volt s fekete mély;
Jaj! és szivemre már mint sűrü szemfedél
Borult a szörnyü kép, az az akasztott ember!
Vénusz! nem leltem én hires szigeteden,
Csak egy jelkép-bitót, amelyen másom rángott...
- Óh, Uram! adj nekem erőt és bátorságot
Szívem és testemet nézni csömörtelen!
Csak egy jelkép-bitót, amelyen másom rángott...
- Óh, Uram! adj nekem erőt és bátorságot
Szívem és testemet nézni csömörtelen!
