Vajda János: Imre herceg
Hadvezérek országos vitában.
A gyülés-teremnek
Szomszédja kápolna.
Szűz szent Imre herceg
Ott imáit mondja.
Földi ügy, zaj őt nem háborítja.
"Tegyetek, mi tetszik,
Akármit csináltok,
Végezést nem én, majd
Az Isten hoz rátok."
Országtanács háborút határoz.
"Herceg a buzgóság
Tán elég is mára:
Veszélyben a haza,
Vezérelj csatára!"
Szűz szent Imre herceg térdepelve:
"Mit féljek veszélytől?
Földi ország, vesszen!
Én hazám, országom
Odafönn a mennyben!"
Mert nagy a bú, mely nemes szivén ül;
"Még kihal, megérem,
A nagy Árpád vére...
Vérén vett hazámnak
Bizonyos vesztére."
A nagy Árpád fölszentelt véréhez:
Egész Magyarország
Jövendője kétes:
Szűz szent Imre herceg
Mégsem feleséges.
Napkeletre, háromszáz mérföldön,
Megtalálják végre
A legszebb virágot,
Amilyet a föld még
Vajmi ritkán látott.
Tesznek most a végső próbakőre,
Szűz szent Imre herceg!
Most vigyázz magadra,
Hogy méltó lehess a
Nem múló javakra.
Elmerülve szentek szent könyvébe...
Előtte kitárul
Az örökkön élet,
Ekkor jő elébe
A legszebb kisértet.
Földi szépség pokolhatalmával,
Mondja, hogy "szeretlek!
És szerelmem örök!"
Rá szent Imre herceg:
"Távozz tőlem, ördög!"
Vissza is megy háromszáz mérföldre.
S az ármányos lélek
Nagyot kacag ottan:
"Ily nagy szégyenemben
Még sohase voltam!"
Könyüs szemmel föltekint az égre;
"Föláldozva ime
Árpád vére, népem...
Nemzetem Istene
Megbocsátsz-e nékem?"