Vörösmarty Mihály: A VIRÁG
A VIRÁG
Mért, pogány tél, mért fogyasztod
Mért ereszted ép fejére
| Szép virágom kellemét, |
| Az enyészet szellemét? |
Szép sugáran nőtt, s arany szál
S a szerelem mosolygása
| Fénylett ékes vállain, |
| Játszott édes ajkain. |
A hajnallal ott piroslott
A szelíd völgy hűs ölében
| Rejtve déli hév elől, |
| Rejtve vágyó szem elől. |
Ott virágzott, zárva lévén
A hűség volt koronája,
| Dús, szemérmes kebele. |
| Tiszta jóság gyökere. |
Most elomlott - vagy csalódom?
Nem szakasztá szép fejére
| Nem tél rontá kellemét, |
| Az enyészet szellemét. |
Ah de nincs ő mégis itt már,
Gyorsan elveszett előlem,
| Eltünt, mint a fénysugár, |
| Mint hegyekről a vizár. |
Mert az ifju elszakasztá
És örömhajlékba messze
| Őt tavasznak reggelén, |
| Vitte forró kebelén. |
Eltünt ah, és koronája
Szép fejéről elmaradt:
Rám helyette kínos emlék
S holtig tartó bú szakadt.
Szép fejéről elmaradt:
Rám helyette kínos emlék
S holtig tartó bú szakadt.
Görbő, 1823
